Tegnap
Ismét igen tanulságos állításokon sikerült részt-vennem.

A fő probléma-kör, dominánsan a párkapcsolati problémák körül forog, amelyben valakit üldöz a párja a szerelmével, de legalább is a ragaszkodásával, míg más esetben tejes iszonnyal gondol egyedül élő hölgy arra, hogy partnerkapcsolata legyen, miközben érzelmi világát a fia felé fordítja, emiatt a fiú az anyjával való szolidaritás vállalása okán szintén nem tud tartós kapcsolatban maradni.

A FILM ALAPESZMÉJÉRŐL: Radikális, akár Einstein, istentagadó, mint Bruno, és eretnek, akár Galileo...
A "Mi a csudát tudunk a világról?! a konvencióktól való radikális eltávolodás. Egyetlen eddigi filmhez sem hasonlítható mozis élmény. Olyan tág látókört és szárnyaló gondolkodást feltételez, amelyről Kopernikusz óta még csak nem is álmodott senki.

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az
hogy jobb, mint a semmi
Még mindig valami
mert ha nem lenne,
akkor semmi sem lenne,
az meg nem túl izgalmas :)

De vajon ha a semmi lehetséges,
és az lenne,
akkor én is az a "Semmi" lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se
végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent

Semmi, de Végtelen

Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül

de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül?
olyan mint egy anya a gyerek nélkül,

Gondoltam nyitok egy blogot magamról. Ha bármi észrevétel van, kérlek írjátok meg nekem, köszi!

Köszönöm, azoknak akik próbálkoztak valamit tenni értem.
Kezdem magam úgy érezni, mint egy brazil szappanoperában. Ma reggel elég szörnyen ébredtem fel. Ambivalens érzéseim teljesen lebénították az életfunkcióimat, és picit megijedtem, hogy lassan már nem tudom ki vagyok...  

Hétvégén ismét Debrecenbe utaztam, hogy találkozzak a gyermekeimmel és a szüleimmel. Vonattal érkeztem és volt még egy órám a találkozásig, mert a gyerekek éppen átmentek az uszodába. Gondoltam elsétálok a főtérre és ha már ott vagyok, akkor a régi kellemes emlékeket idézve eszek egy milánóit a Délibáb expresszben!
Aki élt már Debrecenben, az biztosan tudja, hogy annak az ételbárnak milyen retrós hangulata van, még így is, hogy pár éve felújították. Iskolás éveim alatt sokszor betértünk

Tapasztalom, vallom és tanítom, hogy minden úgy történik az életünkben, ahogyan az bennünk belül jelen van. A külső életünk a belső énünk kivetülése. Ma találtam egy idézetet, amelyik pontosan erről szól, gondoltam téma indítónak jó is lesz ide: