Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Sziasztok! Tudom, ez az oldal nem feltétlenül az ilyen problémákra szakosodott, de eléggé magam alatt vagyok ahhoz, hogy inkább a ti segítségeteket kérjem és ne az "átlag emberét". Elmondom a sztorit: pár éve volt egy kapcsolatom egy önimádó, szex centrikus, mindenre rábeszélős sráccal, aki gyártotta a hazugságokat. De nem akartam meglátni a valódi énjét. Rávett pl ocsmány pornográf képek készítésére is. Később töröltettem őket, most mégis előkerültek, a neten, személyes adatokkal, és még csak nem is ő tette fel, hanem egy irigy barátnője.

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

Ahogy az ember egyre közelebb kerül élete közepéhez, s minél jobban megerősödik személyes beállítottságában, szociális helyzetében, annál erősebbé válik az a látszat, hogy felfedezte a helyes életirányt. És mert ezen a fórumon írok, hozzáteszem még, hogy ez a látszat gyakran kiterjed a magatartás igazi eszményeinek és alapelveinek megtalálására is. A végső óhaj a teljesség kibontakozása bennünk, ettől azonban korunk embere olyan messze van, mint ég a földtől.

Másolat - 10.JPG

Mi változik karácsonykor? Mitől más ez a néhány nap?

Ugyanazt a levegőt lélegezzük be, ugyanúgy süt ránk a nap - vagy éppen hull a hó, ugyanúgy siklik a kezünk – lábunk - testünk a TÉRBEN… ugyanúgy süti a a sütőnk a pogácsát … ugyanolyan csodálatos MINDEN…

Ugyanúgy VAGY, LÉTEZEL.

Ha karácsonykor úgy döntünk, hogy szeretünk, máskor miért nem tudunk?
Vagy ez nem is szeretet, csak egy újabb szerep?

Mi a valódi szeretet?

aura.jpg

"A legtöbben teljesen azonosulnak a fejükben hallható hanggal – az önkéntelen és kényszeres gondolatfolyammal, illetve a gondolatokat kísérő érzelmekkel –, így azt mondhatjuk róluk: az elméjük megszállta őket. Amíg erről mit sem tudsz, azt hiszed, hogy te a gondolkodó vagy. Ez az egós elme. Egósnak nevezzük, mert ez esetben önmagad, éned (egód) tudata van minden gondolatodban, minden emlékedben, minden értelmezésedben, véleményedben, nézőpontodban, reakciódban és érzelmedben. Ez – spirituális értelemben – tudattalanság.

egikiralyno-150x150.jpg

Most egy olyan dologról fogok írni, amely messze túlmutat a hétköznapjainkon.

Nem arról fogok mesélni, hogy egy-egy bolygóállás hogyan hat az életünkre, s nem arról, hogy milyen energiák jelennek meg most - hanem egy igazán különleges, kozmikus eseményről, amelyről így ebben a formában nem fogsz máshol megtalálni.

Ezt az utazást közösen tettük meg asztrozófus barátommal, Dr. Dóczi Józseffel, aki tovább-hangolta a felfedezésemet, és most az ő kikristályosított gondolatait tárom elétek.

A Himalája hegyei között egy kolostorban, az egyik reggel a Mester összehívja a legidősebb tanítványait és rájuk bízza a kolostor vezetését:

- Elutazok egy hétre, meglátogatok egy másik kolostort. Addig vigyázzatok itt mindenre, felügyeljétek a napi imádkozást és a kertet se hanyagoljátok el! Te pedig kedvenc tanítványom, takarítsd ki addig a szobámat, de óvatosan, nehogy összetörjön bármi is!

- Úgy lesz Mester, úgy lesz! - búcsúztak el a tanítványok szeretett Mesterüktől.

Amit most le írok, annak már tíz éve,de ha rá gondolok ugyan olyan félelmet érzek,mint akkor..

ima.jpg

"..Adtam szádba új szavakat,
Tartottalak, aztán titokban, -mint ki fióka-madarat
röptet- zárt markom szétnyitottam, mondtam:
Szállj, próbáld, erős vagy már.
Elkaplak, hogyha elfáradtál!..."

Jobbágy Károly sorai ezek…E gondolatok jegyében próbáltam szeretettel terelgetni kezdő anyaként a rám bízott csodálatos Lényeket: Gyermekeimet. Akkoriban még nem voltam, nem lehettem az, aki ma vagyok. Néha sajnálom, hogy akkor még nem tudhattam azt, amit ma már TUDOK. De egy biztos: lehetőségeim, lényem szerint igyekeztem a legtöbbet nyújtani, adni.

Érdekes megfigyelést tettem pár napja, pontosabban amióta leírtam anyámhoz fűződő gyerekkori viszonyomat.

Az írást követően átolvastam párszor és olyan érzések és dinamikák működését éreztem meg, amit eddig csak családállítások alkalmával. Valami felszakadt bennem, és változások is történtek, bennem is, de ami még döbbenetesebb, a lányommal való kapcsolatom változott meg.

onbizalom.jpg

Tegnap este egy kis "meditációs klubban" voltam. Megint bebizonyosodott, hogy sokkal könnyebb csoporttal együtt meditálni.

Aztán egyszer csak jött egy gondolat. Gondoltam leírom ide, és majd megvizsgálom, ha aktuális lesz. Meg talán jönnek majd mejegyzések is? Talán valaki már vizsgálta. A lusta formámat...

Azt már több helyről hallottam, hogy a hiány azért van, hogy feltöltsük. Csak talán soha nem értettem, mit jelent. (Most meg lehet, hogy félre értem?)