Hogyan kapcsolódunk? | Önmegvalósítás.hu

Hogyan kapcsolódunk?

A hétvégét a barátnőimnél töltöttem. Izgalmas volt, mert a péntek estét az egyik, a szombat estét pedig a másiknál töltöttem. Mindekettőt nagyon szeretem és azt hiszem, ők is kedvelnek engem. Mindkét csajszival sokáig beszélgetttem, de mégis más minőségű volt a kapcsolódás. Az egyik barátosném többször megjegyezte, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire örül, hogy velem lehet. Szíve nyitott volt és jókedűen áradt felém, velem! Figyelmét, szeretetét szavaival, gesztusaival, áradásával fejezte ki. Sem vacsorát, sem reggelit nem kaptam tőle.

Másik barátném többfogásos vacsorával várt, süteménnyel, gyümölccsel. Reggelire melegszendviccsel, paprika, paradicsom, tea és még ebédet is csomagolt nekem két dobozzal. Nagyon megható volt a gondoskodó szeretete. Vele is jót beszélgettem, de a szíve közel sem volt annyira nyitva, mint tegnap esti barátnőmnek! lelki kapcsolódásunk nem volt oly teljes.

A két vendégség után, ültem a metróaluljáróban, várva a metrót és, elgondolkodtam a két eseményen.

Arra jutottam, hogy a lelkileg erősen kapcsolódó barátnőm már nem érezte szükségét, hogy fizikailag is adjon, míg a másik barátnőm, aki kevésbé tudott szívében nyitni, elhalmozott tárgyi kedveskedéseivel! Ő ezt tudta adni, így tudta most éppen kimutatni a szeretetét! Gondolatom befejeztével, kicsordultak a könnyek a szememből és meghatódottan, ücsörögtem a ronda sárga székeken. Megéreztem a zártabb barátnőm óriási szeretetét!!! Köszönöm. 

Beküldte: | 2010. okt. 18. hétfő - 16:01

Hozzászólások

28 hozzászólás
Inyó képe
Ti tapasztaltatok már hasonlót?
2010. október 18. hétfő, 16:14 | Inyó

Ti tapasztaltatok már hasonlót?

Elolvasva cikkedet titkon végig ezt az utolsó mondatodat
2010. október 18. hétfő, 16:33 | Erka   Előzmény

Elolvasva cikkedet titkon végig ezt az utolsó mondatodat vártam!

Mindkét barátnődnek fontos vagy. Egyikőjük inkább beszéddel, másik pedig inkább tettel szereti
kifejezni az érzéseit. Mint ahogy a természetünk sem egyforma, nyilván másképp és másképp
nyilunk meg a másik ember felé. Attól, hogy zárkózottabbnak tűnik az egyik még éreztetni
tudja kedvességgel, figyelmességgel, hogy mennyire fontosak vagyunk számára.
Valakinek adni, vacsorával, ebéddel, stb. várni legalább annyira szép gesztus és a ragaszkodás
kimutatása, mint az, aki eljön hozzánk és csak beszél és beszél. Én nem ismerem egyikőjüket
sem, de nekem az előző viselkedés sokkal szimpatikusabb. No, egyáltalán nem a körülugrálásért,
hanem azért mert úgy érzem, akkor van késztetésünk adni és adni, amikor az a másik ember
fontos a számunkra.

Kivánom, hogy hosszú és tartalmas barátság legyen a Tiétek!

Üdvözlettel:
Erka

Inyó képe
Köszönöm, Hosszú és tartalmas barátság mindkettő! Igen, most
2010. október 18. hétfő, 16:39 | Inyó   Előzmény

Köszönöm, Hosszú és tartalmas barátság mindkettő! Igen, most éreztem meg a szeretetét kevésbé kommunikáló barátnőm, mély szeretetét és ez nagyon meg is hatott! Így értettem, meg testvéremet is! Tudom, nagyon szeretnek, de zártságuk, keménységük, szívbeli nyitottságuk miatt kevésbé érződik nap mint nap a szeretetük, érzékenységük! Ezt meglátva, arra is rájöttem, hogy mennyire kell őket is szeretni, hogy zártságuk oldódjon és lágyabban, szeretetteljesebben tudjanak létezni!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
"Mint ahogy a természetünk sem egyforma, nyilván másképp és
2010. október 18. hétfő, 23:29 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"Mint ahogy a természetünk sem egyforma, nyilván másképp és másképp nyilunk meg a másik ember felé."
Ez nem természet kérdése, hanem a szívbéli tudatosságé. Úgy használod itt a természet szót, mintha az egy mentség lenne az embernek, hogy miért nem tud szeretni.
Felnőtt, majd 40 éves emberekről van szó, bármi is volt a születésük szerinti "természetük", azóta már bőven lett volna idejük megtalálni, feltárni magukból a szeretet.

Az egyik barátnő megtette, a másik nem. Ez teljesen az Ő felelősségük, hogy mennyit munkálkodtak magukon, és hova jutottak eddig vele.

Én inkább sajnálom azt, amelyikük nem tudta pusztán szívbéli áradással megélni, amit érez Inyó felé, hanem neki ehhez sütni-főzni, kedveskedni kell!

"...akkor van késztetésünk adni és adni, amikor az a másik ember fontos a számunkra."
Kétségtelen, hogy adni szeretnénk, ha szeretünk valakit, csak az nem mindegy, hogy mit adunk!
Van olyan, aki eteti a másikat, vagy rengeteget beszél, esetleg lesi a kívánságait, csak hogy kifejezhesse a szeretetét. De ez nem gesztus, hanem a kínlódásának, tehetetlenségének a kifejeződése, mert amit nem tud a szívéből odaadni, azt próbálja meg fizikai szintű adással pótolni.

Nem azt nézi, hogy mire van szüksége a másiknak, hanem azon igyekszik, hogy a belé szorult szeretetet megélhesse valahogy. A szeretetet nem csak kapni, hanem adni is jól esik, az is lelki kielégülést okoz.
Ő is csak arra a kielégülésre vágyik, amikor azt érezheti: "Tudtam szeretni a másikat, odaadtam mindent a szívemből, amire vágytam!"

Azonban ha ez nem megy, akkor a szívébe szorult szeretet görcsöt, kellemetlen érzéseket szül, ha az ember nem tud szeretni és attól Ő is szenved.
Ezért keres kínjában más utat szeretete kifejezésére, de az sosem lesz olyan, mintha tényleg tudna szeretet adni!

Szívinfarktus
2010. október 20. szerda, 17:32 | Szabó_Péter   Előzmény

"Azonban ha ez nem megy, akkor a szívébe szorult szeretet görcsöt, kellemetlen érzéseket szül, ha az ember nem tud szeretni és attól Ő is szenved."

Ha jól gondolom, egy x idő után ilyenkor van az, hogy jön a szívinfarktus...

Ez nagyon érdekes ez a kapcsolódás, mert én is mindig szerettem
2010. október 18. hétfő, 18:38 | jessica73

Ez nagyon érdekes ez a kapcsolódás, mert én is mindig szerettem / szeretek gondoskodni azokról, akiket szeretek. Persze nem túlzott körbeugrálással, de mégis, én is sokszor "használom" ezt a módot, hogy éreztessem az illetővel, hogy fontos nekem, de ugyanakkor a kommunikáció, a mély beszélgetések is nagyon fontosak számomra. Annyira, hogy sokkal csalódottabb vagyok, ha egy társaságban a kommunikáció nem tud kiteljesedni és csak üres fecsegésben végződik, de mondjuk agyon dicsérik a főztömet. Ennek ellenére lehet, hogy a "nem eléggé nyitottságomat" pótoltam eddig a gondoskodással? Erre még nem gondoltam. :-)

Kriszti

Claryssza képe
És Neked mi a "szeretetnyelved"?
2010. október 18. hétfő, 22:30 | Claryssza

Eric Berne is megfogalmazta a szeretet kifejezésének fontosságát. Ő két kifejezési módot, a testi és szóbeli módokat határozta meg. Gary Chapman amerikai családterapeuta felfedezte, hogy több kifejezési mód létezik, összesen öt: a fizikai és szóbeli kifejezési módokon túl a minőségi idő, a szívességek és az ajándékozás útján tudathatjuk valakivel, hogy mennyire szeretjük. Chapman szerint mindenkinek megvan a rá jellemző „szeretetnyelve”. Minden szeretetnyelv használata fontos, és alkalmazandó is, és jellemző mindenkire, viszont egy (esetleg kettő) kiemelkedően jellemző.

Szeretet-nyelvek:

1. Elismerő szavak: Amikor az illetőnek fontos, hogy szóban megdicsérjék… (Bizalmas beszélgetés, bátorítás, dicséret)

Pl:. Köszi, hogy megcsináltad! Nagyon jó az új frizurád! Nagyra értékelem , hogy … vagy! stb.

2. Ajándékozás: Amikor a másik képes régi ajándékokat tárgyakat őrizgetni, emlékszik rá kitől kapta és mikor az adott tárgyat, dolgot ajándékba stb.

Pl: A barátnőmtől kaptam ezt a szoknyát és nagyon szeretem hordani.

3. Szívességek: Amikor az illető számára a legjobban az a kifejező, ha a másik észreveszi, hogy valamire szüksége van, és segít neki.

Pl: Milyen kedves, azonnal segített megjavítani az elromlott zárat! De jó, hogy levitted a szemetet!

4. Minőségi idő: Amikor valaki számára az a fontos, hogy a teljes figyelmeddel felé fordulj, együtt csináljatok valamit, lehetőleg csak ketten. Számukra fontos lehet, hogy meghallgassák őket, elkísérjék valahová, vagy csak bármit együtt tehessenek szeretteikkel úgy, hogy közben figyelnek egymásra.

Pl: Annyira szeretnék a barátaimmal közösen elmenni nyaralni valahová, de mindenki szervezett mást…

5. Testi érintés/ölelés: Amikor a másik szereti ha megsimogatják, megveregetik a hátát vagy megölelik. Ezeknek az embereknek valamilyen fizikai kontaktus által könnyebb érezni a másik ember szeretetét. Sok fiatal aki így működik, könnyebben sodródik bele rövid, felelőtlen szexuális kapcsolatokba. Fontos tudni magunkról, ha ez a szeretet-nyelvünk, hogy felismerjük, könnyebben befolyásolhatóak vagyunk ezen a téren.

Hogyan ismerjük fel mások szeretetnyelvét/ a saját szeretet-nyelvünket?

*
Figyeljük meg önmagunk illetve mások viselkedését!
*
Gondoljuk végig mikor éreztük leginkább, hogy valaki szeret?
*
Figyeljük meg, szeretteink hogyan fejezik ki felénk szeretetüket, mert nagy valószínűséggel ezt várják el tőlünk!
*
Figyeljük meg, mire panaszkodnak, amikor esetleg elmondják, hogy nem érzik, hogy szeretik őket!
*
Próbáljunk ki minél több szeretet-nyelvet mások felé és nézzük meg melyik az, ami a legnagyobb hatással van rájuk?
*
Ránk mi van a legnagyobb hatással?
*
Figyeljük szeretteink kéréseit, mert azok is árulkodóak lehetnek!

Segíthet a következő teszt is: Szeretetnyelv-teszt

A teszt 30 kijelentéspárt tartalmaz. Válaszd ki mindegyik párból azt, amelyik jellemzőbb Rád és jelöld meg egyértelműen (X, + vagy aláhúzás).

Előfordulhat, hogy néhány esetben legszívesebben mindkét kijelentést bejelölnéd, de akkor is csak egyet válassz, hogy a teszt eredménye a lehető legpontosabb legyen. Az is előfordulhat, hogy egyiket sem érzed igaznak, mégis jelöld meg azt, amelyik közelebb áll Hozzád.

A kijelentésekben gyakran szerepel a „számomra fontos személy” kifejezés. Amikor a szeretetre és a szeretetnyelvekre gondolunk, sokaknak először a romantikus kapcsolatok jutnak eszébe. Azonban sok más összefüggésben és kapcsolatban is kifejezzük szeretetünket és vonzalmunkat. Amikor a tesztet olvasod, gondolj a Hozzád közel álló, vagy az életben fontos szerepet játszó személyekre: barátokra, szülőkre, kollégákra, ismerősökre.

Akkor kezdj bele a tesztbe, amikor nyugodtnak érzed magad, és nem kell sietned. Ne gondolkozz a mondatokon, hanem azt jelöld meg, amit első olvasásra igaznak érzel.

1. Szeretem, ha elismerésben részesítenek. A
Szeretem, ha megölelnek. E

2. Szeretek kettesben lenni azzal, aki fontos számomra. B
Amikor segítséget kapok valakitől, érzem, hogy szeret. D

3. Szeretek ajándékot kapni. C
Szeretek találkozni a barátaimmal. B

4. Akkor érzem, hogy valaki szeret, amikor segít nekem valamiben. D
Akkor érzem, hogy valaki szeret, amikor megérint. E

5. Ha egy barátom átölel, érzem, hogy szeret. E
Ha egy barátomtól ajándékot kapok, érzem, hogy szeret. C

6. Szeretek közös programot csinálni a barátaimmal. B
Szeretem megérinteni azokat az embereket, akik fontosak a számomra. E

7. A szeretet látható jelképei (az ajándékok) sokat jelentenek nekem. C
Az elismerő szavak, a dicséret szeretetet közvetítenek számomra. A

8. Szeretem a fizikai közelségét érezni azoknak, akik fontosak számomra. E
Szeretem, ha megdicsérik a külsőmet. A

9. Szeretek együtt időzni a barátaimmal és a számomra fontos személyekkel. B
Szeretek ajándékot kapni a barátaimtól. C

10. Az elfogadást kifejező szavak nagyon fontosak a számomra. A
Ha valaki segít nekem, tudom, hogy szeret. D

11. Szeretek közös tevékenységekben részt venni a barátaimmal és a számomra fontos emberekkel. B
Szeretem, ha kedves szavakat mondanak nekem. A

12. Jobban hat rám, amit valaki tesz, mint amit mond. D
Az ölelés összetartozást és megbecsülést fejez ki számomra. E

13. Értékelem a dicséretet, és kerülöm a kritikát. A
Sok kisebb ajándék többet jelent számomra, mint egy nagyobb. C

14. Akkor érzem közel magamat másokhoz, amikor beszélgetünk vagy együtt csinálunk valamit. B
Közelebb érzem magam a barátaimhoz, ha gyakran megérintenek. E

15. Szeretem, ha megdicsérnek valamiért, amit tettem, vagy elértem. A
Ha valaki megtesz a kedvemért olyasmit, amit nem nagyon kedvel, tudom, hogy szeret. D

16. Szeretem, ha a barátaim és a hozzám közel álló emberek
megérintenek. E
Szeretem, amikor valaki őszinte érdeklődéssel hallgatja, amit mondok. B

17. Amikor valaki segít elvégezni egy feladatot, érzem, hogy szeret. D
Nagyon örülök, amikor ajándékot kapok. C

18. Szeretem, ha megdicsérik a külsőmet. A
Ha valaki időt szán arra, hogy megértse az érzéseimet, érzem, hogy szeret. B

19. Biztonságban érzem magam, amikor egy számomra fontos személy megérint. E
A szívességek szeretetet fejeznek ki számomra. D

20. Nagyra értékelem, ha valaki megtesz értem valamit. D
Szeretek olyan ajándékot kapni, amit valaki saját
kezűleg készít nekem. C

21. Nagyon jól érzem magam, amikor valaki teljes figyelmével felém fordul. B
Nagyon jól érzem magam, amikor valaki szívességet tesz nekem. D

22. Ha valaki megajándékoz a születésnapomon, érzem, hogy szeret. C
Ha valaki személyes szavakkal köszönt fel a születésnapomon, érzem, hogy szeret. A

23. Ha valakitől ajándékot kapok, tudom, hogy gondol rám. C
Ha valaki segít a feladataim elvégzésében, érzem, hogy szeret. D

24. Nagyra értékelem, ha valaki türelmesen meghallgat, és nem szakít félbe. B
Nagyra értékelem, ha valaki ajándékkal emlékezik meg a különleges napokról. C

25. Szeretem, ha a számomra fontos emberek törődnek azzal, hogy segítsenek a feladataim elvégzésében. D
Szeretem a hosszú kirándulásokat a barátaim társaságában. B

26. Szeretem átölelni és megpuszilni a barátaimat, és örülök, ha ők is átölelnek és puszit adnak. E
Örülök, ha minden különösebb ok nélkül ajándékkal lepnek meg. C

27. Szeretem, ha valaki kifejezi a megbecsülését irántam. A
Szeretem, ha végig rám néz az, akivel beszélgetek. B

28. Nagy jelentőséget tulajdonítok azoknak az ajándékoknak, amelyeket a barátaimtól kapok. C
Jó érzés, ha egy barátom, vagy valaki, akit szeretek, megérint. E

29. Amikor valaki szívesen teljesíti a kérésemet, érzem, hogy szeret. D
Ha valaki elmondja nekem, hogy nagyra becsül, érzem, hogy szeret. A

30. Minden nap szükségem van arra, hogy megérintsenek. E
Minden nap szükségem van arra, hogy megdicsérjenek. A

Összesen: A …… B …… C …… D …… E …….

A = Elismerő szavak B = Minőségi idő C = Ajándékok D = Szívességek E = Testi érintés

A teszt értékelése: Amelyik szeretetnyelv betűjele mellett a legmagasabb szám szerepel (ez a szám mindegyik nyelv esetében maximum tizenkettő), az a te elsődleges szeretetnyelved. Ha ez a szám kétszer is előfordul, akkor te kétnyelvű vagy, azaz két elsődleges szeretet-nyelved van. Ha pedig a legmagasabb pontszámmal közel azonos szám is szerepel a végeredményben, ez azt jelenti, hogy van egy másodlagos szeretetnyelved is, amelyik szintén fontos a számodra.
Biztasd barátaidat, rokonaidat, hogy végezzék el ők is a tesztet és az eredményt használjátok fel kapcsolatotok gazdagítására.

(Forrás: Gary Chapman: Az egyedülállók öt szeretetnyelve c. könyv, Harmat Kiadó)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A két nagyszerű pszichológus sajnos pont az egyetlen igazi
2010. október 18. hétfő, 23:08 | Huszti Sándor -...   Előzmény

A két nagyszerű pszichológus sajnos pont az egyetlen igazi szeretet adást felejtette ki a sorból: amikor a szívünkből szeretünk.

Tárgyakkal, szavakkal, gesztusokkal nem lehet szeretni. Amiket Ők leírtak, azok nem a szeretet kifejeződései, megnyilvánulásai, hanem olyan pótcselekvések, amelyeket a szeretés helyett, esetleg mellett cselekszünk fizikai szinten.

Ahogy Inyó is írta, a szívében zártabb barátnője, fizikai javak elhalmozásával próbálta megélni azt a szeretetet, ami benne belül lejátszódott, csak nem tudott olyan mértékben kiáradni, hogy az Őt magát is kielégítse.
Sajnos az emberek többsége hasonló módon nem képes megélni, átadni a szeretetét szívtől szívig, ezért kényszerülnek ezen pótcselekvésekre.

Egy tiszta szívű gyermek még a játékaiba merülve is oda tud szólni a szülőjének: Anya, szeretlek!
Egy zártabb szívű felnőttnek ehhez már ajándékok kellenek, törődés a másikkal, néhány kedves szó, pótcselekvések.
De a legkeserűbb azok élete, akik elhalmozzák a másikat mindennel és közben már semmit sem éreznek, pedig tudják, hogy most kellene AZT érezniük!

"Hová lett a szeretet? Hol vesztettem el?" - kérdezhetnék maguktól, de ezt a fájdalmat már nem bírnák el, ezért inkább nem kérdeznek többet. Megmagyarázzák maguknak és a környezetüknek, hogy a legnagyobb szeretet az, ha... (ahogyan Ők csinálják)

Ezért van annyi szeretethiányos ember, akiket a környezetük egyébként elhalmoz rengeteg tárggyal, figyelemmel, törődéssel, megbecsüléssel, stb.
Csakhogy ezek egyike sem AZ a szeretet. Márpedig ha pont az igazi szeretet hiányzik, akkor mit sem ér a többi, a szív éhes marad.

,,Márpedig ha pont az igazi szeretet hiányzik, akkor mit sem ér
2010. október 19. kedd, 0:36 | Éva.   Előzmény

,,Márpedig ha pont az igazi szeretet hiányzik, akkor mit sem ér a többi, a szív éhes marad. ''

Ez szép volt,igazán...

Michaelita képe
szívbéli tudatosság
2010. október 19. kedd, 10:00 | Michaelita   Előzmény

Mindkét barátnőt nagyon megértem és leírnám hol látom közöttük a különbséget.

Az egyik aki a szeretet áramoltatásával adott Ő már megtalálta a helyét a szeretetben és az életben. Valószínűleg számára a testi táplálék sokadrangú kérdés (irígylem kicsit érte:)... mert nekem még fontos)

A másik, aki gondoskodó szeretettel is elhalmozta vendégét, ő is adott szeretetet és úgymond "kiéhezetten" fogadta barátnője szeretetét. A maga módján Ő is nagyon igyekszik a szeretet megélésében, kinyilvánításában. Miért nem tudta mégis feltárni teljesen önmagából a szeretetet?
Azért mert ezt a tipusú gondoskodó szeretetet sokat kihasználják és Ő sok tapasztalatot is begyűjthetett ezen a téren és mert még nem tudta teljesen elengedni a félelmét, hogy önmagáért is lehet Őt szeretni.

Nem hinném, hogy azért kedveskedett az Inyónak, mert neki azt "kell" tennie, hanem könnyen meglehet, hogy azért, mert örült neki, hogy van kinek kedveskednie (vagy lehetséges, hogy alapesetben önmaga számára is készít dolgokat).
S mindaddig míg a szeretet áramába nem tud bekapcsolódni: nincs könnyű helyzete, mert az élete most még arról szól, hogy ki kell ismernie az embereket, hogy a felé áradó szeretet önzetlen-e vagy csak a gondoskodásával vonz magához olyan embereket, akik talán szintén nem is ismerik az igazi szeretet erejét.
A saját sebezhetőségének biztosan a tudatában van, ezért számára még értékesebb mások szeretete, márcsak azért is mert pillanatnyilag ebben tud kiteljesedni.
Önmagunkon dolgozni nem könnyű (talán ebben megegyezhetünk), ha megérett a helyzet rá, Ő is változni fog szerintem, addig szeressétek őt így ahogy van, mert nagyon nagy szüksége van a szeretetre.

Igen, én is azt tapasztalom, hogy a szeretet mindenki úgy értelmezi, ahogyan Ő képes átélni (mert számára az az "igazi", hiszen az a megtapasztalható). Csak nagyon sok spiri érés után - visszanézve - döbbenünk rá arra, hogy mi is volt az, amit annak hittünk és jövünk rá arra, hogy hol is vagyunk (hol is lehetünk) még az igazi, tudatos, krisztusi szeretethez képest.
(Itt olyat is tapasztaltam, hogy vannak, akik az energiával való feltöltekezést is úgy élik meg, mintha szeretet lenne, pedig csak részesültek a szeretetteli engergiákból, ha a szeretetre hangolódunk, de bezzeg nem akarnak az energiahiányos állapotokból részesedni, ami pedig igazán bizonyíthatná az önzetlen szeretetüket:)

"Az igazi szeretet érzelmi töltés mentes"
2010. október 19. kedd, 10:31 | csaesz   Előzmény

Izikének volt ez egy hatalmas mondata egyszer itt valahol. Nekem azóta ez az iránytűm a krisztusi (vagy lelki) szeretet megtalálásában a kapcsolataimban. Így jobban le tudom csupaszítani a különböző, nem ezen a szereteten alapuló kötődésektől a kapcsolataimat.
Én asszem már tudom áramoltatni a szeretetet, mégsem érzem úgy, hogy megtaláltam volna a helyemet a szeretetben. Tisztán látom: bőven van még tovább út, ez egy picike mérföldkő csupán.
Inyónak: Az a tapasztalatom, hogy akinek jobban be van zárva a szíve, az nemcsak kiáramoltatni nem tudja a szeretetet, hanem befogadni sem képes. Tehát fölösleges azért szeretnünk az ilyen embereket, mert erre nekik szükségük van ahhoz, hogy ők is tudjanak majd szeretetteljesebben meg lágyabban létezni.

Ui: Közben észrevettem, hogy ezt a részt már törölted is a blogból! :)

Michaelita képe
szeretetteli kapcsolódás
2010. október 19. kedd, 10:36 | Michaelita   Előzmény

Igen, ebben igaza lehet Izinek:)

Feltételezésekből indultam ki, mégpedig abból, hogy valamit képes befogadni az áramló szeretetből (hiszen valamit kifelé is tud áramoltatni) és hogy így is, úgy is szeretve van (régi kapcsolat, meghitt kapcsolódás: ahogy megtudtuk).
Tehát nem "azért" szeretjük, hanem a létezés okán is szerethetjük őket ... mit őket, nála akár sokkal "érdemtelenebbeket" is képesek vagyunk szeretni:)... véleményem szerint

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Vajon Te szerethető vagy?
2010. október 19. kedd, 13:15 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"...mert még nem tudta teljesen elengedni a félelmét, hogy önmagáért is lehet Őt szeretni."

Ez teljesen így van. Nem kell semmilyen értékkel rendelkezned ahhoz, hogy szerethető legyél!
A szerethetőség nem az érdemeken, vagy az értékeken múlik, hanem azon, hogy "Te" létezel, a szerető fél pedig képes Téged szeretni, meg van benne az ehhez szükséges elfogadás, nyitottság.

És mivel Te mindig létezel, így a szeretet nem is rólad szól, a Te milyenségedről, hanem arról, aki képes / vagy nem képes Téged szeretni.
Így vándorol át a "szerethetőség" fogalom súlypontja a tárgytól, a forráshoz.

Michaelita képe
igen, igen!
2010. október 19. kedd, 20:34 | Michaelita   Előzmény

Ma azt mondom, hogy szerethető vagyok, de pl. egy hónappal ez előtt nem ezt mondtam volna... ezért van bennem ez a nagyfokú tolerancia ebben a kérdésben.

Inyó képe
Szia Csaeszka! Én nem töröltem semmit! Nem azért szeretném
2010. október 19. kedd, 15:34 | Inyó   Előzmény

Szia Csaeszka!

Én nem töröltem semmit! Nem azért szeretném őket jobban szeretni, mert arra van szükségük! Csak én jöttem rá, hogy attól, hogy nem érzem, annyira a szeretetüket, még nagyon szeretnek engem. Én lágyultam meg feléjük és váltam szeretetteljesebbé, hogy felismertem önvédelmi páncéljukat és amögött a finom lelküket! 

Értem! :) Amúgy volt valami tesós rész is a blogban, és az
2010. október 19. kedd, 15:42 | csaesz   Előzmény

Értem! :)
Amúgy volt valami tesós rész is a blogban, és az valahogy eltűnt... vagy lehet csak álmodtam?? Nna, mindegy, igazából arra reagáltam. Puszi neked, szeretlek!

Inyó képe
Eszti! Megint igazad van!:-) Az első hozzászólásaim egyikében
2010. október 19. kedd, 23:24 | Inyó   Előzmény

Eszti! Megint igazad van!:-) Az első hozzászólásaim egyikében írtam azt, amit Te mondtál!:-) Hát..., megint a felszínességem!:-(

tvir képe
a szeretet fizikai megfelelői?
2010. október 20. szerda, 14:01 | tvir   Előzmény

Sajnos én még nem értem el a szeretet áramoltatása szintet. (És nekem nagyon hasznosnak tűnt a fent említett könyv, mert valahogy kimozdul a saját szemszögéből általa az ember. Megtapasztalás más utakat, még ha az nem a legvégső, legtisztább szeretetadás mód.)

Azt viszont nem értem, hogy pl. a minőségi idő, ami gyakorlatilag annyit takar, hogy két ember egymásra figyelve tölt együtt időt, miért pótcselekvés.
Hiszen valahol ez teremti meg a következő szint lehetőségét is, az áramoltatásét. Ha nem figyelnek egymásra, az sem jöhet létre, nem?
És talán ez az egyetlen, ami nem egyirányú, hanem mindkét fél kölcsönösen részt vesz benne, egyszerre ad és kap.

Aki tud szeretetet áramoltatni, nem is használja ezeket a fizikai megnyilvánulásait a szeretetnek?
Az nem lehet, hogy jelen van az igazi szeretet, és ezek csak a fizikai szinten képviselt megfelelői?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ezek nélkül is áramlik a szeretet
2010. október 20. szerda, 15:29 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ezek mindegyike nélkül is áramlik a szeretet, hiszen nem kell a másik fizikai jelenléte, sem a rá irányított figyelem, de még a befogadó készsége sem.

Ha valakit igazán szeretünk, akkor nem baj, ha nincs ott, akkor is szeretjük.
Nem baj, ha éppen nem Őrá figyelünk, a szeretetünk akkor is árad.
És az sem baj, ha Ő nem fogadja el a szeretetünket, mert Ő sem szereti magát, vagy mert kifejezetten haragszik ránk, a mi szeretetünk akkor is árad felé.

Jó lenne ezt megtapasztalnod! Hogyan indulsz el a szeretet útján?

tvir képe
Valóban jó lenne.:)
2010. október 20. szerda, 16:48 | tvir   Előzmény

Valóban jó lenne.:)

Ezt lehet, hogy kifacsartam, mert valóban nincs szükség arra, hogy jelen legyen a szeretett személy, ugyanúgy lehet szeretni. De a fentiekből feltételezem, hogy én nem azt érezhetem ilyenkor, amit Te, Sanyi.

Sanyi nagyon tetszik ez a megfogalmazás az igazi mély szeretetrő
2010. október 20. szerda, 17:16 | KatiPotter   Előzmény

Sanyi nagyon tetszik ez a megfogalmazás az igazi mély szeretetről, amit írtál. Ez az, amit amúgy talán sokszor nehéz is fogalmazni szavakkal, nem lehet pontosan leírni, de ez számomra nagyon telitalálat, amit írtál, vagyis nagyon közelíti. Az igazi szeretetnek szerintem sincs feltétele, csak egyszerűen árad.

Aditi képe
A "szeretet-minőségek"-től a "minden szeretet"-ig
2010. október 20. szerda, 15:42 | Aditi   Előzmény

Igen, csatlakoznék az előttem hozzád szólóhoz. Érzem az igazát, annak, amit írsz és érdekes, hogy éppen mostanában vannak új tapasztalataim erről. És miközben már látom, hogy valóban mi, emberek össze vissza keverjük a szeretet-minőségeket, mégis olyan visszás nekem ez a sok okos meglátás az "igazi" szeretetről.

Mostanában épp azt tapasztalom, hogy hogyan is lehet "igazán" szeretni egy embert, (szavaiddal élve), még egy olyat is, aki képtelen viszontszeretni, egyáltalán kilépni a saját perspektívájából, hogyan lehet megbocsátani ezt neki, és magamnak, hogy mindig elvártam tőle valamit, amit nem tud adni.

És egy álmot is láttam, ami csodálatosan elém tárta a helyzetet, és az álombéli megélésem éppen ez az önmagamból előtörő, csendes, nagyon finom, nagyon kedves élmény ahogy kapcsolódom hozzá, szeretve őt, szemlélve őt, érzékelve, hogy ő az, mégis úgy viszonyulva hozzá, mint saját magamhoz. Nehéz erről írni, nem is igazán lehet. Nincs benne elválasztás, de még sincs benne kötés sem.

Az álomban úgy volt ott ő, ahogy a kapcsolatunkban is. Feküdt, mozdulatlanul, szinte mint egy holt, vagy egy kis csecsemő, egy kád tiszta vízben. és HAGYTA hogy szeressem, szeretettel mosdassam, ápoljam, finoman, és figyelve rá. De ő nem tett semmit. Pont, mint a kapcsolatunkban. Várta, hogy azzal a tiszta szeretettel szeressem, amire vágyott, talán azért mert ő sem tudja megadni magának.

Amióta volt ez az álmom, sokkal tisztábban látom őt, azt, ahogy működik, és hogy szinte reménytelen, hogy megfeleljen bárminek is, ami egy kapcsolat működtetéséhez kell.

Ugyanis úgy látom, tisztán szeretni, vagy szeretve lenni, nem elég egy kapcsolathoz. nagyon is kellenek, azok a bizonyos "alacsonyabb szintű" szeretet-morzsák, sőt, mind kell. Minél több van belőle, és minél inkább egymásra találnak ezek az adományok a két fogadó félnél, annál tartalmasabb, és teljesebb lehet egy kapcsolat. és valójában, talán a kapcsoalt építés épp erről szól.

Ugyanis a képesség, hogy szeressük magunkat, egy érettségi szint, egy egyéni evolúció eredménye, amit csak mi tehetünk meg magunkért. Soha,semmilyen kapcsolat nem fogja pótolni ezt. Viszont az, hogy ha ezt már sikerült elérnünk, mit tudunk adni a másiknak, és mit tanulunk meg elfogadni, az már a kapcsolatról szól, ami nagyon is földi dolog. Az egyik, ha nem a legszebb földi dolog, amit átélhetünk, miküzben tanuljuk.

Nem szeretem, hogy a tanítások ennyire megkülönböztetik az "igazi" szerettet az "alacsonyabb rendűektől" és hogy így nevezi, megbélyegzi ezeket. Ez egy csomó félreértésre ad okot, ami aztán totálisan összezavarja a tanulókat, fejlődőket, leginkább a spirituális iskolák híveit. Azért tudom, mert ebből másztam ki én is. Remélem, mostanára, legalábbis nagyon úgy érzem.

Szerintem nincs olyan, hogy felsőbb szintek meg alsóbbak. csak a dolgok helye van, más más törvényszerűségek szerint amiket meg kell tanulnunk felismerni, átélni és tudatosan élni meg.

Az "igazi szívbéli" szeretet az, amit magunk adhatunk meg magunknak, ami belülről jön, árad, ami egy azzal a felismeréssel, hogy jó hogy vagyunk és az adomány, hogy megadhatjuk magunknak a jó-létet minden értelemben. Hogy jó élni/lenni, és hogy végső soron az egész életünk belőlünk terem elő. Bennünk va hozzá minden: az erő, a szeretet, az tudás, minden, és a képesség, hogy ezeket előhozzuk, vagy akár megteremtsük akár a nagy semmiből is. Ez egy olyan élmény, ami eláraszt és szétárad a környezetre, egyfajta elégedettséggel, és boldogsággal övez. persze ez messze nem egy tökéletes leírás, csak próbálkozom.

A többi-féle szeretet mögött is valójában ez az élmény, ennek az élmények a megosztásra irányuló vágy áll. Legalábbis nálam. Akkor sikerül jól az ajándékozás, amikor örömem lelem benne és nincs különösebb más oka. Akkor igazán összekapcsolódom lélekben azzal, akinek ajándékozok, és csodák csodája, olyan tökéletes ajándékot tudok adni neki, ami nagy örömet okoz. Ez tapasztalat nálam.

Az a művész a legelbűvölőbb a színpadon, aki amikor felmegy, becsukja a szemét, és magának játszik. örömből.(Meditál)

De nem jó dolog azt gondolnom, hogy az, aki éppen híján van a szeretetnek, nem kaphat szeretetet másoktól, mert csak "pót-cselekszik". Akár magunkkal tesszük ezt, akár másokkal, ez akkor is gyógyítás.

Ha mindig, minden pillanatban tudnánk szeretni magunkat, és szeretettel fordulni mások felé, akkor a világunk maga lenne a Paradicsom, és nem lenne szükség, pótlásra, gyógyításra.

Ezért nem szeretem ezt az intellektuális "szeretet-minőségek" megkülönböztetést. Én , ha szeretek és figyelni tudok, szeretek és figyelek, akkor is, amikor más nem tudja magát szeretni, és ezzel "pót-cselekszik" amikor magáévá teszi amit adok, vagy a spirituálisok úgy is szeretik ezt nevezni h "elszívja az energiát".

Az a tapasztalatom, hogy nem vagyok leszívható, amikor szívből szeretek, és ahelyett hogy elfogyna az energiám, éppen hogy megnyugszik a másik, és segítek neki önmagára hangolódni, hogy kapcsolatba lépjen ő is a forrásával.

És van, amikor nekem van szükségem ugyanerre.

A spirituálisoknak mondom: Isten szeretete (vagyis a képességem, hogy istenien szeressek) MINDENBEN BENNE VAN. Az "alacsonyabb szintű szeretet"ben is. És nem különböztet meg.

Legalábbis én így szeretem tudni. :)

Amióta ezt látom, és élem, azóta váltam képessé elindulni azon az úton, hogy azokat az embereket és helyzeteket is szerethessem, amikben engem nem szeretnek, vagy nem úgy szeretnek, ahogy az nekem éppen jó.

Nem tudom, érted-e, mire gondolok, amióta nem különböztetem meg a "szereteteket" és nem bélyegzem magam ezzel és másokat, és nem tartom fontosabbnak az egyiket a másiknál, azóta jobb.

És most eszembe jutott a mondatod, amit a beszélgetésünk vége felé mondtál a teázóban közel egy éve ( szembesülés találkozón): "De azért mi nem fogadtunk el téged!".

Most érkeztem el oda, hogy beváltsam ennek a mondatnak a tanítását az életemben.

Köszönöm.

Visszatérve az álmomhoz és a hatásához: azt hiszem, most élem csak igazán az elengedést, amihez kellett ez a képesség, hogy szeressek, még ha nem is szeretnek, mert így megadatott a másikra és önmagamra való rálátás, a valóság látása. Azt hiszem elengedni is csak így lehet, szeretve, belülről, átéléssel. Az elválasztás nem ugyanaz. És azt hiszem ez különbözteti meg azt az embert, aki fejlődik a kapcsolata által attól, aki szakít, aztán ugyanannak a forgatókönyvnek a változatait éli minden kapcsolatában újra. Azt hiszem elmondhatjuk: az elengedés belső képesség, szintén egy fejlettségi szint és nem megy szeretet nélkül. Ez az állapot segít feloldani a fájdalmam, a vágyaim, az illúzióim, és a bánatom a felett, hogy nem lehetek azzal, akit szeretek, vágyok, de közben nem szűnök meg szeretni, figyelemmel lenni, és elfogadni amit adhat, és képes vagyok adni neki azt, amit képes elfogadni anélkül, hogy ez leszívna. Ebben a hozzáállásban nincs megkülönböztetett szeretet. Minden szeretet.

Azt hiszem, végső soron minden emberi kapcsolatnak ez a mércéje, az egyensúlya, ez mutatja meg, hogyan tudnak kapcsolódni: ha már képessé lett az ember így szeretni, odaadóan, mindenestül, figyelemmel, elfogadóan, akkor megmutatkozik, miben tud a másikkal kapcsolódni. És amiben tud, az határozza meg a kapcsolat milyenségét. Ezért a szeretet nem elég a házassághoz, és nem lesz kevesebb ember, aki elválik, ha képessé válunk az "igazi" szeretetre. Csak tisztábban látnánk, és nem mennénk talán férjhez olyanhoz, akivel nem tudunk elég jól, elég sok mindenben kapcsolódni.

Azért nem szűntem meg remélni, hogy talán nemsokára találok egy olyan embert, aki már képes szeretni magát, és tudatosodni vágyik a kapcsolat által is. Mert ugyanakkor úgy gondolom, ez a kulcs ahhoz, hogy megteremtsük azokat a kapcsolódási felületetek (az "alacsonyabb rendű" szeretetet-morzsákat, amik teljessé és boldoggá tesznek egy együttélést. Mert ezek nem adódnak maguktól. Már nem hiszek a sült-galambban, ami a számba repül. :)

Namaszte

szeges képe
Ugyanaz, más következtetésekkel...
2010. október 19. kedd, 11:07 | szeges

A hét végét Kedvesem eddigi lakóhelyén töltöttük, és két barátnőjénél szálltunk meg. Az egyiknél "csak" érzékelhető szeretetet kaptunk, másikuknál ebéd, süti útravaló. az első maga a szelíd jóság, a második most éppen érzelmi viharaival és önmagával küszködő és hasonló korú nő.
Nekem nem tűnt úgy, hogy különbség lett volna a szeretetük átadása között, inkább csak az anyagi lehetőségeik mások.
A Páromnak egyformán fontosak mindketten, és tudom, hogy közük már rég nem számít, hogy mit adnak és kapnak egymástól fizikai szinten.
Én spec. úgy vagyok ezzel a kérdéssel, hogy ha valakit szeretek, annak adni is szeretek, ha tudok. Ha nem, az sem gond, és viszont is így érzek...

Biztos, hogy mindig pótlék az, ha adunk valamit? Én magam pl.
2010. október 19. kedd, 14:23 | jessica73

Biztos, hogy mindig pótlék az, ha adunk valamit? Én magam pl. nagyon szeretek adni ok nélkül is, de sosem éreztem, hogy ez csakis kizárólag valamilyen pótlék lenne, vagy valamilyen figyelemfelkeltő szándék. / Persze külön elgondolkodtató, hogy miért veszem én ezt magamra. :-))), már megint önértékelés!! / Én úgy érzem, számomra öröm adni. És inkább szeretek olyan dolgokat adni, amikben használhatom az adottságaimat, szívesebben készítek valamit a szeretteimnek, mint vásárolok, vagy ilyesmi. Talán mert nagyobb örömet is okoz számukra és az az ő örömük nekem is öröm. Tavaly pl. készítettem a lányom szülinapjára egy sima kis szülinapi köszöntőt, A4-es papírokra ráírtam neki, hogy Boldog Szülinapot, aztán kidíszítettem virágokkal, meg hasonló motívumokkal, rárajzoltam az óvodai jelét és másnap reggel, amikor lejött és meglátta, hogy ki van ragasztva a konyhában a falra, elragadtatással nézte és tapsolt örömében és tudta, hogy a szülinapjára készült, pedig nem tud még olvasni. S persze, volt ajándék is, de mégis ez az egy volt az, amire később is emlékezett. S persze nagy puszihegyek volt a jutalom.
Persze tudom, nem kéne megvédenem azokat, akik a gondoskodással próbálják kifejezni a szeretetüket, mert másképp nem tudják. De nem lehet, hogy ez egyszerűen csak egy eltanult minta? Én sem a kisujjamból szoptam a másokról való gondoskodást, hanem így láttam a szüleimtől, a családomban.

Egy másik blogban korábban megemlítettem, hogy azt hittem, az a szeretet, hogy nem cseszegetnek és Sanyi "Istenes" meditációi vezettek rá, hogy milyen nagy tévedésben voltam.
A gyerekeimen szoktam lemérni, vagyis az ő reakciójukból, hogy hogyan, illetve milyen szinten állok a szeretettel. Azt hiszem már jobban állok ezzel, mint régebben. Van úgy, hogy úgy érzem teljes szívből adok valamit, itt most mondjuk egy ölelésre gondolok, de ők mégis elutasítják, mert érzik, hogy nem vagyok eléggé nyitott hozzá.

Kriszti

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Persze van olyan adás, ami nem szeretet pótlék, hanem ott, akkor
2010. október 19. kedd, 21:59 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Persze van olyan adás, ami nem szeretet pótlék, hanem ott, akkor, tényleg szükség van rá. De amikor az adás nem helyénvaló, akkor az lehet figyelmetlenség, megszokás, vagy pótcselekvés.

Például ha Nagymama 5 percenként megkérdezi az unokáktól, hogy esznek-e valamit, akkor az szerinted mi? 8-)

Ja, tényleg, mint a Showder Klubból a Wellcome rántotthús. :-)))
2010. október 20. szerda, 18:30 | jessica73   Előzmény

Ja, tényleg, mint a Showder Klubból a Wellcome rántotthús. :-))) Nahát erről el is felejtkeztem.
De ettől függetlenül nem tudom, hogy ez tényleg pótlék-e, ha egy nagyi ilyen túlbuzgóan akarja etetni a családját. Ez csak egy bevett viselkedésminta szerintem, egy teljesen más korban, más neveltetésben, más körülmények között felnőtt generáció egy részétől. Tudomásom szerint megfigyelték, hogy az idősebb generációnál kialakultak ilyen viselkedésminták a háborús, ínséges idők miatt is, akárcsak úgy, mint pl. a felesleges tartós élelmiszer elraktározás, mert egyszerűen féltek, hogy újra megtörténik. Egy nagyinak, aki állandóan etetni akar, annak meg szerintem az van az agyában, hogy addig etessem szegényeket, amíg van miből. Persze ennek okai is valószínűleg visszavezethetők a valódi önszeretet hiányára és az ősbizalom hiányára, gondolom.
Megmondom őszintén nekem sokszor nagyon hiányzik egy ilyen túlbuzgó nagyi, mert nálunk a nagyi nem nagyi, sem a fia, sem az unokái nem érdeklik különösebben. Tehát nekem egy ilyen "pótlékos" nagymama is jól jönne időnként. Persze lehet, hogy önző vagyok, meg hülye, hogy nem tudom elfogadni, hogy van nagymama, ugyanakkor még sincs.

Kriszti

Hogyan kapcsolódunk
2010. október 20. szerda, 18:57 | kmarti

Szép estét!
Én egy "vadonat"új tag vagyok,és szeretnék hozzászólni ehhez a szép gondolatmenethez.Igen nekem,
rögtön az jutott eszembe miközben olvastam ,hogy van aki a "szájával" és van aki a cselekedeteivel szeret!Mind ezzel nem azt szeretném mondani,hogy az első barátnő szeretete hamis lenne,hanem inkább "csak" azt,hogy a másik barátnő szeretete mélyebb! Ő nem szavakkal,hanem nagyon is tiszta szinte anyai gondoskodással fejezte ki azt,mennyire örül,hogy együtt lehet Veled(ha tegezhetlek!?)

A mamák ilyenek,feltétel nélkül szeretnek
Köszönöm,hogy elolvasod
szeretettel
Márti

Hahó! Ez a kép már foglalt!
2010. október 22. péntek, 20:42 | Kassay Noémi   Előzmény

Hahó!
Ez a kép már foglalt!

Feliratkozás Hírlevélre