Kedves Barátaim!

Kis időre eltűntem ugyan, mert úgy éreztem "függő" lettem, de most kérésem lenne hozzátok. Nem tudom, helye van-e itt gyakorlati tanácskérésnek munkával kapcsolatban, de szeretnék tőletek néhány jó ötletet begyűjteni.

Saját játékszabályaid szerint élsz.
A számodra fontos szabályokból fog állni az életed.
A fontos szabály nem biztos, hogy pozítiv.

Saját határainkat a teljesületlen vágyainkon keresztül ismerhetjük meg.
A teljesületlen vágyakat nem a kioltásukkal kell csökkenteni.
Teljesületlen vágy: - megfontolással magam fölé helyezett korlátok
- a határokat az ego építette.
Nem lebontani kellene, hanem az egot is kiterjeszteni.

Csak az a jelenség provokál, ami akar tőled valamit. A többi üzenet.

A napokban többször is összefutottam a lomtalanítással, ezért nem hagyhattam már én sem figyelmen kívül ennek tanítását. Egyszer a tévében beszélgettek róla, aztán a barátom mesélte, hogy megy lomtalanítani, majd a neten botlottam bele ismét ebbe a témába. De mit jelent a lomtalanítás? Hogyan kellene lomtalanítani?
Nekem elsősorban azt jelenti, hogy sok a felhalmozott, felesleges, használaton kívüli tárgy, emlék, érzés, gondolat, ezért ezeket át kell szelektálni és amelyikre nincs szükségünk az mehet a szemétbe vagy odaadom másoknak.

Nem szoktam élesen emlékezni az álmaimra, de ha nagyon éles a kép, akkor mindig találok rá valami magyarázatot, hogy miért. Ennek inkább nem is csak a jelentése fogott meg, hanem az egész kép. De hogy ennyire megfogott, az azt jelzi, mennyire hiányzik a természetes környezet, és keveredett mindenfélével.

Talán ez az egyik legnehezebb feladat, ami előttünk áll: a helyes énképünk felállítása, fejlődésünk "elszállás nélkül", észrevenni és megoldani saját hibáinkat, valamint folyamatosan a változást követve énképünket újra-meg újra a helyére tenni.

Ti hogy teszitek ezt?

Milyen módszert ismertek erre?

Mi segít vagy gátol a "szinten tartásában"?

Várom szeretettel a hozzászólásaitokat

Üdv,
Béke