KORUNK PARADOXON -gyűjteménye

Magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk,
szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.

Többet költünk, mégis kevesebbünk van,
többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.

Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk,
több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel,
több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk,

Több a szakértőnk, mégis több a problémánk,
több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.

Nem olyan rég írtam egy ismerősömnek az ígérgetésekkel kapcsolatosan és most egy régi topicban kdorka kérdése is elgondolkodtatott, hogy nyitok ennek egy témát...

Külföldön dolgozom. Úgy volt, hogy a testvérem velem tölti itt az utolsó hetet és Karácsonyra együtt megyünk haza. Épp babát vár, mégis vállalta az utat, mert úgy érezte most kell jönnie, mert lehet, hogy jövőre már megyek haza. Most még tud jönni. Csütörtökön érkezett volna, már nagyon vártam.

" A szívemmel látlak téged " - szól a dal.

Vajon miért van rá igényünk, hogy a kedvesünket a szívünkkel láthassuk ?

Mitől más ez az érzékelés a szemünkkel és agyunkkal felfoghatóhoz képest ?

A régi taoisták úgy gondolták , emberi testünket kétféle agy irányítja.

Az egyik a fejünkben található agyunk , de ezen kívül van még egy ugyanolyan fontos ,
érzelmi agyunk is , ez pedig a Napfonat , a solar plexus.

Helye is van testünkben ,a mellkasban , a szív alatt , a gyomor felső része mögött helyezkedik el.

Picikét jobban érzem magam. Az alvás rendkívül jótékonyan hat a tudatalattim működésére. Lenne kedvem átaludni néhány hetet, hogy mire felkelek, minden rendben legyen.

Problémát jelent számomra, hogy túl sokat gondolkodom. Érdekel minden folyamat, mi miért történik velem, főleg ha az állapotomat én-idegennek élem meg.

Minden elmúlás egy kis halál. Minden halál egy újjászületés. Az életben minden annyira mulandónak tűnik. És én vagyok annyira emocionális, hogy tragikusan éljem meg a kudarcokat.

A lovas pszichoterápia olyan pszichoterápiás eljárást jelent, mely során a gyermek vagy felnőtt lelki betegségeit a ló közreműködésével, "asszitálásával" gyógyítjuk. A lovasterápia tehát a megszokott pszichoterápiákkal ellentétben nem a szobában és nem négyszemközt zajlik, hanem egy lovarda területén, a terapeuta, terápiás ló és páciens háromszögében.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért a lovat használjuk terápiás állatként?