Kezdelek érteni Aditi !

Leírnám azt amit én ebben látok ...
Az én általam megismert és megélt törvényszerűségek szerint.
Akkor Te is jobban értesz engem .

Itt ebben az idézetben egy ember, e gy n e k és a z o n o s n a k
tartja magát , azzal a " Mindennel " amit én Teremtőnek mondok.
Leegyszerűsítve: Isten teremtő és a mindenséget Átfogó
Tudását, Hatalmát egy emberi élet keretei közé téve,
mely mint tudjuk véges.

Amit itt az író hangoztat ,azok csak Istenről mondhatók el.

Ember magát nem teheti Isten helyére.

A SZt Lélek Isten egyik megismert
Örök " része " AZ
ami ( "aki ") , amely véghezviszi bennünk azt a változást,hogy
képesek legyünk a tudatunkkal is befogadni AZT, amiről ez
az író ír. Isten LELKE visz véghez mindent...mely ÖRÖK....

Vagyis Istennek nekünk emberek által " megismerhető "
tulajdonságait a Lélek által ismerjük fel ...
A szt Lélek által így " bírhatjuk " az Örökkévalóságot....

Igen Istenben
már öröktől fogva megtörtént velünk minden , amit itt mi beteljesítünk
előbb ,utóbb a földi életünkkel ,de mindez BENNE ÖRÖK.

BELÉ OLVADUNK MINDENESTÜL amikor "színről, színre látjuk" majd azt
a Szeretetet ami mellett itt ,mi most a tudatunkkal akaratlagosan
döntünk. ( dönthetünk )
De minden ,amit így befogadunk, attól még Isten "egy "része",
nem azonos azzal az emberrel aki befogadta.

Minden megismerés :
ami valóban TŐLE van ,VELE azonos és nem RAJTA kívül álló,
illetve az Ő általunk megismert természetével nem ellentétes,
nem azt jelenti,
hogy mi Istennel AZONOSAK vagyunk vagyis ISTEN-ek.

A mindenséggel Ő AZONOS, s ennek mi emberek " egy " momentuma
vagyunk , de az Ő ÖRÖK TERVE és SZÁNDÉKA szerint....

A génjeinkben kódolva van az a "tudás " amit ő ismer egyedül...
az "ÉLET" titka...
tehát bennünk van , de attól nem vagyunk EGYENLŐK,
illetve azonosak VELE.. és a magunktól mi nem tudjuk
az Ő megengedő szeretete nélkül "reprodukélni "
mert MINDEN NEKI van alárendelve...

Amikor TELJESEN " megtérünk " a Szt Lélek által
újra keresztségben részesülünk ( beavatás , "társörökös " -ség
tudatában,tudatosabb szintjén vagyunk vagyunk , stb ,
már magasabb
" szférákba enged belelátni -tisztánlátás kegyelme stb...-)
akkor is " csak " az Ő eszközei vagyunk.

Alkalmassá válunk, Isten szeretetét tükrözni, működtetni,
itt a földön...

Így-- az Ő Örök Tervén -/amit mi még NEM ismerünk
sem a jövönkkel kapcsolatban ,sem az emberiség " jövőjével "
kapcsolatban-/.... már Rá hagyatkozva "munkálkodunk "...

Szeretettel : Útonálló/névtelen úton levő/

Járd az utad, ami csak a tied, mert egyedi és megismételhetetlen. Szeresd magad, azért, aki vagy, amilyen vagy, szeresd magad, mint Isten nem-tökéletes teremtését, melyben mégis Isten tökéletes fénye ragyog. Minden mosolyban, minden kedvességben, értékben, és minden fájdalomban, mely tanít, minden rosszban, mely az utadra terel, ha megtanulod Isten törvényét, a szeretetet.

Szeresd magad Isten szeretetével, aki végtelen örömmel szemlél Téged, Magát Benned és elfogad Téged minden rosszal együtt, mert tudja, bármerre is tévelyegsz, minden út Őhozzá vezet vissza, mert az Ő ereje előbb-utóbb belátásra tanít, és rájössz, hogy minden rossz csak az örökséged, és benned van, mely megtisztulásra vár, és minden homály az eloszlatásért, a tisztán-látás elnyerésért van, és minden rossz is végső soron Őt szolgálja.

S ha már szereted magad, az életed, minden jóval és rosszal együtt, ha már tanulod, hogyan éld át egyre több szeretettel, és hogyan kérj segítséged imáidban, ha nem tudsz szeretni, akkor lesz erőd szeretni és igaz szívvel elfogadni és elengedni másokat is. Csak ha már magadat nem ítéled meg, és nem kritizálod, és nincs benned önvád, bűntudat, félelem, szorongás, hogy nem tudod elfogadni magad, kényszer, hogy másokhoz, és más dolgokhoz hasonlítsd magad, akkor tudod a világot tiszta látással szemlélni, a rosszat másban is elfogadni, mindenkiért azt és annyit tenni, amennyire éppen szüksége van, és hálás.

Isten bennünk van és mi Őbenne. (A benti és a kinti világ elválaszthatatlan). Ez az elme számára felfoghatatlan, kár magyarázni. Ez egy mondat, ami elég jól leírja azt a megélést, ami egységben szemléli a világot.

Isten az, amiben békét lelsz. Mindaz. Kint és bent is. Isten a döntésed, amiben nyugalomra találsz. Minden apró cseprő ügyben. Isten a harmónia, amit megtalálsz az életedben, ha az Ő törvényei szerint élsz, amelyek Benned és Általad, íródnak az Ő láthatatlan tollával, melyet MAGA A MEGTESTESÜLT ÉLET ÍR LÉTEZÉSÉNEK TÖRVÉNYEI ÉS PUSZTA MŰKÖDÉSE ÁLTAL. Hisz mindaz Isten teremtése, és benne Ő. Ez a legtisztább evangélium. Az Élet.

Minden kérdés kérdés. Minden válasz válasz. Isten az a kérdés, amelyet szeretettel élsz meg, akár a kérdező vagy, akár a kérdezett. (Isten megélése csakis egyéni döntés lehet). Arra meg is jön rögtön a válasz, amiben nyugalmat és békét találsz, örömet, és energiát. A szeretet megélése nem függ a kérdéstől. A szeretet nem függ a formától. Semmilyen formától, még a szó formájától, az IGE formájától sem. Minden forma Isten változó kivetülése. Isten az örök béke a formákban.

Isten a Mindenség tökéletes Rendje, az ok-okozatok tökéletes összefonódása, magában a megtestesülésében, azzal, együtt, a minden mindennel egy, az emberi és más utak tökéletesen megszerkesztett harmóniája, maga a harmónia, a szép zene, amely azonban élő, és folyton változó, egymáshoz alkalmazkodó a szeretet által, ezért ha önmagadban harmóniára találsz, meglátod azt a látszólag körülötted különállóan létező dolgokban.

És rájössz: csak ez számít. Ha szeretet van, minden szép. És bármi. És a szeretet összefűzi a világ legkülönállóbbnak tűnő dolgait is. És az, hogy testben vagyunk, megélhetővé teszi. Megtapasztalhatóvá.

De a szeretet megélésért dolgozni kell. Figyelni magad, hogy vállalod-e a felelősséged a belső világod alakulásáért, vagy mást/másokat okolsz (legyen az bármi, vagy bárki) a harmóniátlanságodért. Szereted-e magad, vagy a szeretet hiányának megoldását más, külső dolgokban keresed. Megbocsátod-e a hibáidat, hogy másoknak is meg tudj bocsátani? Ragaszkodsz-e bármihez?

A szeretet nem hit kérdése. A szeretet az Élő Igazság. A Létező Világ Mindensége, úgy, ahogy van. Abban, és annak megélésének hogyan-jában rejlik. Nincs itt semmi misztika. Csak Tudás és Megtapasztalás.

A dolog valójában nagyon egyszerű (mint ahogy minden, ami igaz): járd az utad, vállad önmagad, a benned csírázó beváltandó álmokat, vállad a felelősséget mindenért amit megélsz, mert az csakis a te egyéni világod része.. ne add fel az utad, Önmagad, ne hódolj be a félelemnek, a megfélemlítésnek, mások, egy rendszer, vagy akár egy vallás tudatlanságának. Ne vedd el magadtól azt, amid nincs, ne foszd meg magad az örömeidtől, az életedtől, tudd, mit akarsz, és tegyél érte. Azt add, amit tudsz, de ne várj érte cserébe semmit. De mindezt ne öntörvényűen tedd, hanem nyitottan, késze arra, hogy lehet, hogy mások útjaid keresztezed, és akkor szeretettel viszonyulj önmagad és mások kívánságaihoz is. Légy kész változtatni, légy rugalmas, hiszen az Élet is az. És akkor megszületik a konszenzus a látszólagos ellenállásból. Ha szükséged van valamire, vizsgáld meg mi az amit meg tudsz tenni magadért, és ha még mindig kell, tudj segítséget kérni és elfogadni tiszta szívvel, tudván, máshol, máskor, másnak megadod te is, amire szüksége van valamire, amiből neked van "raktáron".

Tudd, van amit megtehetsz magadért, de tiszteld az Élet feletted álló hatalmait, olyan összefüggéseket, amelyeket még nem látsz, de téged szolgálnak hosszú-távon. Ezért tanulj meg elengedni szeretettel, bizalommal, megértéssel, hogy mindig legyen helye az életedben az újnak. Ne ess kétségbe, de ha mégis, bocsásd meg magadnak és tanulj imádkozni, hogy elérd az Önmagadban rejlő magasabb erőket, a bizalmat, a tudást, az elfogadást, a szeretetet, amely segít talpra-állni, é amelyet Isten Önmagából rakott beléd, hogy felemeljen.

A harmónia a Rend, Isten rendje, amelyet a szeretet vezérlése által élhetünk meg, állandó önvizsgálattal, önmagunk szeretete és elfogadása által, a többiek útjaival való harmóniába-rendeződés által. Az Uralom a merevség, a nem elfogadás felett, az alkalmazkodó-képességünk ereje, a megértés, és az elfogadás képességei által teremthetjük meg. Ez a Tarot negyedik Árkánuma, az Uralkodó misztériumának bennünk rejlő titka.

Namaszte