Évek óta csak önmagam lelki és érzelmi problémáival foglalkozom
Felismertem önmagammal kapcsolatban valami fontosat és még nem tudom mit kezdek ezzel a felismeréssel.
Rájöttem, hogy évek óta csak önmagam lelki és érzelmi problémáival foglalkozom, csak erről szeretek beszélni, ez foglalkoztat.
Természetesen jelen vannak az életemben más tevékenységek (munka melletti tanulás, némi sport, kisebb hobbi), de mindent elnyom az önmagam problémáin történő „agyalás”.
Nem is tudok már senkivel érdemben beszélgetni, mert nincsen általános téma, amihez hozzá tudnák szólni, ki tudnék fejteni. Csak erről tudok beszélgetni, amiről most is írok, a saját lelki nyűgjeimről.
Ez minden életterületen rontja a hatékonyságomat, legyen az munka vagy hobbi, és a tevékenységi köreim is egyre jobban úgy alakultak, amiket egyedül, elszigetelten is lehet végezni, ami közben lehet zavartalanul "agyalni".
Hisz mással beszélgetni érdemben úgy sem tudok, úgyhogy maradok a saját, magányos „agyalásomban”. (különben se zavarjon már senki, hagyjanak békén, had „agyaljak”, békében)
Itt tartók életem forgatókönyvében, és ad az élet bőven "agyalnivalót".
Hová vezet ez? Nem látom tisztán, elszigeteltséghez, magányossághoz? Ahogy azt sem látom, hogy képes vagyok e, ezen változtatni. Mert kényelmeseb "agyalni".
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Valóban oda vezet, amit már önmagad is megfogalmaztál. A saját gondolati köreidet futod, amibe bezárultál és kizártad a külvilágot. S minél tovább folytatod, minél jobban erősíted ezeket a gondolati erőket, annál nehezebb lesz kijönni belőle.
Kijönni pedig nem mások miatt kell, csakis önmagad miatt. Mert egy ponton rá kell, hogy döbbenjél, hogy ez a jelen állapot legfőképpen Neked nem jó, mert nincsen benne sem öröm, sem valóság, sem élet, sem elfogadás, sem megértés, sem szeretet. Mert emberlétünk kincsei ezek, melyekre nagyobb szükségünk van, mint hinnénk.
A jövőt a jelen pillanatban teremtjük, tehát hagyd el, hogy mi volt eddig és innentől kezdve erőteljesen csak a jelen pillanat megélésével és megtapasztalásával foglalkozz. Csak mindig azzal, ami éppen most ebben a szent pillanatban történik, vagy felmerül mint érzés. S bármit is tapasztalsz (mégha az nemkívánatos, vagy elrettentő is), csak fogadd el. Fogadd el, mert nem más az, csak egy érzés, egy pillanatnyi megtapasztalás, ami ahogy jött, ugyanúgy megváltozik (ha engeded megnyilvánulni).
Sok kitartást és jó munkát hozzá, ha rászántad magad a változásra/változtatásra.
http://valtozas.network.hu/video/videok/a_leghumorosabb_terapia__hagyja_...
amikor letisztult, levontam a következtetéseket, remélem, segíteni fog.
A bezárulás a problémára zárt kör, ahogy Michaelita is írta.
A megoldás, ha a problémán agyalás helyett elkezdesz a megoldásokra figyelni.
Ezzel a megoldásoknak adsz energiát.
Nálam a családi minta nagyon erősen hatott erre a folyamatra, mivel gyerekként magamra maradtam, a támogató, elfogadó, megértő szülői szeretetet nélkülözve.
Oldd meg egyedül. Ez volt a minta.
Ezt úgy sikerült feloldani, hogy elkezdtem azt keresni, ki és milyen erő támogat abban, hogy kitörjek az elszigeteltségből. Ehhez fel kell dolgozni ezeket a gyerekkori mintákat, megnyílni a segítség befogadására.
Két nagyon komoly blokkot találtam ezen a területen, az egyik az volt, ha segítenek, akkor mindenbe beleszólnak, elvesztem a szabadságomat. A másik pedig az volt, hogy nagyon erős vágy élt bennem az elismerésre, elfogadásra, azért akartam mindent egyedül megoldani, mert csak a csúcsteljesítményeimben tudtam elfogadni és szeretni magam.
A negatív mintarendszer feloldásához az önismeret nagyon sok használható technikát ad, viszont ha évek óta fennálló negatív tendencia van, akkor szükséges terápiás segítséget kérni. Ha bezárul egy kör egy síkon, akkor azt felülről lehet feloldani, tehát tanulni kell, megkeresni és elfogadni a segítséget. Hinni abban, hogy ez jár.