Miközben mi maximálisan törekszünk arra, hogy mindig a gyakorlati valóságból induljunk ki és az asztrológiai sorsképletekből, amelyeknek igen is, van tárgyi valóság-alapja, tehát az anyagi valóság - és a szellemi valóság kölcsönös összefüggése alapján, van metafizikai valósága is, kimondottan olyasmiket "merészelünk" csakis szellemileg valóságosnak megnevezni, aminek van biztos megfelelője a gyakorlati - anyagi valóságban, addig viszont mások, akik minket lekóklereznek és szélhámos-oznak, de még azok is, akik csak amolyan toleránsan szkeptikus közömbösséggel viszonyulnak hozzánk és a mi tudomá

Még tavaly nyáron újra elkezdtem az argentin tangó alapjait. Olyan emberek tanítottak ezúttal, akik hagytak bőségesen időt az összehangolódásra, és a vezetés „lélektanára”.

"Ez a mondat hamis!"

Akkor most igaz-e vagy hamis?

Vagy a következő történet:

Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.