jessica73 blogja | Önmegvalósítás.hu

Miben segített nekem a deeksha és hogyan kerültem vele kapcsolatba?

Ezt a kérdést akár két szóval is meg tudom válaszolni: Könnyen változni. De hogyan is kezdődött az utam?

2005-ben, amikor megszületett első kislányom, akinek segítségével ráláthattam az anyává válással kapcsolatos nehézségeimre, az anya-gyermek kapcsolatban elszenvedett traumáimra.

Mostanában sokat lehet olvasni 2012-ről, az 5. dimenzióba való emelkedésről, az átmenetről. Bocs, hogy megint felhozom ezt a témát, de eszembe jutott egy kérdés, amit nem annyira érintenek (az általam eddig olvasott) írások.

Néhány napja kaptam hírlevelet Schilling Pétertől, aki többek között számmisztikával foglalkozik. Ebben egy levelet ad közre, amely a felsőbb erők, ún. segítők üzenetét tartalmazza.

Megjegyzem, nem azért idézem, hogy bármilyen módon elítéljem a fiatalember tevékenységét, hanem a levél egy részletével kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményetekre.

Íme:

Kedves Barátaim!

Most eléggé titkolódzós leszek és nem egyértelmű, de mégis kérdezem általánosságban. Milyen érzés, amikor megtalálom Önmagam?

Biztosan ti is hallottátok a tegnap hajnalban történt balesetről, amikor is a Lágymányosi hídra forgalommal szemben hajtott fel egy autó, amelyben hatan ültek és összeütköztek egy teherautóval. A 6 személyből hárman meghaltak. Mint utóbb kiderült, jászberényi fiatal néptáncosok tartottak - gondolom - hazafelé, és a halálos áldozatok között van két 19 éves fiatal lány és egy 17 éves fiú.
Nem voltak ittasak a híradások szerint.

Kedves Barátaim!

Bevallom, az elmúlt időszakban jó barátom lett a depresszió. Nem olyan mély szinten, csak egy picit, bár ezt talán csak egy szakember tudná megállapítani. Az ember erre általában nem büszke és igyekszik elrejteni mások elől rossz érzéseit, mind a családjában, mind a környezetében.
6 éve vagyok már itthon a gyerekeimmel és nem mondom, hogy rossz velük, de most már néha sok és változtatni vágyom.

Sziasztok!

Szomszédasszonyom mesélte az imént a történetet. A fia (10 éves kis srác) talált a napokban egy pénzzel teli övtáskát. Megjegyzem, a fiú és a családja iszonyatosan szegények. Anyja is, apja is kisnyugdíjasok, le vannak százalékolva, kb. 50-60 ezer forintból élnek hárman. Gond a téli tüzelő, az ennivaló, a ruhanemű, szóval súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Általában segítem őket mindig, amikor tudom.

Kaptam ma egy e-mailt, ez már a sokadik a témában, s bár nem állítom, hogy nincs benne némi igazság, de azért bosszant és látok ellenpéldát is magam körül. Azt hiszem, mindannyian ráérzünk, hogy kikről is van szó.

Íme a mail tartalma:

"Ragozás: Hűűűűűűű , ezt valaki nagyon telibetrafálta!

Én tanulok, te tanulsz, ő lóg.

Én vizsgázom, te vizsgázol, ő nem buktatható.

Én dolgozom, te dolgozol, ő hátrányos.

Én spórolok, te spórolsz, ő segélyt kér.

Én építek, te építesz, ő igényel (és kap is).

Kedves Barátaim!

Kis időre eltűntem ugyan, mert úgy éreztem "függő" lettem, de most kérésem lenne hozzátok. Nem tudom, helye van-e itt gyakorlati tanácskérésnek munkával kapcsolatban, de szeretnék tőletek néhány jó ötletet begyűjteni.

DSC00140.JPG

Mióta a lányaim élnek és beszélnek, sok-sok apró boldog pillanattal gazdagodott az életem. Olyan felemelő élmény megfigyelni a kis világlátásukat, szembesülni véleményeikkel, meglátásaikkal.

Imádom a kis "gyerekszájakat", amikkel kifejezik önmagunkat. Különösen nagylányom tud kreatív lenni e téren.

Íme néhány példa a meglátásaiból:

Sétáltunk hazafelé, be volt borulva az ég. Felkiáltott: "Piszkos a felhő!"

bicikli.JPG

Kedves ismerős és ismeretlen barátaim!

Én bizony gyakran beleesem abba az élethelyzetbe, vagy hibába (?) hogy hajlamos vagyok lehúzni vagy alulértékelni saját képességeimet, viselkedésemet, reakcióimat szinte állandóan figyelem és hát gyakran megállapítom, Kriszti bizony te még nem vagy sehol.
Ezt csak azért írtam előlegbe, mert a mai nap a következő dolog történt és kíváncsi vagyok a véleményetekre.

DSC00139.JPG

Kicsit talán intim a téma, de akkor is kíváncsi lennék a véleményetekre.
Szóval nagyjából 6 évvel ezelőtt derült ki, hogy a "hagyományos módon" nem lehet gyermekünk és akkor egyenesen az egyik lombik centrumba irányítottak engem és férjemet.

Azon gondolkodtam a minap - talán hülyeség -, hogy egy igazán spirituális, vagy inkább tudatos - talán ez a jó megfogalmazás - ember köt-e akármilyen fajta biztosítást, mint pl. életbiztosítást, vagy mondjuk casco-t.

Nektek mi a véleményetek? Tényleg szükség van rá, ha bízunk az Univerzumban?

Tartalom átvétel