Elszakadás | Önmegvalósítás.hu

Elszakadás

2009. május 27. szerda, 9:17 | kirpaat

Sziasztok!

Egyszerűen kényszert érzek, hogy megosszam Veletek életem jelenleg legfontosabb kérdését, mert bízom benne, hogy segítséget kapok Tőletek.

Egy csodálatos embert ismertem meg, akivel mindketten tudjuk, mert érezzük, hogy egymásnak teremtettünk. Nagyon szeretem, és tudom, hogy ez az az érzés, amire mindig is vágytam... Hálás vagyok a Sorsnak, hogy Őt megismerhettem, és megadatott ez a hatalmas boldogság nekem/nekünk. Csodálatos érzés igaz szerelemben élni, és ezt érezni.

Viszont sajnos olyan probléma került az utunkba, amivel igyekszem megbírkózni, de sajnos nem látom a megfelelő irányt, hogy merre is kellene továbblépnem.

A probléma - vagy legalábbis, amit annak látok -, hogy nem kerülök sorrendben arra a helyre, ami szerintem természetes lenne. Vagyis sokkal fontosabb számára a szülői ház, és a testvére, mint én és a gyerekeim, pedig ez lenne az ő célja is. Igyekszik változtatni, de valamiért én úgy látom, hogy nem megfelelően alakulnak a dolgok. Túlságosan korlátozva volt eddig az élete és a saját akarata, mindig a családját kellett elsőnek tekintenie, és ezt nehezen vetkőzi le.

Ez nagyon beárnyékolja most a kapcsolatomat vele, és nem találom a megoldást. Igyekszem türelmes lenni, mégis nagyon nehéz elfogadni, hogy szinte folyamatosan szembesülnöm kell azzal, hogy nem arra haladunk, amerre kellene. Ez nagy fájdalmat okoz, amiről ugyan beszélünk, de igazából úgy érzem, egy helyben topogunk. És ami a legrosszabb, hogy egyszerűen úgy érzem, ezek miatt távolodom tőle. Van egy olyan régi rossz beidegződésem, hogy a fájdalmas helyzetekből igyekszem kimenekülni, ezért is lehet, hogy ez történik.

Érdekelne a véleményetek, hogy szerintetek milyen úton lehet ebből a helyzetből továbblépni. Hogyan, merre lehet változtatni a hozzáállásomon, hogy tisztán lássam ugyan a helyzetem, de ne távolodjak tőle, ne menjen rá erre a kapcsolatunk. Hónapok óta várom a változást, amit Ő is igyekszik elérni, de mégsem látom az eredményeket, és közben sokszor azon veszem észre magam, hogy szinte "belefáradok".

Nem akarok károgni, hiszen nem szeretném, ha emiatt a kapcsolatunk tönkremenne. Mindkettőnk célja, hogy közös és teljes életet éljünk együtt, ezért igyekszünk mindent elkövetni.

Arra várnék véleményeket, hogy hogyan tudom a jelenlegi helyzettel segíteni őt úgy, hogy ne okozzon csalódást és ezzel fájdalmat ez a folyamat, amíg tart.

Remélem, sikerült felvázolnom érthetően a probléma lényegét, amire tényleg őszintén várom a segítő szándékú megjegyzéseket, véleményeket.

Köszönöm Nektek! Legyen gyönyörű napotok!!!

kirpaat

Szia kirpaat! Előre elnézést kérek, ha nyers lesz itt-ott a
2009. május 28. csütörtök, 18:30 | Szabó_Péter

Szia kirpaat!

Előre elnézést kérek, ha nyers lesz itt-ott a modorom... :) Szóval, nekem 2 azaz kettő fő gondolat futott át az agyamon a szituációtokkal kapcsolatban.

1, nektek valamiért nem kell együtt lennetek... lehet ez jel számodra, hogy valami nem frankó és akkor nem kellene erőltetni a dolgot... lehet ez valami karmikus téma, amihez még kicsi vagyok, hogy rálássak :)

De lehet akár egy lekűzdendő feladat, de ha Te beleteszed magad és ő nem hajlandó tenni semmit, akkor is TANÍT neked ez a szituáció valamit. Szerinted mit? Elmondásod alapján azt, hogy tudj, ill merj elengedni... és tudj nem-et mondain, hogy akkor ennyi és nem több... Szerény véleményem szerint én ilyesmit gondolok rólatok...

2. A srác egy gyáva alak, aki fél otthagyni a szülői házat, mert anyuka is valami labilis személyiség, aki köti a fiát magához... de lényeg a srác egy gyáva, ha 20.000-dik alkalom után se meri a táskába beletenni a ruháját, szatyorba pár cuccát és azt mondani a kedves maminak, hogy anya, akkor most itt az idő, hogy leválljak rólad és a saját lábamon álljak meg innen pár háznyira/pár utcányira/pár kilométerrel arrébb azzal a nővel, aki szeretek..... de nem.. ááá, nem! mit csinál, mentegetőzik, kifogásokat gyárt és gyáváskodik.... Rólad ne beszéljük, de szerinted te mi vagy ha 20.001-d alakolm után is még vársz és türelmes vagy? Idő ketyeg. tikk-takk! :) Észer kéne venni, ha már akarta volna, akkor anyukától elcuccolhatott volna, de ezek szerint nem akar, az észrevételeim szerint!!!

ELNÉZÉST, OLVASTAM CSERNUST ÉS MEGRAGADT A STÍLUSA! :)))

Megoldás? Így kívülről nézve sok megoldás van! Nem mondok semmit, neked kell rájönni!!!

Hidd, el megtalálod, ha felteszed magadnak a kérdéseket! Ha szembe mersz nézni a helyzettel!
pl: Vajon meddig bírom még ezt így? Vajon jó nekem örlődni? Vajon miért alakúlt e így? Vajon mit kell tanulnom ebből a helyzetből? Vajon ......... ? --> ide tedd be azokat, amik között gyötrődsz és szerintem, hamar meglátod a megoldást, vagy talán már tudod is, csak nem mered ezért, azért, amazért meglépni! :)

Pedig, tikk-takk!--> most jövök rá, hogy sok dolgot Neked írtam, de ugyanúgy le tudom vetíteni az életemre nézve... MINDENKI tükör! Mondom, ezeket sorokat leírva, erősítettem meg, hoztam előtérbe, mertem rápillantani dolgokra/dolgokat az életemből :) Szóval tükör!

Kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz reagálni erre, amit írtam Neked! :)

kirpaat képe
Köszi!
2009. június 08. hétfő, 12:47 | kirpaat   Előzmény

Kedves Szabox!

Természetesen nem veszem zokon a hangnemet, még akkor sem, ha szerinted kemény volt. Ismerem Csernust, még ugyan nem olvastam a Nőt, de fogom!!! És persze a Férfit is.

Kicsit úgy tűnt, hogy esetleg félreértettél valamit, mikor olvastam a válaszod, de ettől függetlenül elfogadom.

A problémát az okozta nálam, hogy már nem tudtam kérdéseket feltenni magamnak. Azért is kértem "Ötleteket", hátha tovább tudok tekinteni....

Az Ő helyzetét most nem elemezném, hiszen a saját csatáit neki kell megvívnia. Viszont amit rám nézve írtál, elfogadom. Tudom, hogy sok esetben túlságosan toleráns vagyok, és hatalmas türelmem van - lehet, hogy amiatt is, mert a gyerekeim megedzettek. :)

Persze hogy elgondolkodtam ezen a lehetőségen is. Annyiban azért kiegészíteném még a véleményedet, hogy közösen dolgozunk a megoldáson, és igyekszünk mindketten alakítani... Számomra sem érkezett még el az az idő, amikor szeretnék egy fedél alatt élni vele, bár egyre inkább erősödik az érzés bennem. Mondjuk most nem tudok arra válaszolni, hogy benne ez a gondolat mennyire érlelődött még meg. Az viszont soha nem volt számára kérdéses, hogy velem akar élni, el akarja hagyni a szülői házat. Bizonyos körülmények miatt viszont én is azt mondom, hogy még maradjon... De attól, hogy nem együtt élünk, még azt hiszem, a helyes sorrend felállítása elvárható volna. Nem akarom sem befolyásolni, sem megváltoztatni. Szeretni akarom, ennyi az egész. És mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez egyoldalú, mindenképp fontosnak tartom hozzáfűzni, hogy ez viszont így van.

A "gyáva alak" nem olyan gyáva, mint amilyennek tűnik, bár tény, hogy eléggé annak akarták tartani. Folyamatosan dolgozik azon, hogy ezeket a láncokat letépje magáról, mert tisztában van vele, hogy mi történik körülötte. Sokat szoktunk erről beszélgetni, de igyekszem magam kissé távol tartani ettől a problémától, inkább meghallgatom. Mivel szakmám is ezirányú, ezért úgy gondolom, nem nekem kell terápiát alkalmaznom. Igyekszem megmaradni elméleti síkon a témában, csak lehetőségeket igyekszem felvázolni, és rá bízom, hogy mit kezd vele. Volt, hogy 2 hónapja mondtam neki valamit, ami épp egy másik témával kapcsolatosan "esett le" nála. Mivel mindennek megvan az oka, így úgy gondolom, hogy meg kell várnom, míg az ő szemében is világossá válik, hogy mi az, amin dolgoznia kell.

És itt jön be újabb gondolatként az, amit a többiek válaszában találtam meg.

Tisztában vagyok vele, hogy nehezen fogadom el és élem meg az érzéseimet, illetve történt ez a múltban. Nagyon sok csalódás élt bennem, amik gátoltak, és ezektől igyekeztem megszabadulni. Mindketten tudjuk, hogy az ezek miatt alakult félelmeim sajnos néha előtörnek, jelezve, hogy még mindig van min dolgozni... Az ehhez szükséges támogatást is megkaptam tőle eddig is, és tudom, hogy bármikor számíthatok rá később, ha szükségem lenne a támogatására.
Elengedni nagyon nehéz lenne, de tudom, hogy abban az esetben, ha szükségessé válna, lenne erőm megtenni. De nincs rá szükség, hiszen a célunk közös, és jelenleg úgy tűnik, hogy egy igazi "égben köttetett" kapcsolatról van szó. (és persze hiszek abban, hogy ez tényleg így is van, a jelek is erre utalnak, amiket eddig tapasztaltam) Megismerkedésünk óta különleges a kapcsolat közöttünk. Máshogy ezt nem tudom nevezni. A környezetünkben mindenki tudni vélte, mekkora a szerelem, mert ilyen csak úgy két ember között nem létezik, én mégis sokáig próbáltam meggyőzni magam, hogy nem az... (ebből is látszik, hogy azért nálam is van min dolgozni, míg eljöhet az ideje a teljes életnek...)

Mindketten spirituális gondolkodásúak vagyunk, így könnyebb közösen megoldanunk a helyzetet. A problémám lényegét az adta, hogy nem láttam meg, mi az, amit másként kellene látnom ahhoz, hogy előrébb juthassak.

Köszönöm Neked az építő választ, mert ez is sokat segített!!!

Legyen nagyon szép napod!

Üdv, kirpaat

Kedves kipaat! "Szeretni akarom, ennyi az egész." --> nem vagy t
2009. június 08. hétfő, 16:17 | Szabó_Péter   Előzmény

Kedves kipaat!

"Szeretni akarom, ennyi az egész." --> nem vagy te egy kicsit erőszakos? :) Akartból nem lehet szeretni.. Eldöntöd, hogy már pedig Te szeretni fogod, ha a fenét eszik is... ez nekem túl olyan, h valamit nem akarsz észrevenni és annak ellenére is akaratból, egóbol akarod szeretni... mh...érdekes...

Szívből szeret az ember, nem? :) Mert ha agyból "akarsz szeretni", akkor valami nem fog stimmelni, nem? .)

Szóval, ez eléggé valami görcsösséget tükröz számomra. Szorongsz valami miatt? Mit nem akarsz észrevenni? Az talán arra késztetne, hogy el eneged a görcsösséged és belátnád, h nem is kell ez a kapcsolat, mint ahogy azt hiszed?

Bocsi, h rászálltam erre a mondatodra, de valahogy ez elég erős ellenállásba ütközött nálam.... :)

üdv: szabox

kirpaat képe
Kedves Hédi!
2009. június 08. hétfő, 12:55 | kirpaat   Előzmény

Ezer köszönet Neked!!!!

Ez kifejezetten hasznos volt!

Azt hittem, ezen már túljutottam, de pont ezért kértem a segítséget. Te megláttad, és figyelmeztettél. Köszönöm Neked! Jó a meglátásod, tényleg sok mindkét oldalról a lelki szemét, amit ki kell takarítanunk...

Még van min dolgoznom... Ezek a problémák eddig léteztek az életemben, és ha most nem tárod újra elém, ezt nem vettem volna észre, vagy csak sokkal később. Ebből a kapcsolatból pont a félelmeim miatt már majdnem a legelején elmenekültem. Régebben nagyon nehezen tudtam az érzelmeimet megélni, és még ma is előfordul, ha nem figyelek oda, akkor eluralkodik rajtam, hogy nem merem kifejezni az érzéseimet - tényleg "nem mertem érezni". És örülök, mikor megtapasztahatom, hogy ez oldódik bennem.

Igyekeztem ezeket feldolgozni, de a maradék még ezek szerint ott lapul valahol... Viszont annak örülök, hogy ezekben nem vagyok egyedül. Támogatást kapok Tőle is, és ezek szerint Tőletek is itt a fórumon, még így ismeretleknént is

Még egyszer nagyon köszönöm!!!!

Legyen csodás napod!

kirpaat

Amúgy ha belegondolok, akkor igaza van Hédinek.. Tegnap elolvast
2009. május 29. péntek, 8:24 | Szabó_Péter

Amúgy ha belegondolok, akkor igaza van Hédinek.. Tegnap elolvastam újra mindent és valahogy Sanyi válaszolt egy olyasmit, hogy az igazi szerelemre nem várni kell, hanem alkalmassá válni, hogy befogadhasd...

Szóval nem elég az, hogy elvárod, hogy a másik legyen ilyen-olyan, csinálja ezt vagy azt... Neked is dolgozni kell a belső világodon aztán lehet rájössz, hogy nem is biztos, h ő kell neked vagy ha ő kezd(ene) el foglalkozni magával, akkor kiderülne, hogy nem te kellesz neki...

"Lehet, hogy te nem a fájdalmas helyzetektől menekülsz hanem az érzelmeket nem mered közel engedni magadhoz?"
Ez még engem is megfogott, mert ezen én is elgondolkodtam magamra nézve....

Ha alkalmad van rá, akkor Csernus: Nő c könyvét ha végig bírod olvasni, akkor szerintem megadja a választ, de valami olyasmi lesz, amit már fent én is bedzegettem... :)

kirpaat képe
Ezt is köszike!Terápián már kétszer is járt, minkétszer
2009. június 08. hétfő, 13:01 | kirpaat   Előzmény

Ezt is köszike!

Terápián már kétszer is járt, mindkétszer nagyon nagy sikerrel. Azóta változott meg sokminden az ő életében is, és persze az enyémben is....

Én nem éreztem szükségességét, hogy ezt megtegyem, voltam ugyan résztvevőként korábban... A családi örökségemmel teljes mértékben tisztában vagyok, és eléggé elszakadtam már nagyon korán ezektől a dolgoktól ahhoz, hogy az életemet ne befolyásolhassák. Az öröklött (rossz) mintákat mindet sikerült úgy érzem eltávolítanom az életemből, és saját, független és egész életet kialakítanom magamnak... Tudod, korábban említettem, hogy van egy kis szakmai ártalom is bennem...

De köszönöm az ötletet!

valore képe
Kedves Kiirpat!..:))
2009. május 29. péntek, 10:09 | valore

Csak egy kósza gondolat szaladt át a fejemen, amíg olvastam az írásod....Minden olyan dolog, amitől menekülsz, Eléd fog köszönni ilyen-olyan formában. Ha a fájdalmaktól menekülsz, akkor azok....Azért, hogy meg tudd oldani azt a feladatot. Azután már nem fog felbukkanni, hiszen ismered a megoldását...:)))
Ha akarjátok, ha igazán akarjátok egymást, bátran nézzetek szembe a gyengeségekkel, és oldjátok meg, hogy együtt lehessetek...
Persze, az is lehet, hogy nem egymást keresitek és arra világított rá a kapcsolat, hogy milyen szituációkba NE keveredjetek....de én inkább az előző megérzésemre apellálok jobban...:)))
Szép napot kívánok Neked...:)))
Valore

bubuiszusz képe
Uton
2009. május 29. péntek, 11:48 | bubuiszusz

Az életünk egy nagy tengerhez hasonlítható, szántalan kikötő van mellyen kiköthetünk, megpihenhetünk, de, hogy a kis kikötők melyeken megállunk a végcél e ez kérdéses, hisz bizonyos kikötőben csodálatosan érezzük magunkat és ilyenkor felvetítődik ez a végleges megálló e bolyongásunk végtelen időfolyamán. Hát bizony erre a kérdésre megtalálni a választ bizony nagyon nehéz. Te is beértél egy kikötőbe, ahol csodálatosan érzed magad, minden szép és jó szeretnéd, ha ez a kikötésed végleges lenne, de vajon mi az, ami megzavarja ezt a megelégedés érzését mi az, amivel nem számoltál? Talán nem számoltál azzal, hogy ami számodra a végleges az az utasodnak, vagy a parton talált társ számára nem ugyan azt jelenti, mint Neked, a megnyugvást, végleges kikötést, hazataláltság mámorító kábultságát. Mivel mindenkinek megvan a saját útja, és ezen utak találkozhatnak, keresztezhetik más útját is, ez messze nem jelenti, hogy az útjuk közös lesz hosszú távon. Rövidtávon sikeres, boldog, és szeretetteljes lehet, de mivel nem egy az útjuk az elválásnak meg kell történnie, legyen az bármilyen fájdalmas is. Ha viszont a célba érés valós (bár a földi létben ilyen nincs, mert a földön boldogság nincs csak bódultság) akkor tudnak esetleg közösen járni az úton, de csak akkor, ha a céljuk is közös, és nincsenek megkötözöttségeik melyektől, nem tudnak, vagy nem akarnak megszabadulni. Nem lehet tanácsot adni ilyen esetben (sőt nem is tudunk, nem is lehet, hisz mi magunk is keressük azt a kikötőt mely számunkra megadatott és kijelöltetett), ezért magadnak kell újra átgondolnod, felhúzod e a horgonyt és tovább állsz szíved fájdalmát magaddal cipelve, melyre a gyógyszert megfogod találni a hazataláltság érzésének csodálatos élményével, vagy benne maradsz egy bizonytalan számodra felemésztő helyzetben mely minden csak nem végcél amelyre teremtve lettél.

Sok sikert.

Hatar Beatrix képe
Ha a helyedben lennék.
2009. június 08. hétfő, 13:56 | Hatar Beatrix

Elolvastam az írásod és megkérdeztem,én mit csinálnék ha a helyedben lennék.
Így hát ezt írom le.

Megkeresném azt miért teszem saját magamat a második helyre és miért nem az elsőre?
(A párod a tükröd és megmutatja te,hogy értékeled önmagadat) Ha te saját magad az első helyre teszed.
Automatikusan el is fogod foglalni méltó helyedet:-))
Az ő bizonytalansága a te bizonytalanságod is.
Valahányszor úgy érzed háttérbe szorítanak.Nézz magadba és tedd fel magadnak a kérdést.
Te milyen helyet foglalsz el a saját életedben.
Ha tudod keresd meg az okokat miért vagy a második helyen és oldd fel azokat.
Érdemes megtalálnod a problémádra a mgoldást.Mert amíg saját magadat nem teszed első helyre.
Addig a párod sem fog!A szakítás útán jön majd egy újabb fiú akinél valószínű lehet másképp,máshogyan de szintén második leszel.
A kulcs nem a párod változásában van hanem benned.Ha te változol a környezeted is változik.

De jó!
2009. június 08. hétfő, 14:54 | csaesz   Előzmény

Kedves Kirpaat!

De jó, hogy ennyi sok okosságot olvashatok a kérdésed által!

Nekem is eszembe jutott még valami, mindezek MELLETT:

Nekem az furcsa, hogy az új párodat a gyermekeid új apjaként is szeretnéd látni. Neki vannak már saját gyerekei? Tudja, milyen apának lenni?
Idézlek: "sokkal fontosabb számára a szülői ház, és a testvére, mint én és a gyerekeim"
Most elképzeltem magam az ő helyébe, és bizony akármilyen szerelmes is lennék, és fontosnak tartanálak az életemben, a Te gyerekeidet mégsem tudnám fontosabbnak elképzelni, mint a saját szüleimet. Nem jelentene esetleg könnyebbséget neki, ha különválasztanád magadat a gyerekeidtől?

Talán azért vágysz új apukára is, mert az igazival nem túl jó a kapcsolata a gyermekeidnek. Én mégis úgy érzem, hogy nem várhatjuk el egy másik férfitól, hogy a mi gyerekünk apjának érezze magát. Legyen mondjuk a jóbarátjuk! A gyerekeidnek van már egy apukájuk, szerintem nekik is (na meg az apukának is, de ez csak egy megérzés) üdvözítőbb megoldás lenne, ha vele rendeznétek a soraitokat. Akár a Hellinger terápiával...:-)

Denis képe
Hit,akarat!
2009. június 16. kedd, 0:27 | Denis   Előzmény

Kedves Kirpaat!

A szerelmed soha ne akard,hanem hidj..Hidd el,hogy menni fog,legyen egy képi elképzelés a közös jövőről,és azt a képet ne feledd SOHA!!Ennyi az egész!Lásd minden Nap!!
Ne félj semmitöl,mindenhez csak pozitívan...!Akármilyen idegesitö most a helyzet,ez az elsö,s tán utolsó de egyben nehéz küzdelem egymás felé..Ne add már fel,ha tényleg annyira szereted!!
Ha ugy állsz hozzá,hogy jólesz,szép lesz, és "örökké",akkor ugy is lesz!
Tervezz bátran mindent,vele még annyit beszélj meg,hogy már elég idös ahhoz,hogy saját család legyen az elsö,elöször is Te!!Ha veled tervez akkor Te vagy az elsö saját családtagja!!Szeressen,és foglalkozzon veled ugy,ahogyan ilyenkor kell..Attól ö még szeretheti a szüleit,rokonjait,de mostmár ö legyen az apuka,akire majdan felnéznek közös gyermekeitek:)
...Ui: idövel egy közös baba ugyis összeköt benneteket...:)
Sok sikert!!
By.:Denis.!.

Denis képe
Félreértés
2009. június 17. szerda, 21:32 | Denis   Előzmény

Akkor kedves Hédi félreértettél..
Én nem azért irtam ide,hogy hátsószándékú,és sajna manapság életszerü rosszatakaró dolgot (véleményt) irjak,hanem az én véleményem,és hátha még olvassa..Szoval sorry,de nem ugy értettem,hogy csak azért kell egy baba,hogy..Hanem azért,mert az egy olyan ajándék,ami 2embert TÉNYLEGESEN összeköt,és a szerelem jelképe is!!!Összetartozás,család,stb...
By.:Denis.!.

zsuzsa9421 képe
Hány évesek vagytok?Van-e lakásotok?Munkahelyeitek? A párod
2009. augusztus 31. hétfő, 14:37 | zsuzsa9421   Előzmény

Hány évesek vagytok?Van-e lakásotok?Munkahelyeitek?
A párod családja mit vár el a fiatalembertől?Így nagy általánosságban nehéz belelátni a dolgokba.Ideje van a vetésnek és ideje az aratásnak.

Feliratkozás Hírlevélre