Azt kihagytam, hogy amikor erre a szerepemre ráébredtem, amikor átéltem, úgy éreztem, az önmegvalósítás terén is előre jutottam, vagyis jobban rajta vagyok a saját utamon, önmagam vagyok. Arra, hogy mi zajlik pontosan az országban, sajnos későn jöttem rá (eleinte pl ferde szemmel is néztem a Jobbikra), mert későn is kezdtem vele foglalkozni, a családban meg más nem volt ilyen. De a lényeg, hogy megtaláltam ezt magamnak, és érzem, hogy kellett. Nekem ez az utam része, és sokat tanultam általa.

Én is ezt érzem, szeretem az egész élővilágot, és azt szeretném, hogy béke legyen. De ezen belül erős a magyar nemzethez mint jó nagy családhoz való ragaszkodásom. És aki a magyarokat bántja, arra haragszom, de igyekszem igazságos és emberi jogokat tiszteletben tartó megoldásokkal szimpatizálni.
Az önző ártó emberek iránti természetes harag egy bizonyos szintig azért nem baj szerintem, mert küzdeni kell az általuk képviselt dolgok ellen, hogy megvédjünk ártatlan embereket és magunkat. Akkor ez talán inkább személy szerint nem is irántuk, hanem az általuk képviselt dolgok iránti harag. Őket inkább sajnálom, hogy ilyen szinten vannak lelki fejlettség terén, amilyenen. Ebben a témába erre jutottam.
Találtam még egy szerepet, amit átéltem: a szabadságharcos szerepe. Amikor történelemből tanultunk az 1848-as vagy 1956-os forradalmárokról, mindig odaképzeltem magam. Akkor azt hittem, én nem kerülök hasonló szerepbe. De aztán ha nem is ilyen szinten, de valamennyire mégis. Miután ráébredtem, mi zajlik itt valójában, az üldözött gárdisták mellett ott voltam én is. Átéltem, hogy ezért üldöznek, hogy társaim egy részét elviszik a fogdába, és ez szörnyű volt. De nem adtuk fel, most sem. Akkor kezdtem érezni, mit éreztek régen pl az 56-osok. Valami ilyesmit. Tiszta szívvel kiállni az értékrendünk és hazánk mellett akkor is, ha üldöznek érte. Sajnos nem tudtam többet tenni, mint ott lenni, meg aztán segíteni a Jobbiknak a kampányban. De akkor is átéreztem ezt a szerepet. Ami egyben szomorú, hogy szükség van rá, de mivel a szeretet vezérelt, amit jó átérezni és kifejezni, szívmelengető is.

Ezen még nem gondolkodtam, köszönöm, hogy felvetetted. Magammal miben vagyok kirekesztő, hát ez most nehéz kérdés. egyelőre az jut eszembe a témában, amit nem rekesztek ki: ami politikában vezérelv nálam, az a hazaszeretet. Ez belőlem jön, bennem él. Nem harcolok magammal, mert szilárd ez bennem. Akkor valami mást kell keresni, amit kirekesztek magamból. Eszembe jutott valami. Az, még ha ellentmondásos is, az a gyűlölet. Nem akarom hagyni, hogy a természetes harag abba csapjon át, az nem lenne jó politika. szóval általában a negatív dolgokat igyekszem kirekeszteni, ami nem baj. De még lehet van más is, amit kirekesztek. Mert sokszor érzek elfojtást. De ezen még gondolkodnom kell.

Az igaz, az Anya még nincs, csak tudom, hogy tudnék az lenni. :) Amiket felsoroltál, azokat a szerepeket átéltem valahogy már, éreztem, milyen az.