Apró, boldog pillanatok | Önmegvalósítás.hu

Apró, boldog pillanatok

DSC00140.JPG

Mióta a lányaim élnek és beszélnek, sok-sok apró boldog pillanattal gazdagodott az életem. Olyan felemelő élmény megfigyelni a kis világlátásukat, szembesülni véleményeikkel, meglátásaikkal.

Imádom a kis "gyerekszájakat", amikkel kifejezik önmagunkat. Különösen nagylányom tud kreatív lenni e téren.

Íme néhány példa a meglátásaiból:

Sétáltunk hazafelé, be volt borulva az ég. Felkiáltott: "Piszkos a felhő!"
Szintén sétáltunk és már látszott a hold, de még nem volt sötét: Ekkor megszólalt. Jéé, fent van az égen a gombóc. (Aznap gombóc volt ebédre.)

És amiket még szintén élvezek, amikor a gyerekdalokat átköltik, pl. így:

"Kukori-kotkoda, tojásból lesz vacsora" .... biztosan ismeritek, eredetileg "tojásból lesz a csoda."

Biztosan nem én vagyok itt az egyetlen, aki így rácsodálkozik a gyerekeire, az érzéseikre, a kis világukra.
Nem tudom, hányan vagyunk itt, akiknek vannak gyermekei, de szívesen olvasnék tőletek hasonlókat, szerintem mindannyiuktól sokat tanulhatunk.

Szeretettel: Kriszti


Beküldte: | 2010. júl. 26. hétfő - 17:59

Hozzászólások

9 hozzászólás
húú, nekem nagyon sok van! :)
2010. július 27. kedd, 6:05 | csaesz

Gyermekem személyiségi jogai miatt törölve. Akik idáig olvasták, azokkal továbbra is szívesen osztottam meg.

Michaelita képe
a titkos kívánságom találtátok ki
2010. július 26. hétfő, 20:35 | Michaelita

Sziasztok!

A legtitkosabb kívánságomat találtátok ki ennek a blognak a megnyitásával és azzal, hogy írtok benne ilyen édes kis beszólásokat.

Az én Fiam már felnőtt ember, elfelejtettem a beszólásait, (meg nem is nagyon volt) de jó újra olvasni ilyenekről.

Köszönet érte, hogy megosztjátok velünk:)

kisfiam
2010. július 26. hétfő, 21:27 | csaesz   Előzmény

Ádámkának kevesebb édes megszólalását vetettem én is papírra, meg ő nem is volt olyan cserfes.
Amiket találtam:
"Képzeld, anya az Edit néninél az egyik bocinak akkora tőgye van, hogy azzal csapkodja a legyeket! "

oviba szoktatáskor: apa: "- Ki a legjobb barátod az oviban?
Ádám: Te. Majd ha bátrabb leszek, lesz másik barátom is! "

Zsófi: - segíthetek kirakózni?
Ádi: - Nem, mert én olyan ügyes vagyok, hogy még meg is tapsolsz!

"- Valahogy szét kéne törni az orromat.
- Miért?
- Mert mindig beverem mindenhová."

- A Somával mi van, drágám? Olyan régóta nincsen oviban.
- Nem tudom. Vagy meghalt, vagy bárányhimlős."

- Ádám ki tetszik neked az oviba jobban: a Nati, a Liza vagy a Rebi?
- A Bálint.

"Anya, van nekünk otthon olyan magyar zászlónk, aminek nincsen rúdja?" /kokárdára gondolt...)

/énekelek neki:/ "nagyon szépen énekeltél, megdícsérlek tégedet!"

Zsófi duzzog, indul világgá(veszi a cipőjét, nyitja az ajtót...)
- Hová megy Zsófi?
én: -Világgá.
- Én is megyek világgá!
- Nem megy ám a Zsófi se, csak viccel.
-Én is megyek viccelni! Anya!! Kiszállok ágyból viccelni!"

Fürdőkádban: - Csinálok nektek innivalót, meg nekem is.
- Jó, és koccintunk majd, rendben?
- Aha, és attól boldogság lesz."

Domoszlai Katalin képe
Mikor besokaltam
2010. július 26. hétfő, 21:53 | Domoszlai Katalin   Előzmény

mert jó pár évig neveltem őket egyedül - fiamat, lányomat, kitört belőlem
- Ezt már nem csinálom, én innen megszököm!
Erre mind a ketten
- Én is jövök!
-Én is jövök!

Jaj, hát nagyon örülök, hogy boldoggá tettelek ennek a blognak a
2010. július 27. kedd, 13:49 | jessica73   Előzmény

Jaj, hát nagyon örülök, hogy boldoggá tettelek ennek a blognak a megnyitásával. Pár napja már gondolkoztam rajta, de csak tegnap jutottam el odáig, hogy tényleg beírjam. No meg, ahogy lenni szokott hirtelen alig-alig jutott eszembe valamicske a rengeteg eseményből, példából, amik megtörténtek.
A kis beszédkezdeményeiket fel-fel írogattam, de ezeket a jó kis beszólásokat nem mindegyiket. Ha eszembe jut még, majd megosztom.

Puszi

Claryssza képe
Nekem felnőtt gyermekeim vannak, ezt a kort is már
2010. július 27. kedd, 1:05 | Claryssza

Nekem felnőtt gyermekeim vannak, ezt a kort is már kinőttük.:))
De folyamatosan tanítanak ma is, akkor is.

A fiam amikor egyszer lázas betegen feküdt, a kérdésemre "hogy vagy?" nemes egyszerűséggel annyit válaszolt: Anya, teljesen szét vagyok dűlve !
Háát el kellett gondolkodnom, hogy mindez azt jelenti, hogy szédülök/szét-dülök :)

Az élet egyik legelgondolkodtatóbb kérdését is Tőle kaptam, aki fél fülére születésétől kezdve süket, egyszer nagy komolyan odaállt elém és azt mondta:
Anya légyszives magyarázd el Nekem, hogy mi az, hogy sztereó?- mert sehogysem értem meg, pedig nagyon szeretném ...

Most eszembe jutott még 1: Gyerekeim apukája teljesen kopasz,
2010. július 27. kedd, 13:51 | jessica73

Most eszembe jutott még 1:

Gyerekeim apukája teljesen kopasz, ezért a nagylányom azt szokta mondani:

Apának nincs haja, de apának van feje. :-) - Lehet, hogy ez csak nekem vicces, akkor bocsi.

Jaj, még egy aranyos eszembe jutott, ez múlt héten történt. Nagy
2010. július 27. kedd, 20:41 | jessica73

Jaj, még egy aranyos eszembe jutott, ez múlt héten történt.

Nagy lányom meggyepálta a kicsit, elég sokszor a kicsi is gyepálja a nagyot, de hát igyekszem megtanítani őket, hogy nem ez az elintézési mód.

Mondom a nagynak, Sziszinek: Békülj ki a Natival légyszi, mond neki, hogy ne haragudjon, látod, milyen szomorú most.

Erre Sziszi: Én nem mondom, hogy ne haragudjon, csak azt mondom, hogy bocsika!

:-)))

Michaelita képe
ez neked...??
2010. július 29. csütörtök, 19:42 | Michaelita

A Fiam gyerek korában elég sok videófilmet látott az apjával, s főleg sok amerikai filmet, jellegzetes amerikai, felhőkarcolós, széles utcákkal, ahol hömpölyög az autóáradat.

Érdeklődő gyerek volt, mindig szerette tudni, hogy éppen mi történik körülötte, mit lát, hol járunk... ilyesmiket, s azt a maga módján beillesztette a korábban tanultak közé, ahogy az már lenni szokott.

Szilveszteri buli előtt, kicsit már szilveszterezős hangulatban ráérősen, vidáman, nevetgélve sétáltunk a nagyszülőkkel együtt Zuglóban. A gyerekkel folyamatosan megbeszéltük, hogy merre sétálunk éppen, melyik kereszteződésnél merre folytatjuk az utunkat.
Arra kérdésre, hogy merre megyünk tovább, mondtuk neki, hogy az Amerikai úton.
Elérkeztünk a sarokhoz, Ő szétnézett a csendes, nyugodt kertvárosi utcácskában, - ahol nemcsak hogy felhőkarcolók nem magasodtak, nemcsak hogy autóáradat nem hömpölygött, de rajtunk kívül ember fia nem járt arra - csalódottan hol bennünket, hol az utcát nézte, majd csípőre tett kézzel, felháborodva kifakadt:
- Ez neked Amerikai út?
Mi a testtartását és őszintén felháborodását látva, elnevettük magunkat.
Mire Ő még jobban felháborodva:
- Na de tényleg, ez neked Amerikai út?

Feliratkozás Hírlevélre