Munka
Egész sokat foglalkozok a számítógéppel és annyiszor abba akartam hagyni és valahogy nem jött össze... igazából nem is akartam. Hogy miért az más kérdés. :)
Valamelyik este filóztam, hogy akkor mégis minek csinálom én ezt? Mi értelme van? Mondjuk, már így is sok minden volt, ami miatt "kellett" ez az egész.
Szóval, gondolkodtam, hogy mi értelme van ennek... aztán az jutott eszembe, hogy semmi értelme.. meg úgy a világon a munkák/foglalkozások nagy részének semmi értelme, csak felesleg... A túlélésért meg a létezéshez nem kell blackberry, laptop meg exklúzív londoni buli, stb... hanem erős túlzással egy kapa is elé volna.. lásd Tibet, vagy a természetközeli népek...
Eléggé ilyen hangulatom volt és egyszer csak feltört belőlem az, ami az írásom lényege, hogy lehet hogy semmi értelme annak, amit csinálok látszólag, DE igazából nagyon is értelme és helye van, hisz az egyén ezen keresztül (is) tudja megvalósítani önmagát, eljutni önmagához, a megismeréshez és így, ebből kifolyólag bármit is csinálunk, csőszerelő, gyári munkás, infós, munkanélküli... annak, ott helye van amíg tart, mert az egyén szempontjából kell és fontos...
:)
Hozzászólások
11 hozzászólásKirály vagy!!!
Tizenéves korom óta dolgozom (a sulijaimat munka mellett csináltam), s bár néha elfáradok, s csökken a lendület, de újra és újra visszatérek valamiféle munkához. Ha a lottó 5-öst megnyerném (nem lottózok), akkor is dolgoznék valamit... Miért?
Éni is úgy gondolom, s abban egyetértek Veled, hogy valamiféle önmagam kiteljesítése érdekében lehet ez így.
Az utóbbi időben az foglalkoztat erősen, hogy nem is a munka a lényeg, amit csinálok, hanem sokkal fontosabb az, hogy egyrészt szeretni tudjam azt, amit csinálok (megélhetési munka, házimunka, bármi más tevékenység), másrészt meg egyre fontosabbnak tűnik az hogy mennyire figyelmesen, koncentráltan, összeszedetten, szeretettel tudom csinálni, ugyanis annál könnyebben megy, annál jobban élvezem, és lelki megnyugvással tölt el (ezzel nem áll egyenes arányban a végkifejlet, a siker..., de legalább a lelki békém megvan:)
Mi értelme van? ... ez talán egy hosszabb időszakról visszatekintve fog kiderülni... mert később kiderül, hogy volt értelme és közelebb vitt valami máshoz, ha mégsem, akkor legfeljebb önmagamhoz.
Mintha magamat olvastam volna,nem is olyan régröl. ;)
Aztán rájöttem hogy csak az alacsony önértékelésemet kompenzálom a munkámmal.
S amint erre rájöttem,újabb díszlet következett az életem színpadán.
Azelött panzió&étteremben dolgoztam minden nap,napi nem is tudom megmondani hány órát,de a szobákat,és az éttermet is én takarítottam,este pedig föztem,és rendet tartottam a konyhán.
Most pedig annyi a munkám hogy csak élek együtt egy öreg nénivel,akivel nincs különösebb tennivaló.
Ja!S ugyanannyi pénzért amit a ,,gályán" kerestem!
Söt!Itt még plussz keresetre is van lehetöségem.
Szóval lehet hogy Neked más miatt van szükséged a munkára,csak gondoltam megosztom a saját tapasztalatom.Mert ha éppen Neked nem is,de valakinek lehet hogy éppen erre van szüksége.
Szóval Mindenkinek!Erika Szeretettel!
Nagyon örültem soraidnak, annak hogy megosztottad tapasztalataidat Velem, Velünk.
Az alacsony önértékelés kompenzálása a munkával... ebben lehet igazság!
... a bizonyításvágy, hogy igenis szükség van rám (a munkámra), ez is közrejátszhat... de már egy ideje kezdek rálátni és egyre inkább kezdek kinőni belőle, hála Istennek (megpróbáltam kioldani a gyökér-ok hatásait magamból).
A modern kori pszichológia úgy fogalmaz és Hermess is úgy tanítja az ember játszmák tanfolyamán, hogy 3 féle beállítottságúak lehetünk: gondolatorientáltak, cselekvésorientáltak és kapcsolatorientáltak. Nos, én cselekvésorientált vagyok, aki már igyekszik fejleszteni magát a másik két területen is: innen van a munkához való erősebb kötődésem.
De igyekszem túlnőni a korlátaimon, amennyire csak lehet:)
Szeretettel puszillak: M.
Sziasztok! Hasonló témán én is sokat rágódok: nagyon szeretnék dolgozni. Sajnos egyelőre nem fejeztem be a sulit, még fél év, emellett persze dolgozhatnék, csak a betegségeimet is meg kell oldani mellette (egy műtétem már tuti lesz, de lehet kettő, és a mostani munkahelyek nem tolerálnak ennyi szabadságot). És már alig várom, hogy valamit aktívan tegyek. Ezért foglalkoztatott ez az érzés: vágyom rá, hogy dolgozhassak, mert jó érzés, ha tehetek valami olyat, ami jó egy közösségnek (és persze a megélhetés miatt a családnak is segít). Hogy most akadályozva vagyok, segít abban, hogy később jobban megbecsüljem, és ne azon nyafogjak pl hogy "jajj korán kell kelni, meg a flúgos főnök stb stb".
Persze a házimunka is munka, de az önmagában nekem nem adja meg azt az érzést. Talán mert azt olyan alapnak tekintem, mint a tisztálkodást, vagy nem tudom, és nem visz ki az otthoni légkörből a nagyobb közösségbe, amire pedig vágyom, annak ellenére, hogy nem bírnék meglenni a családtagjaim nélkül.
Szóval ezeket tapasztaltam a munkával kapcsolatos érzésekkel, remélem, nem osztottam meg feleslegesen. :) (Még új vagyok, és nem tudom, merjek-e írni dolgokat, valahogy ezt súgja a szívem, de nem tudom, mennyire illik ide, és ha nem, fáraszt-e másokat).
Engem biztos hogy nem fáraszt.
Érdekel amit írsz, ha ez számít valamit.
Drukkolok Neked, hogy megszűnjön az akadályoztatásod...
:)
Örülök, hogy akkor nem írtam feleslegesen. :) Köszönöm, hogy drukkolsz. :)
Kedves vagy. :)
Kedves KatiPotter!
Írj bátran, szívesen olvassuk írásaidat! Szó sincs semmiféle fárasztásról, inkább örülünk neki, hogy megosztod velünk gondolataidat.
Én szurkolok Neked, hogy életed és kívánságaid a lehető legjobban alakuljanak!
Szeretettel gondol Rád: M.
Én is támogatom, hogy írj...
Szeretettel,
izi
Kedves Michaelita és Izi, köszönöm Nektek is a biztatást, és Neked is még egyszer, Szeges. :)