Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.

Barátnőm életében is vannak hullámvölgyek:
Ilyenkor gyorsan telefonál egy bioenergetikusnak, hogy töltse fel a csakráit. Élete neki is rendeződik ezután.

Feltettem a kérdést ezért évekkel ezelőtt: mi történik ilyenkor?

Hát szerintem azért kell a tudatos élet, hogy a bennünk megbúvó dolgokat feltárjuk, megoldjuk, mert ezek munkálkodnak a felszín alatt, és pusztán harmonizálással nem oldjuk meg ezeket. Csak a "program átírása" adhatja meg a választ szerintem.

Ma már nem várom az életemtől, hogy mindig szép és jó legyen. Megszerettem a völgyeket is. Türelem, nos azon még dolgozom, mert az agyam szereti az okos hangját, hogy majd én jobban tudom, és ilyenkor, ha rá hallgatok rosszabb lesz, mintha hagynám átáramlani, megoldódni a dolgaimat. Még nem igazán tudom mindig elengedni a gyeplőt :). Dolgozom az ŐSBIZALMAMON :)

Ti hogyan látjátok ezt?