Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Érezte már úgy valaki, hogy nem oda tartozik ahonnan származik? Mikor megérkezel egy új faluba, városba, országba és úgy érzed, haza jöttél! Velem ez egy országgal kapcsolatban történt. Kíváncsi vagyok ti éreztetek e már így? És mivel magyarázható? Talán előző vagy következő életek? Vagy csak dolgod van azon a helyen?
Mért van az, hogy nem lehet szabadulni a gondolattól, érzéstől? Hogy csak úgy húz maga felé?
Remélem értitek miről beszélek! :)
Köszönöm a hozzászólásokat! Hátha kicsit okosabb leszek!
Szép napot és sok mosolyt mindenkinek!

Eszembe jutott egy olyan ötlet, hogy ki mit szólna hozzá, hogy aki kéri, akkor elmondaná a másik róla, hogy az itteni megnyilvánulásai alapján ki milyennek látja a másikat...

Ez szerintetek milyen ötlet? És meddig volna életképes ez a topic, mondjuk sértődés és anyázás nélkül?

Sétáltam tegnap délután hazafelé, közben tisztítgattam magamban a tudattartalmakat, majd ahogy betévedt egy gondolat a megvilágosodásról, rögvest beállt egy abszolút állapot. Szépen sütött a nap, zöldbe borult a tavaszi természet és én is helyemre kerültem egy szemvillanás alatt.

Felismertem önmagammal kapcsolatban valami fontosat és még nem tudom mit kezdek ezzel a felismeréssel.
Rájöttem, hogy évek óta csak önmagam lelki és érzelmi problémáival foglalkozom, csak erről szeretek beszélni, ez foglalkoztat.
Természetesen jelen vannak az életemben más tevékenységek (munka melletti tanulás, némi sport, kisebb hobbi), de mindent elnyom az önmagam problémáin történő „agyalás”.

Egyik blogbejegyzésben Gábor azt írja, hogy egészséges, ugyanakkor arról ír, hogy nincsen elég energiája, életkedve. Ezek ellégé ellentmondásos információk. Természetesen itt több minden állhat a háttérben, de mivel mostanában én is eléggé fáradékony vagyok, gondoltam megosztom azokat az információkat Veletek is, amitől több energiánk, életkedvünk lehet. (bemellékelem a fészen futó folytatásos egészséges étkezésre buzdító írásomat, aminek ugyan még csak az elején tartunk, de majd folytatom a következő hétvégéken, ha érdekel Benneteket :)

Azt hiszem, hogy a gyermekünk elvesztésétől való félelem minden szülőben megjelenik, a szülővé válástól ott van.

Hogyan lehet együtt élni ezzel a félelemmel? Hogyan lehet feldolgozni ezt a félelmet?

Esetleg, ha vesztetted már el gyermekedet, vagy nagyon féltél ettől, akkor oszd meg az érzéseidet, beszéljünk róla!

14-Ráma és Rávana harca.jpg

A világ legrégibb, legősibb és mondhatni a legkiválóbb költői művei közé sorolhatóak, az ősi India két csodálatos Eposza a Rámajána és a Mahábhárata.

Arra gondoltam, hogy megoszthatnánk egymással a személyes tapasztalatainkat a különböző technikák alkalmazásáról. A meditációs technikákra is és a többi, itt-ott-amott megtapasztalt módszerre is gondolok. Sokszor ezek nagyon személyes élmények, amit nem biztos, hogy fel lehet tenni egy fórumra, de talán van olyan élmény is, ami hasznos lehet többeknek, esetleg felismeréseket hoz, esetleg valaki ráérezhet, hogy ez neki is segíthet stb…

Nem tudom pontosan, mi történik bennem, de érzem, hogy fontos, és érzem, hogy változás.
Valahogy egyszerűsödnek a dolgok, az, ahogy látom önmagam és a világot. és ez jó.
Ilyenkor azt érzem, és nem csak gondolom, vagy látom, érzékelem, és legfőképpen ÉRZEM BELÜL, hogy az a végső valóság, hogy VALÓJÁBAN NINCS SEMMI.

Nem tudom. Tök jó.

Valójában nincs pokol és mennyország és isten sem. Úgy igazából.

És ez nem baj. Sőt.

vagyok. Születek, élek és meghalok. Vagy legalábbis így nevezhetem azt, ami történik. Nem ez a lényeg, de valójában, mégiscsak ez történik. De nem ez a lényeg. :)

next.jpg

Volt a Next című - mellesleg jócskán alulértékelt - Ph. K. Dick által írt nikolaszkédzses sci-finek egy alapgondolata, miszerint ha belenézünk a jövőbe, akkor annak van egy olyan hátulütője, hogy az meg is változik egyben.

Nem tudom mennyire van alapja ennek a science fiction-nek, de a fenti íróból ki nézem hogy lehet. Valami ilyesmi indíttatásból kezdett érdekelni a téma egy ideje.