Mit jelent az ítéletidő? | Önmegvalósítás.hu

Mit jelent az ítéletidő?

Hozzászólások

10 hozzászólás
Michaelita képe
köszönjük a kérdéseket
2013. március 20. szerda, 18:32 | Michaelita

Az első kérdésre a saját válaszom:
Nem hinném, hogy immár másodszorra a nemzeti ünnepünkön véletlenül történne velünk olyasmi, ami összefogásra, segítségnyújtásra, együttérzésre, együtt-munkálkodásra ösztönöz bennünket.
Az első - augusztus 20-i tűzijáték alatti hirtelen támadt esőzéses, viharos figyelmeztetés meg kellett, hogy tanítson bennünket arra - összmagyarság szinten - hogy oda kell figyelnünk egymásra, hogy felelősek vagyunk egymásért és bármilyen pánikhelyzetre csak fegyelmezetten reagálva kerülhetők el az emberáldozatok.

A mostani második figyelmeztetés pedig nem csak ezekre tanított meg, hanem több ember olyan életbeavatást kapott(kaphatott) az átéltek miatt, ami kihat az egész hátralévő életükre és sokkal mélyenérzőbbek és együttérzőbbek lesznek, mint előtte voltak (a magánemberek segítségnyújtásából következően)
Másrészt rádöbbentett bennünket arra, hogy van ebben a nemzetben - baj esetén - összetartás, segíteniakarás és vannak igazi mély, emberi érzések, emberi értékek. S ezzel együtt többen rá kellett, hogy döbbenjünk arra, hogy lelkileg sokkal erősebbek vagyunk így együtt, mint azt valaha is gondoltuk volna.

Ahogy más emberek internetes üzeneteit olvasom így a történtek után: valahogy sokkal nagyobb életbölcsességgel áthatott és mégis másokra is odafigyelve, indulatmentesen és diplomatikusan megfogalmazott tapasztalatlevonásokat olvasok, ami azt jelenti, hogy sokkal érzékenyebbek lettünk mások felé. Mintha az átélt mély és intenzív érzések, érzelmek, meghatottság megtisztított volna többünket.

Ez így mind nagyon örvendetes számomra, mert egyfajta ébredés zajlik, amit az égiek provokáltak ki tőlünk. Még azon az áron is, ha biztosan vannak körök, ahol az indulatok, a lobbizás, a felelősség másokra áttolása zajlik.

Amit szerintem még meg kellene tennünk: a közös erőnket átérezve tudatosítanunk kellene, hogy az önmagunkkal, szeretteinkkel és hazánkkal szembeni kötelességünk több egyéni felelősséget ró ránk, mint amit eddig felvállaltunk.
Véget kellene vetni annak, hogy hagyjuk hogy egyfajta fásultság telepedjen ránk, mintha csak tűrnünk kellene ebben a hazában, azt amit "ránktolnak". Ez nem lehet így annál a nemzetnél, amelyikben ennyi erő, ennyi belső érték van szunnyadó állapotban.

Milyen üzenete lenne egy meteorbecsapódásnak, amely elpusztítja az összes életet a Földön? kérdésre nem tudok választ adni, mert azt már egy másik dimenzióból, másik tudatossági szintből szemlélve kellene megállapítani, amit meg nem ismerek (most még:)

fehercsongor képe
Kozmikus megkönnyebbülés
2013. március 20. szerda, 19:18 | fehercsongor

a kérdésre a szóbeli válaszom . Képben meg az idéződött fel , amint egy WC-csészében a kis zöld bacikat telibe találja az " áldás " . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Mivel minden válasz inkább az adójáról mutat képet , semmint a kérdésből következő lehetőségekről , ezért akad még gondolkodnivalóm , hogy ez a felelet hangulatot tükröz , vagy létérzést .

Oneness képe
Én és a viharom....
2013. március 20. szerda, 21:07 | Oneness

Március 15én külföldön voltam....no info az itthoni helyzetről.....vígan éltem kint....és egyszer csak egy sms a belügyminisztériumtól......az elmém rögtön rákapcsolt....miféle üzenet ez az Univerzumtól? Mit jelent ez nekem? .....

Talán szombaton néztem rá a facebook-ra, és akkor kezdtem el elmélkedni, ajajaj otthon valami nagyon rossz idő lehet....No, ekkor megnéztem az indexet és akkor kicsit képbe kerültem, hogy mi is történik itthon....

az biztos, hogy most teljesen kívül álló voltam, olvastam a híreket, láttam képeket....de valahogy kívül éreztem magamat rajta.....hazatértem után nagyon jó volt olvasni, hogy milyen összetartás volt és hogy igenis a bajban megmozdulnak az emberek egymásért....

engem most ez elkerült..... annál inkább benne voltam 2010-ben amikor egy szélvihart éltem át kis városomban.... én itt leírtam, hogy bennem a természet ereje milyen érzéseket indított el....

igazából már akkor is, de most is ....csak reménykedem és azt kívánom, hogy minél hamarabb ébredjünk rá, hogy milyen csodálatos is az Élet....és ez az összetartás, egymás segítése....legyen az életünk része, anélkül, hogy a természetnek kellene ezt kihoznia belőlünk.....

hiszem, hogy ha mi végre ráébrednénk erre....a természet is velünk változna.....

úgyhogy én most az voltam, aki ebből kimaradt....talán azért, mert már megtapasztaltam.... hmhm? talán....

http://onmegvalositas.hu/blog/oneness/termeszet_ereje

szeretettel,
Oneness

Domoszlai Katalin képe
Számomra az időjárás akadályt jelent
2013. március 21. csütörtök, 8:19 | Domoszlai Katalin

ebben a formában, ahol a legmélyebb tanítás az, hogy sok kicsi bizony legyőzi a nagyot.

Télen-nyáron járok ki autóval Dániába, egészen eddig a télig sem meg nem süllyedtem és össze sem törtem eddig a kocsimat, na ezen a télen sikerült úgy megharagudnom a szalagkorlátra hogy kétszer is nekimentem :-) ... jeges úton, kialvatlanul...Hát igen, korlátok... Hóba, sárba sikerült megsüllyednem, húztak, toltak, segítettek. Egyedül nem ment.

Ezen a hétvégén el kellett volna indulnom, de maradtam.

Mégis megtapasztaltam, hogy a kicsi legyőzi a nagyot, beteg lettem, a vírusok gyengévé tettek.

Volt hát ágyban fekve időm megkeresni mi zavar odakint és mit tükröz idebent.

Először az zavart, egyes emberek posztolták a facebookon, megfigyeli őket a Belügyminiszérium :-)) Itt azt találtam, hogy nehezen fogadom el azt ahol tartok az irracionális félelmeim feloldásában.

Aztán zavart az, hogy olyan gyenge vagyok, nem tudok menni segíteni.

De a legjobban az zavart, hogy a kormány felelőtlen, hiányzik az előrelátás, hogy vigyázzanak az emberekre. Itt előző életbeli és a mostani életemben meghozott buta döntések sorát találtam, a tipikus kicsi hiba de jó nagy árat fizet érte az ember... Az előrelátás, az óvatosság, a szervezetlenség, a gondoskodás hiánya a felső vezetés részéről.
Volt mit feldolgoznom, nagyjából a helyére került, közben pedig megmutatkozott az ítéletidő pozitív oldala.

Mélyen meghatott, hogy az emberekbe ennyi jóság és segíteni akarás szorult, hogy mindegy, az úton rekedt magyar, szerb, vagy román.

Hogy itthon maradtam, itthon lehettem a fiam utolsó névnapján, amikor még együtt lakunk, süteményt sütve, mert költözik, elkezdi önálló életét, el kell engednem...

Hogy a kutyák is elkaptak valamit, ha ehhez az utazás stressze még hozzájön, valószínű elhúzódik és súlyosabb lefolyású lesz, mára nyoma sincs...

És még sok felfedezés, igazi zen élmények sora.

A magyarság központi tudatalattijába mélyen bevésődött ez a mondat:

"Meghalt Mátyás, oda az igazság!"

Ez a nép még mindig a megváltót várja. Megkapta tehát a tanítást, a kezében és a szívében ott az összefogás ereje. Ehhez már csak a tudatosság hiányzik, hogy maszkabál a pártok harca, a cél a megosztottság elérése, a gazdasági, hatalmi elitet a kormányváltások meg sem legyintik...

Március 15, ami arról szólt anno, hogy harcoltunk az osztrákok ellen és elbuktunk, most pedig ők önzetlenül segítenek... Hókotrókkal, segéllyel és propagandával. Mert igen, nagynak képzeljük magunkat és tudni véljük ki az ellenség :-)

De ha jön egy jófajta vírus :-) Vagy a hópihe... Milyen apró, milyen tökéletes forma. Ahogy ott a tömegekben rejlő erő, ami ha összefog, ha segíteni és nem rombolni akar csodákra képes.

Meteor szempontjából azt érzem, ha a pusztítás energiája ebben az álmunkban erősebb lesz, akkor pusztulhat az emberi faj. A dinók már így jártak, túl nagyok voltak.

Viszont tapasztaltam előző életes élmények feldolgozás során, hogy a kötődések a lelkeink között erősebbek, mint hogy egyetlen életre szóljanak, ezért akiket nem tudnék elengedni, pláne azok, akiknek negatív karma miatt tartozom, mi mind leszületnénk megint egy másik bolygóra, hiányzó tudásunkat ott pótolnánk, lelki megtisztulásunkat ott folytatnánk tovább.

Irányítás, vágyak elengedése
2013. március 21. csütörtök, 10:34 | Hiteles06

Nekem ismét az irányítás és a vágyak elengedését vágta a képembe ez a helyzet. Nem én vagyok, aki irányít, uralkodnak rajtam, és ezt el kell fogadnom, jó mélyen megélni. Egyelőre talált kellő mennyiségű kifogást az egóm, hogy erre ne legyen időm, lehetőségem. De ami késik, eljön.

SZABÓ GABRIELLA képe
Pihenés és végkövetkeztetés.
2013. március 21. csütörtök, 14:11 | SZABÓ GABRIELLA

Pihenés, nyugalom, nem kell menni sehová, vendégek lemondva. Jó a pihenés. Bent meleg van, minek menjek ki a hidegbe. De, ha kimegyek a hidegbe, milyen jó bejönni a melegre. Béke és nyugalom egészen szombatig. A ház beázott, padlás tele hóval, zsákban hordtuk le a havat. Autó fogságban, már mennék, de busz nem jön, jön a szomszéd, elvisz, mehetek dolgozni. Vasárnap, autó még mindig fogságban, sok a hó, megint mennék, tesóm és a szomszéd segít, kiszabadítjuk az autót. Végszó: azért jó lenne egy férfi a háznál nehéz időkben.

Aditi képe
Az Elemek tisztelete
2013. március 23. szombat, 15:33 | Aditi

Mostanában szeretek kevesebbet gondolkodni. Ez a mondat már önmagában is vicces. :) Azért igyekszem, tovább. Azért most ezt leírom.

Azon a bizonyos hétvégén, az apám, a pasim és a főnököm enyhe nyomása ellenére megéreztem, hogy nem kell elindulnom dolgozni falura. És pontosan láttam, hogy kiből mi mondatta az ellenkezőjét. A megfelelési kényszer (pasim), az ezt manifesztálandó akár a kegyetlenségig fajuló hozzáállás (természetesen apám) és a kontroll elengedéséből származó félelem okozta kioktatás (főnököm). Elemezhetném még, de minek.

Mindenesetre, hallgattam magara, és mire az anyámékhoz értem, már alig tudtam beszállni az autóba, és erősen elgondolkodtam, hogy hazainduljak e, a buszok elakadtak és hó és jég borította a város utcáit. Éreztem, hogy kockázatos, de meg tudom csinálni. hazajutottam. Ekkor kellett volna visszaindulnom Egerágról, ahol, mint később megtudtam, teljesen járhatatlanná vált ekkorra a faluba vezető emelkedő-és lejtős, rossz borítású, szárazon is csúszós út. Ennyit a megérzésemről.

Feldühített, hogy emberek, akiket szeretek simán a halálba küldenek, de legalábbis az életveszélybe a saját hülye kényszereik miatt, hogy nem képesek szeretni magukat, de azért mindenesetre nekem is jól megmondják minden alkalommal, mit kellene tennem ennek megfelelő szellemben. Mintha hiányozna. . Ez a felháborodásom még mindig borzasztóan erős, ez elgondolkodtató. Talán azért van, mert sokszor szolgáltattam ki magam másoknak, és belül még mindig rettegek, hogy nem vagyok képes a saját megérzéseimet követni, hanem befolyásolható vagyok, és ezzel akár a pusztulásba is vihetem magam. Valahonnan ismerős. Ennek mindenesetre elég látványos manifesztációja volt ez a hétvégi eset.

Hozzá kell tenni, semmilyen módon nem voltam informált, fogalmam sem volt, mi közeledik, Egy kicsit sem.

Ezután beláttam, hogy nem megyek sehova és örültem, hogy van elég kajám itthon. Vártam a pasim, aki átverekedte magát a viharon a kedvemért, meg az ő kedvéért. :) Ezután csendes és boldog hétvégét töltöttünk együtt, épp, úgy, ahogy elterveztem. Egyedül a szél zavart. Az albérlet nyílászárói borzalmasak és a redőnyt úgy tépte a szél, még ha le is volt húzva, hogy sokszor azt hittem, beszakítja ablakostul. de a félelem csak megérintett. Úgy éreztem, a helyemen vagyok, és minden rendben van.

Amikor kinéztem az ablakon, csodáltam a vihart. És az azt követő csendet. A vihar múltával, két nap múlva, ahogy járható lett a város, tértem vissza a körforgásba. Akkor néztem rá a facebookra, amely mostanában az egyetlen hírforrás csatornám, jó vagy rossz, így van és nem hiányzik sem a tv, sem a híradó. Megdöbbentem, mi történt ez alatt a két nap alatt. Együtt-éreztem a hóban rekedt emberekkel, belém-villant, én is járhattam volna így és hálát adtam az életnek, hogy hallgattam magamra. felháborított az ország kormányzásának képtelensége, és örültem, hogy az emberek az összefogást ilyen nagyra értékelik és hogy a nemzeti érzületeket emelte a rossz is.

Akkora szerencsém volt, hogy még az autómat sem fújta be a hó, a pasimmal egymás mellett parkoltunk, és a ház megvédte a parkoló jó részét. Védett voltam, és éreztem ezt. De ez nem csak a szerencse miatt volt így. Jól döntöttem a kellő pillanatban és bíztam, nem féltem. A rossz idő felszólított a bennt-maradásra, ez egy ősi ösztön, szerintem, szinte örültem, hogy bebújhatok és a szelet a melegből hallgathatom és jól érezhetem magam, a világ kihívásaitól védve. Olyan voltam, mint a medve a barlangban.

Hiányérzetem volt, hogy nem segíthettem, de elfogadtam, ez most így lett. Nem zárkóztam volna el, ha megtalál a segítségkérés.

Számomra sok tanulsága volt az eseménynek, a legközelebbi ez: tiszteljük a természetet a saját természetünk ellenében is. Ne a kell, a muszáj, a pénz és a félelem motiváljon. Sokan indultak útnak akkor emiatt.

A meteorit elnyűgözött a felvételeken. És ugyanezt az érzést keltette bennem: az alázatét és a tiszteletét. És ugyanúgy felháborodtam fajtársaim gőgjén, hogy teleszórják az eget műkütyükkel, és egy ilyen "kis" űrveszélyt képtelen úgy kezelni, hogy le legyen sebesült. Egy egész osztálynyi gyerek pl. Hogy iskolába menni is még mindig fontosabb az ember számára, mint tisztelni a természetet.

Eszembe jutott, amit apám mondott a maga olykor kiállhatatlan stílusában gyerekkoromban sokszor: "Nem kell itt attól félni, hogy az emberiség elpusztítja a bolygót. Amikor elege lesz belőlünk, a Föld csak megrázza magát és újjászületik. Mi meg eltűnünk."

Egyetértek vele.

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre