Szeretem megosztani az életem és a Bennem felmerülő kérdéseket.
Sokszor van úgy, hogy tudom a választ, de mégis szeretek minden véleményt meghallgatni.
Láttam Magam egy tolószékben, békében és szeretetben egy kislánnyal, de ennek kb. 10 éve.
Most van a sérült kislányom, aki nem tud járni.
Bár Én azt gondolom, az egyiknek a másikhoz nincs köze.
Azt is biztosan tudom, hogy ez egy felhivás.

Rendre a kapcsolatok útvesztőjében találom magamat. Nem vadászok, hanem nyitott szemmel járok, hogy nehogy elmenjek a nagy Ő mellett. Találkozom, ismerkedem lányokkal, akik 1-2 beszélgetés során kinyílnak és megmutatják magukat. Problémáikat, gondjaikat, titkaikat, vágyaikat, álmaikat. Tudom mekkora felelősség, és tisztesség, hogy rám bízzák "magukat". Általában nincs is ezzel gond. Végre találkozom egy "olyan szép virágszállal, kinek lelkének illata menten rabul ejt, s csodálom szirmait".

„ A szeretet szelíden, de feltartozhatatlanul áradó folyam, amely lassan, mindenkit befogadó óceánná teszi a szívedet.”

Körbenézett a házba, még minden a fejetetején állt a költözés után. Csak lepakolták a bútorokat és a dobozokat, zsákokat, gondolta majd lesz ideje rendet tenni. Volt rá még két hónapja, mert még nem sürgette az ottlakás.

Az ajtók borzalmas állapotban voltak, mit kezdjen velük, ezen tanakodott.

Sziasztok!

Szomszédasszonyom mesélte az imént a történetet. A fia (10 éves kis srác) talált a napokban egy pénzzel teli övtáskát. Megjegyzem, a fiú és a családja iszonyatosan szegények. Anyja is, apja is kisnyugdíjasok, le vannak százalékolva, kb. 50-60 ezer forintból élnek hárman. Gond a téli tüzelő, az ennivaló, a ruhanemű, szóval súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Általában segítem őket mindig, amikor tudom.

Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.

Tegnap nézegettem a facebookon az emberkéket, aztán hirtelen megakadtam egy lányon.
Kedvenc filmek-Végtelen történet-
Úristen, gondoltam, jajj de szeretném újra látni ezt a filmet.
Nem tudom, hány éves voltam, amikor anya vitt el minket a moziba, ott láttam először és utoljára.
Miről is szólt?
Csak arra emlékeztem, hogy volt benne egy hatalmas nagy fehér kutya....
Ma tudom, hogy az nem is kutya volt, hanem sárkány.
Ma adták déli órákban a tévében, VÉLETLEN?