Négy Nemes Igazság
Hangsúlyozom, itt Buddhista szemmel közelítem meg az eseményeket.
1. Mi a Szenvedés Nemes Igazsága
A szenvedés "nálunk és itt" nem a depressziót jelenti, hanem azt, hogy a dolgok vagy mind elmúlnak (életünk az öregedéssel, majd a vége úgyis a halál), vagy olyan dolgokra vágyunk, amit sosem kaphatunk meg (viszonzatlan szerelem). Ezt felismerve jobban átláthatjuk, vágyaink tengerén vergődve, csak a Vég felé érhetünk célba.
Na persze ez nem azt jelenti, hogy már 1 megvilágosodott Létező, lehorgonyzott orral a föld felé rója a köröket, mert feladta, mert hát minek, ha Itt a vég.
Ezt a hibát általában a kezdeti lépéseket megtevők lépik meg. Kezdetben csak a rossz dolgokat látjuk: minek a háború, meg a betegség? stb.
Hiszem, 1 megvilágosult Létező, már átlépi a Dualitás világát. A JELENBEN él, éli azt, ami akkor VAN. Ha szeret, akkor SZERET, ha valaki bánatos, átérzi annak bajait, de nem vonja bele magát, hanem látja a dolgok okát és azoknak az okozatát is. TUDJA, mi miért történik, és ha fáj is, csak annyit tesz, nézd, én ezt az utat jártam be, nekem ez a tapasztalatom, én így látom. Majd hagyja a másikat fejlődni, hiszen tudja, a megvilágosodáshoz kellenek a kiábrándító megtapasztalások. Anélkül, hogy megtapasztalná, levetkőzné ezeket a dolgokat, csak magasztos szavak maradnak a fejekben.
Összefoglalva tehát: felismered életed és a benne rejlő dolgok végesek, vagy el nem érhetőek, így előbb-utóbb szenvedés lesz a vége.
2. Miért szenvedünk?
A sóvárgás az oka szenvedéseinknek. Na meg az Én káprázata. Amikor azt hiszed magadról, Te vagy az érzés. Hogy lehetnél? Hiszen ha pl.: dühös vagy, nem mondhatod el magadról, hogy Te vagy a düh, mert akkor hova tűnsz, mikor megnyugodtál. Sorolhatnám még, de felesleges. A helytelen megközelítést az adja, hogy azonosulunk azzal, amit látunk, hallunk, érzünk. Sőt, nem csak azonosulunk, hanem meg akarjuk tartani, ragadni a dolgokat. Látsz 1 hiper-szuper autót a reklámban. Jaj, ez KELL nekem, enélkül nem tudok létezni. Hajtod magad, meglegyen a pénz az első részletre, közben a család alig lát, balhézik az asszony, mert nincs pénz, Te sosem vagy otthon, a gyerekek nyúznak, Apu maradj itthon stb.
De "megvan" a kocsi, amibe se időd, se energiád sokáig beleülni, vagy utazgatni, de a szomszéd feje majd szét csattant az irigységtől, mikor meglátta, hogy hazahoztad-Már ezért megérte. Telnek az évek, a törlesztő mindig veri a vállad, Te még mindig hajtasz és rohansz. Csak 1 -et felejtettél él. ÉLNI. Már nincs meg az asszony, vele mentek a gyerekek. Az autó is "rohadni" kezdett. Te meg ülsz, egyedül részegen és mindenkit vádolsz: Hova tűnt az életem?
Kell ez?
Tehát a sóvárgás mindennek a gyökere. Ebből keletkezik az akarat, majd létrehozza a gyűlöletet (ha nem kapod meg azért, mert a másiknak bezzeg van), meg azt a "káprázatot", hogy Te magad vagy ez az őrült, aki nem fog létezni (???!!!), ha nem lesz meg az autó. Ez az én-káprázata, ami a nem-tudásból ered (ezt majd bővebben kifejtem az Anatta tanában mit is jelent ez a fogalom Buddhista szemmel, hogy énnélküliség.)
Maga az életvágyunk lök vissza a Samszarába (újjászületésbe).
3. Mi a szenvedéstől való megszabadulás útja?
Maga az én "felszámolása", Felismerni, hogy az Én nem létezik, hiszen nincs korlát, ami elválaszt, mikor minden Egy , és ugyanakkor minden az abszolút Semmi.
Saját érzéseitől egyre függetlenebbé válik, az önkontroll és önfegyelem által megtisztítja magát a gyűlölettől, sóvárgástól, szenvedélyektől, mohóságtól. Nincs több megragadás. !!!!
Ez teszi lehetővé, hogy az Újjászületés kerekéből kiszakadjunk.
Hiszen ha felismerem, hogy az "én" nem létezik, nem indul el a sóvárgásom, hogy megtapasztaljam, Önmagam, így nem születek újból meg, így nem öregszem és halok meg.
4. A nemes 8 rétű ösvény.
- Helyes felismerés: különbséget tudunk tenni a helyes és helytelen dolgok között a 4 nemes igazságot és a 12 Függő keletkezést szem előtt tartva.
- Helyes törekvés: elkötelezettség, hogy megszabaduljunk az én-káprázatától.
- Helyes beszéd: ha az első 2-őt megvalósítottuk, akkor nem is tudunk másképp beszélni, hiszen szavaink tükrözik gondolatvilágunk, itt nincs helye sem a pletykáknak, hazugságnak, durvaságnak, fecsegésnek.
Mit is jelent ez? Hallottam 1 tanmesét, melyben 1 szerzetes hazudott a katonáknak, megmentve az embereket, akiket üldöztek, más irányba küldte őket. Ezek szerint hazudott. Csak is a törekvése függvényéből szemlélve viszont (hiszen meg akarta menteni az üldözötteket) gyakorolta a helyes beszédet.
- Helyes cselekedet: tartózkodás bármely élőlény leölésétől, lopástól, helytelen szexuális élettől.
- Helyes életvitel: az előzőek függvényéből adódik: legalább a felismeréseid után ne legyél hentes, vagy katona, vagy zsebtolvaj.
- Helyes igyekezet: szeretettel és együttérzéssel szolgálni másokat. És ragaszkodom az "ÚT" betartásához.
- Helyes éberség: meditáció, TUDATOSSÁG.
- Helyes elmélyedés: a Megvilágosodott állapot.
Váljék minden létező hasznára!
Béke
Hozzászólások
15 hozzászólásMit értesz helytelen szexuális életen?
Ez most komoly?
Na, jó, nem poénkodom el a kérdésed, bocsi, de hirtelen ez jutott az eszembe. :)
Mikor a pároddal nem a "szerelem", a tiszta szeretet vezérel a paplan alatt, hanem a másik "megalázása, perverzió vagy csak pusztán a megszokás, az élvezetek hajszolása" a motiváció alapja. Vagy többen egyszerre és még sorolhatnám. Egyes tanok, mint pl.: a tantra a megvilágosodáshoz a kundalíni "felébresztéséhez" használják. Itt a helytelen sem jelent mást, mint az átlagos nyelvhasználatban.
Olvastam már olyanról is, hogy a szexuális energiát használják a "felemelkedéshez". Ilyenkor a férfi/nő bizonyos ideig abszolút, semmilyen téren nem elégül ki (sem maszturbáció, sem közösülés formájában), hanem "gyűjtögeti" ezt az energiát, amit majd meditáció útján "hasznosít" a kundalíni felhúzására a gerince mentén.
Válljék minden Létező hasznára
Béke
Komolyan kérdeztem, hiszen ami neked helytelen, lehet nekem helyes. Másnak megint más a helyes. Azt írtad, szoktál meditálni. Egyszer ha van kedved, meditációban kérdezd meg a Jóistent, szerinte mi a helytelen.
Ui: Van egy nagyon jó kis gyakorlat, én ezt használom, ha észreveszem, hogy egy témában kicsit szűklátókörűen gondolkozom. (persze ehhez első lépésként el kell jutnom eddig a felismerésig...:)
Képzeletben felemelkedek magasra, ha kell, felrepülök egészen Istenig, és onnan tekintek a témára. Ha ki tudok lépni saját szemszögemből, nagyon jól megvilágosodnak az összefüggések. Felülről minden a helyére kerül.
Köszi, de szerintem válaszoltam rá, annélkül, hogy "mediznem" kellett volna rajta :)
Béke,
Üdv
Szerintem helyes szexuális életen nem a szerelemmel gyakorolt szexet értette Buddha, hanem csak a gyereknemzés céljából létesített szexuális aktust. Ezt a mai napig is így tartják sok jóga iskolában, így nem is csodálkozhatunk rajta!
Ez alapján például, én egyszer sem éltem helyes szexuális életet, mert amikor a gyermekeimet nemzettem, akkor is csak a bűnös vágy hajtott, hogy élvezni - kielégülni - kielégíteni!!!
De hát sokan vagyunk ezzel így, ami persze nem mentség. Az európai mentalitásnak az ilyen szintű önkorlátozás már sok, inkább nem is akarunk annyira megvilágosodni - ugye?! ; ))
Az az igazság, hogy ha el lehet érni más módon is a spirituális létra tetejére, akkor addig is szívesen helytelenkedek a szex terén.
A perverzió, a megszokásból szeretkezés, az élvezetek hajszolása, a tömeges szex ugyanúgy lehet a normális szexuális élet része, ha valaki azt szokta meg és nem fáj neki!
Ami egy prűdnek perverz, vagy túlzás, a másnak lehet természetes, ha abban nőtt fel. Úgyhogy ez a fajta megítélése a szexnek elég szubjektív, elsősorban Rólad szól.
Lehet, mégiscsak medizned kellene rajta! ; )
Egyébként Te hogy állsz a szexhez?
Hát igen, ez a pontos megfogalmazás.
Most akartam pontosítani, mert nem hagyott nyugton ez a dolog, tudtam, csak az általános reakció jött ki belőlem, ezt helyre kellett tennem. A munkahelyemen meséltem barátnőmnek erről. Mit ne mondjak, nagy röhögések lettek belőle, mikor egymásnak mondogattuk a "válaszokat". Aztán az éjjel is ezen "meditáltam".
Hát Sanyi, én is "perverz" vagy élvezet hajszoló vagyok.
Nincs mit tenni ez van.
Szeretem a spontán nekirohanásokat (na akkor vajonhol marad a nagy szeretlek én Tégedet Tantra légzéssel megnyitom a kaput, meg stb. ?),
Szeretem ha olykor-olykor "megvadul" a párom (na nincsennek szétverések, azért annyira nem:) ), vagy
Szeretem, amikor "csak" szeretkezünk.
Szóval, minden a "hangulattól" függ, mindig "más kell" a "szükségletek" szerint.
És mivel még nincs gyermekem, de szűz sem vagyok, mit mondjak, Buddha tanait én sem tartottam be az életemben betű szerint :).
Köszi a kiigazítást.
Helyére kerültek a dolgok. Végül is eről szól ez a blog.
Csaesz, a medit kipróbáltam, nagyon jó és KÖSZI!!
Üdv, Béke
U.i.: sajna a szex jó dolog, majd szólok, ha sikerült a tant betartani betű szerint is, de szerintem ez nem a jövőhéten lesz :))
A szexualitás és más kísértések kezelésére is van egy másik módszer a szigorú szabályokon alapuló jógikus út mellett.
Ez a tantrikus felfogás, amely szerint bármit megtehetünk, élvezhetünk, belemerülhetünk, a lényeg az, hogy legyen legalább egy kicsi részünk, amely megfigyelőként gondoskodik a tudatosításról!
Ez így könnyebbnek tűnik, mint a szabályok követése és közelebb is áll a legtöbb ember természetéhez.
Az önmegvalósító utak is ezen két fő elv alapján különböztethetőek meg. Vannak, amelyeknél jónak, tökéletesnek kell lenned, vagy legalábbis úgy viselkednek és ettől várják az eredményt, hogy valóban azzá is válj!
A tantrikus felfogás viszont megenged mindent, csak közben a tudatosságoddal dolgozd fel, amit teszel és ami történik Veled!
Te melyik utat járod? Jó és tökéletes akarsz lenni, vagy hagyod, ami kijön és azt tudatosítod a jelenben?
Szerintem a két út nem járható egyszerre, egyszer választani kell, különben egyiken sem járunk igazán.
Kezdetben nagyon is meg akartam felelni a szabályoknak.
Be akartam tartani betú szerint a tant.
No sex, no has-has, no kokain
Emlékszel még erre a dalra? Azt hiszem Dr Alban.
Félre a tréfával, most komoly önvallomás jön:
szóval, mikor dogmatikusan akarattal elszántam magam, Most követem a tant, célom csak is a megvilágosodás, majd annak a túllépése stb. , akkor kb, 1 évig nem volt partnerem. Még önkielégítést (bocs, ha valakinek ez túl nyers volt) sem végeztem, csak meditáltam, meditáltam, ...... és a vége elszálltam.
Kiszáradt fa lettem.
Eleinte a barátaim tartokkak bolondnak, mentek a mutogatások, milyen hülye vagyok. Barátnőm is szólt 100-szor, a ló túloldalán fogok kikötni, de minimum a diliház. Na persze, hogy nem figyeltem semmire. Jöttek aztán a gondok, pénz, munkahely, számomra fontos emberek eltávolodása tőlem és csak 1 dolog nőtt bennem, a fisztráció. Aztán ez átcsapott dühbe, majd az vádba, hogy milyen tudatlan a világ, meg mindenki engem néz hülyének, pedig magam vagyok a szent, testem lelkem temploma, meg stb.
Depi, depi hátán, a vége az lett csak a panasz hagyta el a számat és még azok is magamra hagytak, akik eddig is kitartottak mellettem.
Pedig magam mindeközben lefátyoloztam a szentséggel, a véleményem is fellengzős volt, valahonnan a Holdról. Féltem komolyan kimondani hétköznapi dolgokról a véleményem, mert mi van, ha lehull rólam az "okos" lepel, és nem marad semmi, csak a nyomorúságom. Nem értettem, miért nincs a szavaimnak ereje, súlya. Azt hittem mások csak a maszkot látják (akkor még azt hittem magam vagyok a maszk), a "valódi" valómat pedig nem.
ÓRIÁSIT tévedtem!!! Nagyon is olyannak láttak, mint amilyen voltam.
Kellett a depi, a sok-sok depi, mert a kritikát nem fogadtam el, aztán a sok depibe beleuntam. 1 pillanat alatt történt meg, még azt sem mondhatom, hogy valami hatalmas spiri-mediben történt ez. Egyszerűen csak bőgtem, majd a köv. pillanatban, csitt: mi a bajom nekem tulajdonképpen? ??
Megvilágosodtam :)
Mekkora hülye vagyok!
Akkor kitőrt belőlem valami fura érzés, röhögés, meg bőgés egyszerre.
Most mi van?
Felismertem, nem ÉLTEM. Most inkább figyelem, mit szül az életem. Engedem magam örülni, és sírni is, ha fáj. Egyenlőre ismerkedem önmagammal.
Sok dolgot máshogy látok, de még mindig van, mikor "elszállok". Most már kimerem mondani, amit gondolok, érzek. Kimerem, mert nincs bennem a vágy, hogy mindenki szeressen és elfogadjon. Tudom, nem vagyok tökéletes. Tudom, csöppet sem vagyok annyira tudatos, mint gondoltam magamról.
Olykor fellángol bennem is a düh, ha pl.: a buszon munkába menet az életről, a megéléseimről filózom magamban és valaki "kimozdít" azzal, ha hozzám szól. De szinte azonnal jön: ja, már megint nem a jelenben vagyok. Már megint kezdek a felhők felé menni. A düh már nincs is ott.
De ami számomra érdekes, amíg nem ismertem fel a tényt, tévúton járok, elfolytásban éltem, addig volt asztmám, allergiám. Most érdekes , nincsennek. Pedig szteroidokat szedtem, meg kentem magamra, hogy kapjak levegőt, meg ne vakarjam véresre magam.
Ja szemüveges lettem még kamasz koromban (jobb szem :) , távolra nem látok jól) és mi lett? Javult 1 diopriát. Ezenis meglepődtem.
Szóval keresem az utam, mint bárki más.
Szeretek élni, szeretem a kutyáimmal járni az erdőt, szeretem a beszélgetéseket az emberekkel stb.
És ha hibázom , mi lesz?
Semmi.
Megpróbálom figyelni magam , ha valamit szeretnék már nem tartom bűnnek. A legnagyobb elfolytásom még most tanulom feszegetni, a gyűlölet megélését. Azt hittem, nekem ilyen nincs, de hát van.
Sok dolog van, amit tanulnom kell. Vigyázni, mikor a szavaim túl erősek, mit ártok vele másokban, ha "igazamat" hangoztatom. stb. Hogy van nekem is, mint másnak "sötét" oldalam. Mit is kezdjek vele? Egyszóval semmi mást, vagy fenköltet, mint amit más meg nem tesz.
Tanulok élni, most ez van. :)
Veled mizu? Te hogyan Éled meg Magad? Milyen a világod?
Nagyjából így, ahogy Te írtad.
Nekem is volt 10 éve egy ilyen szenté válásom, csak nem sikerült. Így most élek, és tudatosítok.
Csinálok mindent, amit más emberek: olykor rengeteget dolgozok, máskor hónapokig henyélek, keresem az élvezetet, eszek jókat, lövöldözős filmeket nézek, számítógépes játékokba merülök, keveset sportolok, sokat szexelek, hokizok, osztom az észt, álmodozom, kínlódok, olykor sajnálom magam és néha még beteg is szoktam lenni!
Ami asszem jól megy, az az önelfogadás és maga a tudatosítás technikája. Ezeknek köszönhetem, hogy élek.
Kedves Sanyi
Van némi zavar itt, azt hiszem.
Írni szerettem volna a blogomba a nyugati világban megélt Buddhizmusról, és kerestem 1 könyvet, amiben a Pancsa Síla van. Mire találtam? A bevezetés a buddhista etikába című könyvemre. Ott az előzőleg taglalt szexualitásról írnak, és nem arról, hogy Buddha valaha is csak a gyermeknemzésre vonatkoztató szexet tartotta volna szem előtt.
Mindegy, csak ajánlom a könyvet, ha érdekel, olvasd el, nagyon jól le van írva. A lényeget előzőleg leírtam, de szeretném leszögezni, a buddhizmus, ugyan úgy, mint a kereszténység mást "javasol" a hétköznapi gyakorlókra és mást a szerzetesekre. Természetesen a kolostorban itt sincsennek orgiák, de nem kövezik meg, ha azt elhagyja. Sőt becsben tartják tudását (szintjének megfelelően) és akár a közösség szellemi vezetője lehet. Csak érdekességképpen: Tibetben a többférjűség is elfogadott a buddhizmusban, míg nyugaton az egynejűség az ajánlott. A házasságot is másképp látják, akár a szerelmet. Nem a házasság a fontosabb, hanem az, hogy megbizonyosodjanak, együtt tudnak lenni a szerelmesek.
Ennyit tudnék hozzáfűzni, az én megélésem meg már leírtam, azt is tudod. :)
Köszönöm kérdéseteket
Talán azért határoznak meg bizonyos irányelveket a különböző vallások, hogy a tévelygő tagjaik tudják mihez tartani magukat. Egyik irányelv sem jelenti azt, hogy úgy kell élni, mert csak akkor vagy jó, akkor jutsz el a megvilágosodásba. Kinek így, kinek úgy lesz jó.
A lényeg az, hogy minden útonjáró megtalálja azt, ahogy egyensúlyban tudja tartani az életét, a szexuális életét, hogy minél több figyelmet szentelhessen a belső igazság megtalálására!
Ha valaki a szextől, az éhségtől, a fájdalomtól, stb. szenved, akkor jóval nehezebben tud a lényegre koncentrálni.
Persze, ha elsajátította a tudatosítás eszközét, akkor már bármilyen szélsőséges helyzetbe belekerülhet, mindből tudatosítva fog kijutni!
Nem mindenki bánt, mikor poénkodik. A poén, az csak poén. :)
Ölellek, üdv
Béke
Nem mindenki érzi magát megbántva, aki a poénra komolyan válaszol. :-))
... mondjuk nem árt észben tartani, hogy Buddha is megjárta hadak útját, mire oda ért ahová.
Élt aszkétaként, gyökereket evett meg a poshadt vizet ivott és a legnagyobb szexuális élménye az volt, amikor párzó egereket látott egy fa tövében és azokra is borzadva nézett, hogy milyen istentől elrugaszkodottak.
Azt gondolom, hogy ezeken a lelki 'szinteken' elég sokan átesnek, aki 'komolyan" gondolják a dolgot és szerintem nincs ezzel semmi gond, még azzal sem ha még rosszabbakat művel az ember önmagával.
Ha azt érzi helyesnek tegye, lehet hogy olyan dolgok ezek, amiket át kell élni, hogy megértsük és megérjen a tudatunk a következő lépésre.
Az egyetlen 'szabály' amit be kellene tartani, hogy ne bántsuk embertársainkat, semmilyen szinten.
Oshótól olvastam, a mi a meditációban, hogy az embert az útkeresésénél elkapja egyfajta vallási gőg, amikor is azt hiszi, hogy ő különb a 'társadalom söpredékénél' és hogy ő mennyivel értékesebb tagja az emberiségnek, mint a többiek.
Minden jót mindenhez :D