Ma a világra egyfajta módon felülről, vagy kívülről rátekintve az ember felettébb furcsa összképet lát: mintha az emberiség csak lenne, egész pontosan lebegne. Lebegne a semmi fölött és nem egy szakadék fölött, mert a szakadéknak van tere és a benne lévő térnek határai, a semminek viszont nincsen határa. Parttalan és kifejezéstelen. Olyan, mint a köztes lét állapota a halál és az újjászületés között. Talán még meglepőbb, hogy az emberiség lebegése nem statikus, hanem dinamikus, állandó, feszített és viszonylag gyors mozgás.

A meditációról nagyon sokat lehetne írni. Így elsőre, talán a legfontosabb dolgokat említeném meg, azokat is egy egyszerű általános megközelítéssel. Mi a meditáció, és mi történik közben.

Sokan sokféleképpen írtak már erről. Mégis, a végső pontban lényegében véve megegyeznek. Mégpedig a végső lényünkkel való eggyé válás állapota. Hogy ezt minek nevezik (Isten, Önvaló, Egyetemes Tudat, stb) és hogyan igyekszenek elérni abban sokféle változat van.

Sokáig tagadtam, de lassan megérett a beismerés: internetfüggő lettem. Asszem, a nejem örülni fog ennek a bejegyzésnek, hiszen Ő már régóta mondja, én meg mindig hevesen tiltakoztam, ahogyan az alkoholisták nagy része is, hogy: Nem-nem, nem vagyok függő, hiszen bármikor abba tudom hagyni!
De ugye a függőség nem azzal kezdődik, hogy nem tudja abbahagyni az ember, hanem azzal, hogy mindig a szerhez nyúl, rendszeresen kívánja azt, igényli a napi jó közérzete érdekében.

Szeretném, ha összegyűjtenénk 1-2..... 100 millió meditációt, hogy még jobban ösztönözzünk mindenkit a gyakorlásra.
Nekem például itt van egy: általában ülve végzem, mert ha fekszem, a testem üzen az agynak, alvás idő van, és el is alszom.
Az egyik kedvencem: Mikor a könnyek önsajnálat nélkül hullanak, avagy, Gyertya-meditáció.