Lakásom, mint Lelkem tükre | Önmegvalósítás.hu

Lakásom, mint Lelkem tükre

A héten Sanyi elfogadás Cd-éit hallgattam, gyakoroltam.

Mikor elkeztem az Eggyévállás gyakorlatokat, a munkahelyen szinte sorba álltak azok a csajok, akikkel eddig vagy témám sem volt soha a 4 év alatt, vagy valami miatt, egyenesen zavartak engem.

Ráadásul, én menekülőre is fogtam magam, próbáltam kerülni őket, mondván, csak sorban, nem aztán itt hirtelen mindenkit befogadok, erre nem vagyok én még képes. 

Nagy sunnyogásom egyszerűen nem jött létre. Kész voltam. Pont körém rakta őket egész héten a műszakvezető, így aztán napi 7 órát intenzíven végig velük töltöttem. Mikor kilógtam szünetre, jöttek utánam, sőt, még rám is kiabálták, sosem velük megyek ki. Sőt, az egyik különösen idegesített, valahányszor szólt hozzám valaki, én nyitottam volna a szám, hogy válaszolok, mire ő aztán megtette helyettem. Na hát mondom, ez nem igaz. Odafordultam barátnőmhöz, és közöltem vele: - magyarhangom xyné. 

Barátnőm jót nevetett, hát én nem.

Még gondolkoztam is, odamegyek, és bemutatkozom, Pályi Anita vagyok, szószátyár, nem Néma Levente.

Miért is nem tettem meg? Mert magamat idegesítettem, hogy nem tudok rájönni, mi a fenét jelenthet ez, máskor egy pillanat alatt meglátom, és azonnal dolgozom is rajta, helyére is kerül. Egyszerűen nem a személy érdekelt, hanem a minőség, mi a túró lehet? Még mindig az őszinte kommunikáció az érzéseimről?

Letelt a hét, itt a szombat. Örültem is, két nap pihenő, nem is foglalkoztam többet vele, ahogy magam mögött hagytam a gyárat, gondoltam, megoldom majd jövőhéten. A napom szépen át is aludtam, negédesen, mélyen (még mindig éjszakás vagyok). 

Erre felkelek, teszek veszek, takarítok, mire nézem a szobám: ott az íróasztalom, az ágyam. Az ágyam körül a laptoppom a füzeteim, a könyveim, szép félkört alkotva, bezzeg az asztal full üres, maga a ZEN. Mérgelődök, már megint egy kupacra rakok mindent. Pakolok, mindent vissza a helyére, persze mérgelődve, hányszor elpakolom már, mégis, minden a takarítás után visszakerül a félkörbe, az ágyam köré.

Helyiségről-helyiségre megyek, haladok. Egyszercsak feltűnik valami, momentán a másik szobámban egész héten csak a macskám lakik, a folyosón meg csak átkelek, a konyhába is alig vagyok, néha meditálva táncolok, de még enni sem itt eszem. Na a fürdő, oké, rendeltetés szerint használom, vajom minek ülnék itt naphosszat? De a kis raktárhelyiségem, be sincs fejezve 4 éve, pedig elvileg az lenne a kis szentségem (meditációs kis helyiséget akartam belőle kreálni).

  Minek nekem ekkora ház? Cirka 5 négyzetméteren élek, a többit meg csak takarítom.

Aztán megvilágosottam. Már körbejártam új szemmel a házam. Vissza-visszatérve a kis félkört alkotó cuccaimra: megdöbbentem.

"Istenem, MAGAMNAK NEM ADOK TERET!!!!!"

Hát ez a gondom a kolleginával is, nem ad nekem teret, persze külsőleg, mint egy tükör, ő csak statisztál nekem, mi zajlik le én bennem.

Köszi Andi ;)


Beküldte: | 2010. júl. 04. vasárnap - 01:11

Hozzászólások

4 hozzászólás
Szia Anita
2010. július 04. vasárnap, 10:52 | izidor (útkereső)

Az íróasztalomra nézve tudom mindig, hogy hol tartok.
Van a kineziológiában(edu) is egy olyan rész, amikor az a feladat, hogy tegyünk rendet az asztalunkon.
Állandó változásban vannak nálam a bútorok...gondolok egyet és arrébb rakom.
Volt, hogy éjszaka arra ébredtem, hogy nem stimmel valami...reggel már pakolásztam is:-).

Adj magadnak teret.

Szeretettel,
izi

te meg tudod várni a reggelt?
2010. július 04. vasárnap, 12:57 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

te meg tudod várni a reggelt?

u.erika képe
Szia Anita!
2010. július 04. vasárnap, 12:15 | u.erika

Detto! ;)

Van erre valami gyakorlat?

Üdv!Erika

Nem is MI lennénk ;)
2010. július 04. vasárnap, 12:28 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Most azt csináltam, hogy meditációmban kitágítottam az egész lényem.

Eleinte csak érzékeltem az aurám, aztán éreztem, ahogy pulzál, és aztán elkezdtem kitágítani, kezdetben az egész szobára, aztán a házamra, aztán a falumra, jött az ország, majd egyszercsak kilőttem magam az univerzumba, na ott már nem éreztem saját elhatárolódásom, jött a nagy nyugalom, a teljesség, a béke, valami nagyon oldott állapot.

Húú , nagyon jó volt.

hatásos-e? még nem tudom, ez is csak úgy jött, próba egy.

Minden esetre most esett le, ha már ott voltam így határok nélkül, le kellett volna néznem a kis énemre, hogy tudatosítsam, mi az oka, gyökere a korlátaimnak. Na jön a próba 2. ;) Ja, és ha már rá is jöttem volna, akkor elengedni.

Kipróbálod? Kíváncsi vagyok Neked milyen lenne. Én minden esetre elszálltam, és csak élveztem azt az állapotot. :D 

Feliratkozás Hírlevélre