Miért nem cserélünk velük, ha olyan jó nekik? | Önmegvalósítás.hu

Miért nem cserélünk velük, ha olyan jó nekik?

Kaptam ma egy e-mailt, ez már a sokadik a témában, s bár nem állítom, hogy nincs benne némi igazság, de azért bosszant és látok ellenpéldát is magam körül. Azt hiszem, mindannyian ráérzünk, hogy kikről is van szó.

Íme a mail tartalma:

"Ragozás: Hűűűűűűű , ezt valaki nagyon telibetrafálta!

Én tanulok, te tanulsz, ő lóg.

Én vizsgázom, te vizsgázol, ő nem buktatható.

Én dolgozom, te dolgozol, ő hátrányos.

Én spórolok, te spórolsz, ő segélyt kér.

Én építek, te építesz, ő igényel (és kap is).

Én gyereket szülök, te gyereket nemzel (annyit, amennyit el tudunk tartani), ő világra potyogtatja tucatjával, és eltartatja velünk.

Én nevelem a gyerekemet, te neveled a gyerekedet, ő megveri a gyerekeinket.

Én megvásárolom, te megvásárolod, ő kirabol.

Én kertészkedem, te kertészkedsz, ő ellopja.

Én állatot tenyésztek, te állatot tenyésztesz, ő elhajtja.

Én továbbképzem magam, Te továbbképzed magad, ő segélyt kap.

Én adót fizetek, te adót fizetsz, ő visszaigényel.

Én nyugdíjjárulékot fizetek, te nyugdíjjárulékot fizetsz, ő méltányossági nyugdíjat kap.

Én korán meghalok, te korán meghalsz, ő a társadalom áldozata, ha korán meghal.

Az én hamvaimat szétszórják, a te hamvaidat betonfalba falazzák, ő családi márványozott, aranyozott, étellel, itallal, pénzzel, arannyal megrakott kriptában tér örök nyugalomra!"

Szóval, ne legyünk álszerények, nem állítom, hogy teljesen alaptalan a fenti kis idézet, de attól, hogy ez így is van, mindenképpen egy jelzés értékű, hogy valamit tenni kéne. Kérdésem, hogy mit lehet tenni nekünk, egyéneknek, hogy ne az ujjal-mutogatás és az "ők a hibásak" tendencia legyen az irányadó? Van-e megoldás a gyakorlatban? Szerintetek?

Beküldte: | 2010. szep. 08. szerda - 14:27

Hozzászólások

6 hozzászólás
Egy kicsit demagóg!
2010. szeptember 08. szerda, 14:49 | Szabó_Péter

Egy kicsit demagóg!

Persze, helytálló, de azért na... Hogy mit tudsz tenni? Vagy, mint a parlagfűvel teszik, ha van egy két allergiás, ahelyett, hogy az allergiát "gyógyítanák"... vagy elfogadjuk, hogy ugyanolyan egyén, mint Te vagy Én és nincs szükség semmi integrációra... meg megkülönböztetésre...

De ez nem menne egyik napról a másikra és sok sok nemzeti medire lenne szükség önértékelés és önbizi terén, hogy ne folyjanak mik Gyöngyösön... :)

Olyan helyen élek, ahol ez van... Mellettünk van az ország legszegényebb települése telis tele "ő" velük...

Amíg a pénz fog uralkodni, addig fent nem is fognak tenni semmi sokat és marad az elfogadás, hogy ez van... és élsz magadnak(ahogy tudsz)

Az igazságtalanságot én is nehezen fogadom el, de nincs más hátra, mint előre... Rosszul tud érinteni perpillanat...

Meg az jutott eszembe, hogy: ahol a figyelem ott az energia...

spiritosaurus képe
A megoldás abszolút a
2010. szeptember 08. szerda, 15:00 | spiritosaurus

A megoldás abszolút a hozzáállásban van elrejtve. Én olyan általános iskolába jártam, aminek melehetősen nagy része kisebbségi származású volt, és mivel én sosem szerettem a terrort, általában szembe is kerültem velük. Általában a rövidebbet is én húztam, mert nekem sosem sikerült rávennem a pajtásaimat, hogy úgy körbeálljanak, ahogy a romák körbe tudják állni egymást. Itt kezdődik a hozzáállás hibája. Hogy akarunk ellenük bármit is tenni, amikor tized annyira sem vagyunk képesek egységben működni, mint ahogy ők tudnak?! Persze, hogy mindent elérnek, amit akarnak, mert fogják magukat és tesznek érte. Csak így tudják elérni, ezért nem is változtatnak stratégiát, de miért is változtatnának, mikor még ezzel sem tudunk mit kezdeni. Azon persze nem gondolkodunk, hogy mi mit ronthatunk el... De ők a büdös c.gányok, ők az okai mindennek. Aha.. Mi lenne, ha kicsit tiszteletben tartanánk őket, és egyefene rávennénk magunkat, hogy tanuljunk kicsit tőlük? Mindenkitől lehet tanulni, és mindenkiben van mit tisztelni, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Érdekes, amióta így állok hozzá a dolgokhoz, semmi problémám, és összetűzésem nem volt velük, sőt előfordult, hogy olyan cigánygyerek védett meg magyar ellen, akivel általánosban úgy utáltuk egymást, mint annak a rendje. Mert nem úgy viszonyulok hozzájuk, hogy pfhöjj, hanem egész egyszerűen tisztességes vagyok velük szemben, és hoppá ők is azok velem. Nem kell nekik talpat nyalni, meg meghunyászkodni, baromira nem ezt várják el ők se tőlünk, egyszerűen csak kölcsönösen tisztességes bánásmódot szeretnének. Nem eggyel beszélgetem azóta olyan témákról, hogy rendesen összeszorult a szívem. Persze, van köztük, aki megfelel az előítéleteknek, de bőven akad a magyarok, meg akármelyik más nemzetiségek tagjai közt is náluk még sokkal rosszabb is. Szerintetek milyen érzés kimenni az utcára, és azt látni, hogy az emberek többsége átmegy a túl oldalra, mert összesz@rja magát, meg gyűlölködve néz? Persze, hogy azt csinálják, amit. Ehhez a helyzethez nem csak ők járulnak hozzá. Hanem a naaagy hazaszerető magyarok is! Csak azt nem vesszük észre, hogy a hazaszeretetünknek már rég köze sincs semmilyen szeretethez... Mégis milyen szeretet az, ami másokkal szemben gyűlöletet szít? Mert szerintem semmilyen... Mű...

Az első férjem cigány
2010. szeptember 08. szerda, 17:28 | jessica73   Előzmény

Az első férjem cigány volt és meglepően sok neheztelés volt emiatt a saját családomban is, hát még a környezet, mondván nem értik, hogy állhatok szóba egy "ilyennel". Ekkor szembesültem vele, hogy mennyi előítélet éri őket s ezen keresztül környezetüket, míg együtt voltunk, engem is. (Persze utólag azt is gondolom, hiszem, hogy azért volt részünk előítéletekben, mert mindketten vallottuk azt a meggyőződést, hogy a cigányokat sok előítélet éri.)
Elváltunk, de nem azért, mert cigány volt, hanem egyszerűen nem ment. De ettől nem lettem rasszista érdekes módon, bár nem mondom, hogy néha nem idegesített az a mód, ahogy a származása miatt átvett viselkedésmintákat alkalmazta, de ugyanakkor megértettem, hogy ezekről nem tehet, nem szándékosan csinálja. Mint ahogy nekem is megvoltak/megvannak a saját kultúrámból átvett viselkedésmintáim. Azt mondhatom, hogy békességben váltunk el, persze azért voltak kisebb viták, néha drámák, de túljutottunk rajtuk.
Szóval nem állítom, nekik is változni kellene, mert ha ők valahogy levetkőzik ezt a hozzáállást, hogy őket sok előítélet éri, úgy a gyakorlatban is megmutatkozik ez gondolom, egyre inkább.
Egyébként nekem is az a tapasztalatom, hogy gyerekkoromban, amikor még féltem tőlük, valóban ért néhány apró atrocitás, de amint úgy álltam hozzá, hogy ők ugyanolyan embertársaim, mint bárki más, akkor ezek a tapasztalatok megszűntek.

kancsokanna képe
gyakorlom csendben aminek hiszem magam
2010. szeptember 09. csütörtök, 13:03 | kancsokanna

Nekem erről meg az jut eszembe, hogy „valójában az igazságérzet senkit sem szolgál”…gondolj bele…ha pl. a gyógyító minőséged akarnád a világban jól begyakorolni, ehhez a képességhez te magad rengeteg „beteg” esetet kellene magadhoz vonz vagy teremts magad köré, akik azért kerülnek a közeledbe, mert a gyógyító energiád által gyógyulni kívánnának.
S mennyire nagyszerűvé válsz a magad szemében ha sikerül meggyógyítani :).

Kérdés az…mennyire igazságos neked magad köré teremtened vagy bevonzanod ezeket a „betegeket”, akik gyakorlatilag lehetővé teszik, hogy gyógyítóvá válj aztán meg ítélkezned róluk, hogy nem voltak képesek egészségesen tartani magukat? Valamire gondolni, annyit jelent, megtenni…vagyis a tett a gondolattal kezdődik, a szemlélettel.

„hátrányosoktól” talán eszembejutnak mindazon elért „előnyeim”…amiért hálás lehetek…hisz az „ő” ellenpólusában ÉN vagyok…:)

„előbb rendet teremtenék magamban, aztán tekintettel lehetek Rád is”

AnnA

Sokan panaszkodnak erről .
2010. szeptember 11. szombat, 0:45 | Névtelen (útkereső)

Nem érzek magamban misszionáriusi elhivatottságot , és saját régebbi tapasztalataim is rosszak ezért igyekszem elkerülni a velük való érintkezést , mert még a rendesebbjének is ingerel a megjelenése , beszédmódja , hanglejtése . Vagy beijedtnek , vagy tolakodónak , szemtelennek tűnnek . Számomra ijesztő és undort keltő erőszakosságot érzékelek a jelenlétükben , testileg és szóval úgy kerülgetem őket , mint a tisztaszoba közepén megjelenő rakás szart . Elfogadom őket olyannak , amilyennek én látom , de egy sertéssel vagy egy sakállal sem szeretnék egy szobában lakni . Ez az én problémám .
Tavasszal a közmunkások közül kettő fölajánlkozott , hogy a kertművelésben segít . Megbíztam őket négy ültetőgödör kiásásával . Nekem ez kb. két napi munka . Meg is csinálták . Szó nélkül kifizettem a három személy tíz órányi munkabérét , a harmincezer forintot . Fél óra múlva jött vissza valamelyik , hogy négyen voltak , és követeli a negyedik is a bérét . Megmondtam , hogy eleve nem négy személyre egyeztünk meg , s ez egy nagy tanulság számomra , de kifizettem a negyedik tízezrest is .
Egy hete meglátott a virágoskertemben , és odajött , hogy nincs - e munka számára . Mondtam , hogy nincs . Erre kölcsön akart kérni . Azt is elutasítottam . Jellemző , hogy közben simán belesétált a kerítés túloldalán lévő talajtakaró rózsák ágyásába .
Tegnapelőtt szerelőt vártam , ezért nyitva volt a kapu . Így simán besétált ,és megint munka után érdeklődött , illetve kölcsönt kért . Aztán elkezdte sajnáltatni magát , hogy ő ásta ki mind a négy gödröt , és a társa nem adta oda neki a " háromezerötszáz " forintot , hanem azt mondta , hogy tőlem kérje .
Mondtam , hogy sajnálom , de én kifizettem bőségesen , és ne dolgozzon nem megbízható munkatársakkal . A végén már követelni kezdte , és azzal fenyegetett , hogy bejön a munkahelyemre , és botrányt csinál , hogy nem fizettem ki (
Ott a tulaj borspisztolya várja . ) Hivatkozott arra , hogy ő becsületes , mert családja van . Felvilágosítottam , hogy nekem is van , de attól még lehetek becstelen ember . Végül felemlegette a sok gyerekét , de megemlítettem neki , hogy azokat nem én csináltam , és ezért tartsa el ő .
Pedig ez az érve valami igazságot takar , de elkoptatták , annyiszor éltek már vissza vele .
Egy nem halott közösség egy ilyen élősködőt még simán féken tudott régebben tartani , még talán a gyerekeit becsületes emberré nevelte volna , vagy kivetette volna magából .
Egyébként ez egy magyarul beszélő , kinézetre teljesen emberszerű lény .Engem a viselkedés a tetemeket lebontó nyüvekre emlékeztet . Nem teremt , csak felél , lebont .

A faluról annyit , hogy itt történt meg , hogy a betörés után a kutya elvezette a rendőrt a cigányportáig , és az nem mert bemenni .
A kormányváltás után beindult kéthetes orbáni közbiztonságjavulás záróakkordjaként meg betörtek a munkahelyemre . Valószínűleg nem a rendőrök voltak , de egy cigányozó cigány már köztük is van .
Még más : Az enyingi munkahelyemen mesélte egy bejövő , hogy a butikban fültanúja volt , amikor egy csöppség odament az anyukájához , és elpanaszolta , hogy nem sikerült ellopnom , amit mondtál .
Üdvözlettel : felacsó

Nem cserélnék velük ,
2010. szeptember 11. szombat, 0:54 | Névtelen (útkereső)

mert biztos vagyok benne , hogy többségükben még nem fogják fel , hogy jó nekik , vagyis ; (mert ) nem jó nekik . Betegebbek testileg , lelkileg , mint az átlag magyar , akiknek a többsége már öröklötten hordozza azokat a tapasztalatokat és az azokat felhasználó cselekvési módokat , amiket ők még csak most kezdenek megélni . De az is lehet , hogy csak más helyzetek megélésére , megtapasztalására , más megtanulására születtek . Kölcsönösen szenvednénk , ha úgy kellene viselkednünk , mint a másikunk . Üdvözlettel : felacsó

Feliratkozás Hírlevélre