Bizonyára sokan ismerik itt Edgar Cayce-t, azt a különleges embert, aki gond nélkül hozzáfért az Akasha-krónikához.
Én már kicsi gyerekként kerestem az istent, majd 13-14 évesen találkoztam olyan könyvekkel, ahol Cayce életéről és munkásságáról szó esett. Annyira a hatása alá kerültem, hogy kaptam egy álmot, amelyben láttam az egyik előző életemet, valamint a jövő egy kis szeletét.

Sok év eltelt azóta, és én próbáltam „normális” lenni, vagyis beilleszkedni a tömeg közé. Aztán furcsa dolgok történtek, és rájöttem, ez lehetetlen. Újra rátaláltam a rég elfeledett dolgokra, olyan könyv került a kezembe, amely szintén ezzel a témával foglalkozik. Nagyon meglepődtem. Mert már képtelen vagyok kritika nélkül olvasni a sorokat, és nem értek egyet minden gondolatával.

Mindazonáltal, Edgar Cayce nagysága és hatása megkerülhetetlen. Csak elkezdtem őt embernek látni, a hibáival együtt.

/Régóta készültem erre az írásra, fogalmam sincs, miért született meg ilyen nehezen./