Sétáltam tegnap délután hazafelé, közben tisztítgattam magamban a tudattartalmakat, majd ahogy betévedt egy gondolat a megvilágosodásról, rögvest beállt egy abszolút állapot. Szépen sütött a nap, zöldbe borult a tavaszi természet és én is helyemre kerültem egy szemvillanás alatt.

Jól esett a kiteljesedés, napok óta nem volt már. Pár pillanatig élveztem is, majd nekikezdtem tudatosítani az élményt.
A figyelmemet nem volt egyszerű ott tartani, mert mindig fel akart oldódni az élvezetben. De kényszerítettem, majd beadta a derekát és sikerült nem csak jelen lenni, hanem felfogni és befogadni is az abszolút állapotot.

Jó negyedóráig tartott ez az abszolút állapot, majd elnyomta egy problémás tudattartalom.

Este felé, amikor Kriszti már is itthon volt, éppen vasalt, megint előbukkant a semmiből. Most még csak eszembe sem jutott és egyszercsak benne voltam. De ez most sokkal másabb volt, mint az eddigiek!
Nem kisérte az a nagy ugrás a lelki közérzetemben, ahogyan máskor szokta, hanem csak egy halvány változást éreztem, mint egy fuvallat, épphogy észrevettem!

Ilyen még sohasem volt. Annyira kicsi volt az átmenet, hogy már majdnem természetes állapotomnak éltem meg. Ez jó jel!
Ha még finomodik egy kicsit, akkor már úgy fogom megélni, mint amikor egyik lábamat a másik után lódítom járás közben. Nem lesz benne semmi különös!

Ebben a lágyan jött abszolút állapotban is benne voltam vagy tíz percig, aztán egyszercsak elszomorodtam. Nem volt semmi előzménye, mégis egy mély szomorúság tört rám és hiába figyeltem, nem találtam az okát. Nagyon ritkán 1-2 évente szoktam csak szomorú lenni, és általában tudom hogy miért.
Most hiába meditáltam rajta, így sem jutott eszembe az ok, csak az, hogy mélyről jön.

Arra gondolok, hogy ez egy olyan mély abszolút állapot lehetett, ami megnyitott ott belül egy eddig elzárt területet, ami mögé le volt folytva ez a szomorúság. Ahogy kinyíltam ott belül, a szomorúság is ki tudott szabadulni.
Hasonló tapasztalataink szoktak lenni a szívnyitáskor is, de arra sohasem számítottam, hogy ebben az élményben is megtörténhet.

A szomorúság még tartott pár óráig, igyekeztem ezt is tudatosítani, majd lefekvés előtt nem sokkal alábbhagyott.