A barátok átszaladnak hozzád egy tányér frissen sült pogácsával.
A barátok felugranak, hogy megmutassanak egy újszülött kiscicát.
A barátok újságkivágásokkal ajándékoznak meg.
A barátok almával teli kosarat hagynak a küszöbödön.
A barátok kimentenek a munkahelyeden, ha elkésnél.
A barátok megetetik a macskádat.
A barátokra nélkülözhetetlen szükségünk van."

(Judith C. Grant)

Munkácsi Mihály: Rőzsehordó c. festményén az erdei út szélén ülő, piros fejkendős, fáradt mozdulatú asszony, hátán rőzseköteggel. A mélyzöld erdő előtere rózsaszín-sárgás, agyagos utat mutat, amely nehezen járható.
Ezt a képet kapcsolnám azokhoz a dolgainkhoz, amikor önmagunk ellen és a természet ellen haladunk.

Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született.
S ha ez az igazság, akkor miért olyan nehéz nekünk a békesség, a boldogság, az önmagunk szeretete?

Egyszer felmerült bennem a kérdés :

Milyen lenne
beléd halni?
Elmúlni benned
mint egy pillanat.
Egy életbe halni.
Beléd .

Ajaj hol is kezdjem igazából mindig kerestem valamit soha nem volt jó az életem és most is keresem az életemet.