Elsőre talán meglepő, de vannak, akinek nehezünkre esik a jót elfogadni, befogadni! Hiába vágyunk a jóra, azért dolgozunk, küzdünk, hogy minél több jót megvalósíthassunk az életünkben, mégis amikor lehetőségünk nyílna, hogy megkapjuk, akkor csak szűken tudjuk a jót befogadni, vagy egyáltalán nem.
Vannak, akik azt érzik, hogy nem érdemlik meg. Másokban az egyensúly borul fel, vagy

Lenne egy kíváncsi kérdésem. Azt kívántam az újévre, hogy ezúttal találjam meg lelki társamat, és boldogan éljünk együtt. Másnap, angyal kártyából a 'SZÁNDÉK'-ot húztam ki.
A kártya arra buzdított, hogy döntsem el, írjam le amit valóban szeretnék. Szerintetek ez jó ötlet? Helyes túlságosan beskatulyázni vágyainkat?
Aki látta a Vonzás című filmet... emlékeztek, van egy rész, ahol egy férfi kívánságtáblát csinál magának, s kiakasztotta rá azokat a dolgokat, amiket be akart vonzani. 5 évvel később

Felismertem hogy nem! Ha új környezetbe kerülök, ahol semmit sem tudnak rólam, akkor nekem lesz dolgom azokkal az előítéletekkel, amelyeket az ,,elődeim"ott hagytak. Lehet ez egy munkahely, egy párkapcsolat, stb.
Szóval nem indulhatok tiszta lappal, hanem ott kell folytatnom a történetet, ahol mások abbahagyták, és az én történetemet is folytatja majd valaki...s ez így megy tovább.
Akárhová is kerülünk az életben, igenis van jelentősége, hogy mit hagyunk magunk után!