A Belső Út - A Beavatás | Önmegvalósítás.hu

A Belső Út - A Beavatás

johfra_hermes_trismegistos.jpg

Minden mindennel EGY.

Minden meglelhető belül, az ok, és az okozat, és minden amit látunk, ennek kivetülése. (Ezért visszafelé is lenyomozható..) A TISZTA TUDAT a legteljesebb hatalom, ami mindent önmagából teremt, ami legbelül van, és ami mégis mindenben állandóan, időtlenül van jelen, és ami ugyanakkor mindenben és mindenki mással is EGY.

Jelensége nem felfogható a változó világ szemléletével, a gondolkodással. Nem leírható a szavakkal. Csak megközelíthető. És megélhető.

Ezért nem érdemes a szavakon lovagolni és elemezni. Csak magunkba szívni azt, amit érezzük, hogy igaz belőle, és nekünk szól.

Ez a legtöbb, amit megtehetünk.

A valódi önismeret számomra a világ működésének ismeretét is jelenti, amelyet nem választok el a belső világom működésétől, és megéléseitől.

A valódi önismeret számomra a Mindenségem megismerését is jelenti, nem csak a fizikai és lelki világok, a megfogható, érzékszerveinkkel érzékelhető világok ismeretét, hanem Minden mást is, ami azon túl van.

Az Életem a legfőbb Avatárom. Az Életem hordozza a számomra legteljesebb Tudást arról, mire van szükségem. Csak meg kell tanulnom látni, mit miért kér tőlem. És alázatot gyakorolni azokban a dolgokban, amelyek még nem érthetőek.

Hadd idézzek itt valakit, aki igazán csodásan ír isteni egységünkről, a Beavatások nagy titkáról:

"…minden és mindenki bennem él! A világegyetem bennem van, mivel minden létező bennem él, minden létező én vagyok, mindenben, amit szeretek, magamat szeretem, s rájövök, csak arról hittem, hogy nem szeretem, amit még nem ismeretem fel magamban! Most, hogy teljesen ráismerek magamra, mindent szeretek, és mindent egyformán szeretek, mert egy vagyok mindennel, én én vagyok a mindenségben, minden- egy vagyok!

Én vagyok a beteljesülés,az élet, a sugárzó, örök, halhatatlan létezés… Nincs már küzdelem, nincs megbánás, nincs szenvedés, többé nincs vétség, nincs mulandóság, nincs halál! Az összes születőben én kezdek új életformába, a halhatatlan, és az összes elmúlóban magamba térek vissza én, a halhatatlan, a teremtő, megtartó, a mindent megújító, örök isteni önvaló.

Felismerem, hogy a tér és az idő csupán a teremtett világ őrületes sebességgel forgó korongjának szélén létezik. Én azonban magamban vagyok az idő és tér nélküli örökkévalóság. És miközben magamban megnyugszom, örök létemmel kitöltöm a teret , és mindent ami abban él:

ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN VALÓSÁG,

ÉN VAGYOK AZ ÉLET, AZ VAGYOK, AKI VAGYOK!

Magamban nyugszom, és végtelen békét érzek…

…..Mert minden, ami itt a Földön történik, a lelki síkon már készen álló, megnyilvánulásra váró ok megvalósulása. Ha az ember képes tudatosan elérni az önvalónak ezeket a mélységeit, ahol az említett energiák megvalósulásukra várnak, akkor az okokkal egy időben a következményt – a jövőt- is jelként éli át! A jelen pedig, életünk, mindaz, ami velünk történik, nem más, mint a beavatás próbatételeinek láncolata. A próbatételek során kapunk alkalmat arra, hogy a belső feszültségeket, amelyeket gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel világkorszakok óta felhalmoztunk magunkban, és amelyek sorsunk, jövőnk okát alkotják, feloldjuk, és megszabaduljunk tőlük. Abban a mértékben, ahogy ezeket a feszültségeket tudatosítjuk és levezetjük, az ezen energiák által megkötött és a kötöttség miatt korlátolt emberi tudattól is megszabadulunk, és az igazi, minden személyes „én” –érzés mögött álló, kibontakozásra váró isteni önvalóval –Istennel- azonosulunk. Ez a BEAVATÁS.”

Elisabeth Haich könyvéből

Namaszte

Beküldte: | 2009. aug. 28. péntek - 22:05

Hozzászólások

7 hozzászólás
Aditi képe
Az "Uralkodó" misztériuma
2009. szeptember 01. kedd, 22:50 | Aditi

Járd az utad, ami csak a tied, mert egyedi és megismételhetetlen. Szeresd magad, azért, aki vagy, amilyen vagy, szeresd magad, mint Isten nem-tökéletes teremtését, melyben mégis Isten tökéletes fénye ragyog. Minden mosolyban, minden kedvességben, értékben, és minden fájdalomban, mely tanít, minden rosszban, mely az utadra terel, ha megtanulod Isten törvényét, a szeretetet.

Szeresd magad Isten szeretetével, aki végtelen örömmel szemlél Téged, Magát Benned és elfogad Téged minden rosszal együtt, mert tudja, bármerre is tévelyegsz, minden út Őhozzá vezet vissza, mert az Ő ereje előbb-utóbb belátásra tanít, és rájössz, hogy minden rossz csak az örökséged, és benned van, mely megtisztulásra vár, és minden homály az eloszlatásért, a tisztán-látás elnyerésért van, és minden rossz is végső soron Őt szolgálja.

S ha már szereted magad, az életed, minden jóval és rosszal együtt, ha már tanulod, hogyan éld át egyre több szeretettel, és hogyan kérj segítséged imáidban, ha nem tudsz szeretni, akkor lesz erőd szeretni és igaz szívvel elfogadni és elengedni másokat is. Csak ha már magadat nem ítéled meg, és nem kritizálod, és nincs benned önvád, bűntudat, félelem, szorongás, hogy nem tudod elfogadni magad, kényszer, hogy másokhoz, és más dolgokhoz hasonlítsd magad, akkor tudod a világot tiszta látással szemlélni, a rosszat másban is elfogadni, mindenkiért azt és annyit tenni, amennyire éppen szüksége van, és hálás.

Isten bennünk van és mi Őbenne. (A benti és a kinti világ elválaszthatatlan). Ez az elme számára felfoghatatlan, kár magyarázni. Ez egy mondat, ami elég jól leírja azt a megélést, ami egységben szemléli a világot.

Isten az, amiben békét lelsz. Mindaz. Kint és bent is. Isten a döntésed, amiben nyugalomra találsz. Minden apró cseprő ügyben. Isten a harmónia, amit megtalálsz az életedben, ha az Ő törvényei szerint élsz, amelyek Benned és Általad, íródnak az Ő láthatatlan tollával, melyet MAGA A MEGTESTESÜLT ÉLET ÍR LÉTEZÉSÉNEK TÖRVÉNYEI ÉS PUSZTA MŰKÖDÉSE ÁLTAL. Hisz mindaz Isten teremtése, és benne Ő. Ez a legtisztább evangélium. Az Élet.

Minden kérdés kérdés. Minden válasz válasz. Isten az a kérdés, amelyet szeretettel élsz meg, akár a kérdező vagy, akár a kérdezett. (Isten megélése csakis egyéni döntés lehet). Arra meg is jön rögtön a válasz, amiben nyugalmat és békét találsz, örömet, és energiát. A szeretet megélése nem függ a kérdéstől. A szeretet nem függ a formától. Semmilyen formától, még a szó formájától, az IGE formájától sem. Minden forma Isten változó kivetülése. Isten az örök béke a formákban.

Isten a Mindenség tökéletes Rendje, az ok-okozatok tökéletes összefonódása, magában a megtestesülésében, azzal, együtt, a minden mindennel egy, az emberi és más utak tökéletesen megszerkesztett harmóniája, maga a harmónia, a szép zene, amely azonban élő, és folyton változó, egymáshoz alkalmazkodó a szeretet által, ezért ha önmagadban harmóniára találsz, meglátod azt a látszólag körülötted különállóan létező dolgokban.

És rájössz: csak ez számít. Ha szeretet van, minden szép. És bármi. És a szeretet összefűzi a világ legkülönállóbbnak tűnő dolgait is. És az, hogy testben vagyunk, megélhetővé teszi. Megtapasztalhatóvá.

De a szeretet megélésért dolgozni kell. Figyelni magad, hogy vállalod-e a felelősséged a belső világod alakulásáért, vagy mást/másokat okolsz (legyen az bármi, vagy bárki) a harmóniátlanságodért. Szereted-e magad, vagy a szeretet hiányának megoldását más, külső dolgokban keresed. Megbocsátod-e a hibáidat, hogy másoknak is meg tudj bocsátani? Ragaszkodsz-e bármihez?

A szeretet nem hit kérdése. A szeretet az Élő Igazság. A Létező Világ Mindensége, úgy, ahogy van. Abban, és annak megélésének hogyan-jában rejlik. Nincs itt semmi misztika. Csak Tudás és Megtapasztalás.

A dolog valójában nagyon egyszerű (mint ahogy minden, ami igaz): járd az utad, vállad önmagad, a benned csírázó beváltandó álmokat, vállad a felelősséget mindenért amit megélsz, mert az csakis a te egyéni világod része.. ne add fel az utad, Önmagad, ne hódolj be a félelemnek, a megfélemlítésnek, mások, egy rendszer, vagy akár egy vallás tudatlanságának. Ne vedd el magadtól azt, amid nincs, ne foszd meg magad az örömeidtől, az életedtől, tudd, mit akarsz, és tegyél érte. Azt add, amit tudsz, de ne várj érte cserébe semmit. De mindezt ne öntörvényűen tedd, hanem nyitottan, késze arra, hogy lehet, hogy mások útjaid keresztezed, és akkor szeretettel viszonyulj önmagad és mások kívánságaihoz is. Légy kész változtatni, légy rugalmas, hiszen az Élet is az. És akkor megszületik a konszenzus a látszólagos ellenállásból. Ha szükséged van valamire, vizsgáld meg mi az amit meg tudsz tenni magadért, és ha még mindig kell, tudj segítséget kérni és elfogadni tiszta szívvel, tudván, máshol, máskor, másnak megadod te is, amire szüksége van valamire, amiből neked van "raktáron".

Tudd, van amit megtehetsz magadért, de tiszteld az Élet feletted álló hatalmait, olyan összefüggéseket, amelyeket még nem látsz, de téged szolgálnak hosszú-távon. Ezért tanulj meg elengedni szeretettel, bizalommal, megértéssel, hogy mindig legyen helye az életedben az újnak. Ne ess kétségbe, de ha mégis, bocsásd meg magadnak és tanulj imádkozni, hogy elérd az Önmagadban rejlő magasabb erőket, a bizalmat, a tudást, az elfogadást, a szeretetet, amely segít talpra-állni, é amelyet Isten Önmagából rakott beléd, hogy felemeljen.

A harmónia a Rend, Isten rendje, amelyet a szeretet vezérlése által élhetünk meg, állandó önvizsgálattal, önmagunk szeretete és elfogadása által, a többiek útjaival való harmóniába-rendeződés által. Az Uralom a merevség, a nem elfogadás felett, az alkalmazkodó-képességünk ereje, a megértés, és az elfogadás képességei által teremthetjük meg. Ez a Tarot negyedik Árkánuma, az Uralkodó misztériumának bennünk rejlő titka.

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre