Néhány éve, mikor az életem egyszerübb, bizonyos szempontból nyugodtabb, fizikailag kíméletesebb volt,
gyakran böjtöltem, a húst csak az anyukámnál ettem, ritkán.
Léböjtöt gyakran tartottam, ezeket hetente egyszer. De volt olyan időszak mikor méregtelenítettem és három napig csak ittam.
Most pörgösebb időszakom van, fizikálisan is jobban terheltem magam. Viszont ha eszem bizony azt vettem észre kívánom a húst. De keveset eszem belőle, de amit kívánok a húsfélékből az a hagyományos magyaros húsfélét, szalonna, sonka és kolbász. A parizer félékre rásem bírok nézni.
Mikor nagyon kifáradok lelkileg, szellemileg, akkor a szénhidrátot kívánom.
Pedig tudom, hogy ezeket a minőségeket megadhatnám magamnak meditációba, a fizikai érzeteket időnként jobban kívánom, mint, hogy letöltsem ezeket a minőségeket.
Vannak ismerőseim akik olyan fantasztikus kitartással bírnak, hogy képesek voltak a négyhetes böjtre.
Egy hétig nem is ittak, majd csak azt tették három hétig. Tisztelem kitartásukat, de erre még nem vagyok képes.
Ne ölj!
Vajon a növényt letépni miért bocsánatosabb bün. Persze sokkal egyszerűbb, mint állatot ölni.

Szerintem a húsevési szokásunk is csak ugyanolyan függőség mint bármi más. Én vagy 2-3 éve "jöttem le róla", persze továbbra is megeszem, szeretem is, de már nem függök tőle egyáltalán. Nem veszem észre a hiányát, nincs az mint régen, hogy ha nincs meg a "napi húsadag" akkor minden bajom van, nem lakok jól semmivel...
Az elején volt nehéz abbahagyni, 4-5 nap után viszont átesik az ember a holtponton és jól tud lakni mással is, nincs hiányérzet (azelőtt régebben az alkoholnál tapasztaltam ezt a 4-5 napos határvonalat, azért is bátorkodom ide sorolni a húsfogyasztást is).
Mostanában olyan heti 2-3 alkalommal azért eszek húst, de van úgy hogy kimarad egy hét és észre sem veszem. (ahogy Besenyő T. T. István, azaz Besenyő Tudatosan Táplálkozó István mondaná: "és végig tudtam hogy eszek!")
Meg abban sem hiszek, hogy ne lehetne pótolni szójával, tejtermékekkel, vagy akármivel. Mindegy, csinálja aki szereti, akár napjában többször is, csak vegyétek észre hogy függtök tőle, márpedig ez egyáltalán nem az a kategória mint a levegő vagy a víz, szerintem.

Szerintem az már önmagában nagyon jó, hogy ha valakiben felmerül ez a kérdés, mert ha eszik is húst, "tudja mit csinál".
Jómagam 20 éve boldog vega vagyok, igaz az első tizben ettem néha halat. Aztán elkezdtem búvárkodni és amikor megláttam a bámulat tárgyát egy horog végén fityegni, akkor ez a kedvem is elmúlt.
Egyébként annak idején, amikor ez a téma kicsi országunkban még szinte nem is létezett egy könyv került "véletlenül" a kezembe, amiben arról olvastam, hogy az ember számára miért nem igazán természetes a húsevés. Elgondolkodtatott, hogy tulajdonképpen annyira nem voltam oda sose a húsért, sőt a csülköt, kocsonyát ki nem állhattam. Eldöntöttem megpróbálom. Bejött. Évek óta kezelhetetlen bőrbetegségem jelentősen visszavonult (ma már tudom, hogy túl savas voltam). Mindekőzben NBI-ben sportoltam és semmi hátrányát nem láttam, hogy lemondok eme táplálékról. Volt egy pár év amikor tejterméket és tojást sem ettem, ezzel felhagytam, mert a szervezetem jelezte, hogy szüksége van rájuk.
Sokszor kérdezik, hogyan birom. Nos ezt szerintem nem birni kell, hanem csinálni. Aki kívánja a húst és el tudja fogadni, hogy megeszi, az egye meg. Aki pedig úgy lép tovább, hogy nem eszi, annak javaslom hogy hirtelen ne tegye, csak fokozatosan, mert a szervezt beáll egy bizonyos emésztési "programra" és nem tesz neki jót, ha drasztikusan kibillentik. Bevallom, hogy én a hozzám érkező ismerősnek meg is sütöm főzöm a husikáját, de tudom, hogy amikor ezt teszem azt a másik étkéért teszem. Szerintem nincs semmi elitélendő - még köreinkben sem - ha valaki húst eszik. Végül is az oroszlánra sem haragszunk, hogy megfogja a vacsoráját! A modern húsevéssel annyi gondom van csupán, hogy borzalmas körülmények között mészárolják le az állatokat és megesszük velük azt a rettegést amivel elpuszulnak. Igy nálam a vendégek vacsorára kizárólag sportcsirkét és boldog malacot ehetnek, akiknek legalább volt egy pár jó hónapjuk, évük. Ha valaki úgy lesz vega, hogy kinlódik, akkor az szerintem rosszabbat tesz magával, mintha megenné a pipicombot.
És végül egy táplálkozási hitvallás. Az a fontos, hogy tiszta ételt egyél és lehetőleg olyan ember főzze, aki neked, szeretettel, tiszta lélekkel teszi azt. Sokkal inkább legyen valaki húsevő így, sem mint pudingvegetariánus. Németországban igy hivják azokat, akik ugyan nem esznek húst, de cserébe minden (elnézést!) szemetet. A tartósítószerrel teletömött, állagjavítóval felturbózott, műízzel bolondított húsmentes kajának semmilyen értéke nincs amit be tudnál építeni. Így felemészted a hozott energiáidat és allergiák, súlyos betegségek lesznek belőle.
Sokaknak bejött, hogy kiválasztanak maguknak egy bizonyos étkezési stilust (elválasztó diéta, Müller-Burzler féle táplálkozás, vércsoport diéta, stb.), van aki ötvözi azokat. Azt hiszem azok csinálják jól akik olyan képességekkel rendelkeznek mint Eckhart Tolle. Mikor megkérték, hogy adjon tanácsot, hogy hogyan kell helyesen táplálkozni azt mondta, ő ezt nem tudja. Ő egyszerűen megy a boltban, vagy nézi az étlapot és megkrédezi a testét mire van szüksége és azt eszi. Jó neki, az enyém ennyire még nem beszélget velem.

"Legyetek vegetáriánusok szóban, tettben és gondolatban
Olyan sokfajta vegetáriánus van, ezt meg kell értenetek. Van egy Au Lac (vietnámi) mondás. Azt mondják, az a legjobb, ha a szívünkben vagyunk vegetáriánusok. Miért mondják ezt? Azért, mert a cselekedeteinknek, a beszédünknek és a gondolatainknak egységet kell alkotniuk; mi nem csak egyszerűen vegetáriánus módon étkezünk. Az csak a cselekvés módja. Amikor pedig beszélünk, úgy beszélünk, mintha olló vagy kő lenne nálunk, és mindenfelé vagdalkozunk; ez nem vegetáriánus beszéd.
Ha azt mondjuk, hogy vegetáriánusan táplálkozunk, de a gondolataink nagyon erőszakosak és durvák, nem törődünk mások érzéseivel, mindig önzők vagyunk, és először mindig mindent magunknak próbálunk megszerezni, bármi áron, mások kényelmének és érzéseinek az árán - akkor ez nem jó. Ez nem jó nekünk, nem jó a családunknak, és egészében véve nem jó a nemzetnek és a világnak sem.
Ezért mondják a kínaiak: "Először saját magunkat kell fejlesztenünk - a nagy Ént, a Bölcsességet -, és csak azután törődhetünk a családdal, majd a nemzettel, és azután tudunk békét teremteni az egész bolygón." "

....
http://www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu/spitan_mester_beszedei_0077.html