Sétáltam tegnap délután hazafelé, közben tisztítgattam magamban a tudattartalmakat, majd ahogy betévedt egy gondolat a megvilágosodásról, rögvest beállt egy abszolút állapot. Szépen sütött a nap, zöldbe borult a tavaszi természet és én is helyemre kerültem egy szemvillanás alatt.

Ehhez a gyakorlathoz a tiszta levegőt és a mozgást párosítottam. A célja a gondolati szinten történő nagytakarítás, méghozzá az önértékelés, a célok, a haladás és a képességek terén. A tiszta levegő nagyon fontos, kiszellőzteti a hibás érték és hiedelem rendszert. A jó ütemű séta a természetben, a mozgás, haladás lendületét kapcsolja a gyakorlathoz.

A probléma az volt, hogy sok, számomra fontos ember, rám vetítve a saját elakadását, vagy éppen a be nem teljesült vágyaikat, kényszeres próféciákat közöltek rám, a képességeimre, a jövőmre vonatkozóan.

Sziasztok!

Ha egy kezdődő párkapcsolatban látom a másikban a magam hibáit és most ez tényleg nyilvánvalóan látom, akkor annak a kapcsolatnak lehet folytatása?
Vagy csak azért jött be az életembe, hogy végre lássam ezeket a hibákat és , hogy ezek a hibák milyen következménnyel járnak vagy lehet még folytatni, bár a pasinak más hibái is vannak, ami zavar vagy az magamban zavar?
A tükör most már az elején előttem áll és nem utólag jövök rá, hogy abból nekem kellett tanulnom és hogy azért tartott addig ameddig tartott.
Mi a véleményetek?

A hétvégét a barátnőimnél töltöttem. Izgalmas volt, mert a péntek estét az egyik, a szombat estét pedig a másiknál töltöttem. Mindekettőt nagyon szeretem és azt hiszem, ők is kedvelnek engem. Mindkét csajszival sokáig beszélgetttem, de mégis más minőségű volt a kapcsolódás. Az egyik barátosném többször megjegyezte, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire örül, hogy velem lehet. Szíve nyitott volt és jókedűen áradt felém, velem! Figyelmét, szeretetét szavaival, gesztusaival, áradásával fejezte ki. Sem vacsorát, sem reggelit nem kaptam tőle.