Valamelyik reggel ébredés után, fél-álom állapotomban kezembe vettem a kis kabala-aranyamat, hogy érezzem a rezgését, érezzem a gazdagság érzését. Ahogy a kezembe fogtam, hirtelen belém nyilalt a tudat, hogy akármennyi aranyat magamhoz ölelhetnék, akkor sem lennék gazdagabb, mivel a gazdagság érzésének a szívemben kell élnie és ott pedig jelenleg nincs meg az érzés. Az aranyat kívül ölelem és belül nincs meg hozzá az érzés. Íjesztő volt a tudat, hogy belül kell megteremtenem az érzést és a belső érzés független attól, hogy kívül fogok egy darab aranyat vagy sem. Ha belül meg van az érzés, akkor megjelenik kívül is.

Van két barátunk is, akik nagyon keresik a boldog párkapcsolatot, mégis hónapról-hónapra ugyanolyan kapcsolatokat vonzanak be:
Az egyikükbe egy pillanat alatt beleszeretnek a pasik, az elején minden jól megy, már közös nyaralást és összeköltözést is terveznek, aztán a nyaralás előtti héten egyszer csak eltűnik a pasi, onnantól semmi hír róla, hogy mi történt vele.
A másik barátunknál viszont csak félig jönnek össze a dolgok, ugyanis az elején a partnerek nem vállalják fel teljesen a kapcsolatot és mire pár hónap múlva rájönnek, hogy megtalálták életük szerelmét, addigra a barátunk már kiszeret belőlük.

Mindketten már a sokadik ilyen párkapcsolati történetet élik meg, ilyenkor csak egy okra gyanakodhatunk: valamilyen tudatalatti párkapcsolati minta működik a háttérben!