Picikét jobban érzem magam. Az alvás rendkívül jótékonyan hat a tudatalattim működésére. Lenne kedvem átaludni néhány hetet, hogy mire felkelek, minden rendben legyen.

Problémát jelent számomra, hogy túl sokat gondolkodom. Érdekel minden folyamat, mi miért történik velem, főleg ha az állapotomat én-idegennek élem meg.

Minden elmúlás egy kis halál. Minden halál egy újjászületés. Az életben minden annyira mulandónak tűnik. És én vagyok annyira emocionális, hogy tragikusan éljem meg a kudarcokat.

Elfogadom, hogy minden amit eddig is a megsemmisüléssel azonosítottam, az már csak egy olyan emlék amiben a tapasztalás útján előrébb haladtam. A lelkem most is tapasztal, és hagynom kell, hogy megélje.

Én nem vagyok semmi spirituális - ezoterikus nőszemély. Nincs a birtokomban sem a tudás, sem az istenkép sem a vallás sem semmi ilyesmi. Én csak úgy vagyok. Valami csak történni fog, örökké nem eshet...