Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Elfogadás és szeretet, két szó, két lelki tett, amelyekkel megválthatnánk a világot, megválthatnánk Önmagunkat, ha tudnánk és alkalmaznánk őket! De nem tudunk elfogadni, képtelenek vagyunk szeretni, mert senki sem tanított meg rá, nem volt kitől jó példát vennünk!

piciben.JPG

Pont 1 éve kezdődött minden. Hosszú időn keresztül kerestem a választ önmagam számára feltett kérdésekben a rokonlelkem megtalálásával és a családdal, múlt-jelen-jövő "angyali" hármasával kapcsolatban.

Páromnak, társamnak kerestem a rokon-, sőt, ikerlelkemet, az apámhoz fűződő kapcsolatomra a választ és végül a helyes irányt, céljaimat. Aztán hihetetlen dolgokban volt részem "megtalált" ikerlelkemmel, szinte gondolati síkon való egymásra találásunk történetéről blogot is írtam, majd választ kaptam édesapámmal való kapcsolatomra is.

Szívalakúföld.jpg

Szerintetek ha valaki tartozik egy bizonyos nézetű csoporthoz, legyen ez vallási, politikai vagy egyéb csoport, az biztosan nem tudja elérni az egységérzetet, ameddig a csoporthoz tartozik szíve szerint? Vagy ugyanez a kérdés: ha valaki a nemzetét nagy családjának érzi, és kitart mellette, az már biztosan nem tartja a többi nemzet tagjait embertársának, tehát nem érezheti az egységet? Szerintem nem így van, még a kérdés is furán hangzik, de előző blogomban történt beszélgetés juttatta eszembe, hogy írok erről.

Mindenki másért és máshova…

Feldmár András szavai nagyon jól kifejezik mindezt:

„Vajon milyen okok húzódnak meg a már szikla szilárd elhatározás mögött? Kaland, kihívás, fizikai erőpróba, kultúrszomj, vallás, menekülés, önismeret, változás utáni vágy, útkeresés? Kinek mi… Ha a szinte végtelen számú indok közül akárcsak egy is befészkeli magát titkos gondolataid közé, menthetetlen vagy. Többé nincs megállás… menned kell!”

meditacio_termeszet_esoerdo.jpg

A jóga szó az ókori szanszkrit nyelven annyit tesz: igába hajt, összefonódik. A kifejezés a tudatfolyamatokon való felülemelkedésre utal, az emberi elmét irányító késztetések tudatosításán keresztül. Ahhoz, hogy saját tudatunkat megfigyelhessük, szükség van bizonyos összeszedettségre, stabilitásra, és ez csak igen magas energiaszinten valósítható meg. Ennek a magas energiaszintnek az elérését és fenntartását szolgálják a különböző fizikai és energetikai gyakorlatok, amelyek megfelelő végzése nem csupán tökéletes egészséget biztosít, de szellemi tisztaságot, éleslátást is.

Lehet mérni valóban a spirituális tudást? És milyen szabályok mérik ezt?
Nem éppen a spiritualitás az, ami arra tanítana, hogy végtelen, szabálytalan, és pont ezért tökéletes...és mégsem az. Egy állandó változás-fehér, fekete, fehér, fekete és újra fehér, élet, halál, élet, halál és újra élet...

Csak egy történet futott át rajtam, gondoltam megosztom:

Élt egyszer egy csodás gyógyító, aki a legkülönfélébb betegségeket is el tudta űzni a hozzá fordulókból, de csak olyanokból, akik önmaguk is tettek már azért, hogy a betegségük kialakulásának lelki okát megoldják. Ez a gyógyító ezt elsőre látta a hozzá fordulókban, kérdés nélkül tudta, hogy tud-e segíteni vagy sem, hogy tettek-e magukért az emberek, vagy sem.

Amikor útrakelünk önmagunk felé, vágyainktól vezérelve, az egész " világ" összefog, hogy segítsen bennünket. Lépten - nyomon élmények sokasága tanít, visz előre minket. Ezek a tanítások néha kellemesek, néha megrázóak. És sokszor akkor érkeznek amikor a legkevésbé várjuk őket.

Napok óta szenvedek a bölcsességfogamtól, és tegnap megpróbáltam a mélyére menni a dolognak, mit is jelenthet szimbolikusan az eset.

Fogalma sem volt mit tegyen, a lánya szavait ismételgette magában.
- Miért nem gondolod meg jobban mihez kezdesz, kapkodsz összevissza!
Többször visszacsengett a fülében és elgondolkodtatta, tényleg így van?
Mert tényleg össze kellett kapnia már magát, élete főbb területein csődöt vallott évek óta.
Kissé elszállt az elmúlt években, a realitástól elrugaszkodott, ez tény.

Nagyon sokszor nekiugrottam már, tök komolyan elhatároztam, hogy namostaztán végighallgatok egy-egy meditációs anyagot, de alig hogy belekezdek, már alszom is.
Mintha csak valami letiltaná bennem a hallgatást. Kikapcsolok.

Azt viszont simán tudom, hogy néha csak úgy belemerülök a semmibe. Persze így is elalszom, de jóval később, és ilyenkor végtelen nyugalmat, békét érzek magamban, ám ha egy meditációs anyag után ébredek, akkor mindig előjön egy kis bosszantó elégedetlenség, hogy na már megint nem sikerült.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek simán megy?