Ehhez a gyakorlathoz a tiszta levegőt és a mozgást párosítottam. A célja a gondolati szinten történő nagytakarítás, méghozzá az önértékelés, a célok, a haladás és a képességek terén. A tiszta levegő nagyon fontos, kiszellőzteti a hibás érték és hiedelem rendszert. A jó ütemű séta a természetben, a mozgás, haladás lendületét kapcsolja a gyakorlathoz.

A probléma az volt, hogy sok, számomra fontos ember, rám vetítve a saját elakadását, vagy éppen a be nem teljesült vágyaikat, kényszeres próféciákat közöltek rám, a képességeimre, a jövőmre vonatkozóan.
Ezzel az volt a fő probléma, hogy az akkori önmagam honnan tudhatta volna, képes leszek rá és megcsinálom azt, amit mások kétségbe vontak. Amiket meg nem vállaltam fel, ott meg ott maradt a lelkiismeret-furdalás, meg a mi lett volna ha érzése. Ezek a személyiség részek valóban megrekedtek a félelemben, soha nem fog sikerülni. A másik komoly következménye az volt, hogy mélyen belsővé vált egy bizonyítási kényszer, ami abban mutatkozott meg, újra és újra olyan helyzeteket teremtettem, ahol megkérdőjeleztek, ahol mindig kevés voltam. A harmadik probléma ami ebből fakadt, hogy szorosan hozzákapcsolódott ezekhez a helyzetekhez a megoldásukra fordított idő és a beletett energia. Belsővé vált, ez ennyi ideig tart és ez ennyire nehéz. Ebből a rezgésből a könnyű és természetes megoldásokat észre sem képes venni az ember. S mivel sokáig tart és nagyon nehéz – a belső meggyőződés szerint, hajszoltam hát magam, kegyetlenül, még a siker pillanatát sem voltam képes ünnepelni.
Kimentem hát a tengerpartra sétálni. Kértem azokat a múltbeli emlékeket, jöjjenek elő, ahol ezek a hamis próféciák megtörténtek.

Elsőként az orosz tanárom lesújtó véleménye ugrott be, közölte, amikor hatodikos voltam: Te max egy gyors és gépíró sulit tudsz elvégezni. Ráhajtottam hát az orosz tanulására, két év alatt a legjobb lettem az osztályban. Azóta sem használtam, viszont újra és újra bevonzottam olyan szituációkat, ahol a folyékony angol nyelvtudásom ellenére számon kérték, miért nem beszélek németül vagy dánul. Szeretettel és megértéssel fordultam a bennem élő gyerek felé és a mostani énem elbeszélgetett az orosz tanárral. Ugyanis az orosz jegyemtől függetlenül felvettek volna a középiskolába, utána diplomát szereztem, anno magolás helyett élvezhettem volna sok minden mást...

Sorra jöttek elő az emlékek, mind egyenként megnéztem, miért vetítette rám a másik a jövendölését.
Hogy gyenge vagyok, hogy egyedül képtelen bármire, hogy mindenemet elveszítem. A legfontosabb annak a tudatosítása, igen, ez IS vagyok. Gyenge és nagyon erős, független és olyan, aki tud kérni segítséget, el tudja fogadni erre most egyedül képtelen, sokszor és sokat veszítettem nyilván volt miből :-) és álltam talpra.
A gyakorlat lényege, szeretni és megvigasztalni azt a részemet, aki anno kétségbe esett, aki kényszeressé vált, hogy bizonyítson. Aki folyamatosan hajszolja magát. Elfogadni és megérteni azokat az állapotokat, ahol az ember megtapasztalja a gödör alját. És még itt is szeretni önmagunkat. Mert innen már felfelé vezet az út.
Mert haladok.

Próbáljátok ki, érdemes!