Becsület | Önmegvalósítás.hu

Becsület

imgres.jpg

Mi a becsület?

Mi a különbség a becsületesség és az ostobaság között?Hol húzodik a határ?

Kifizetödö a becsületesség?

Beküldte: | 2009. dec. 01. kedd - 10:00

Hozzászólások

5 hozzászólás
u.erika képe
Becsületesnek lenni
2009. december 01. kedd, 12:24 | u.erika

Tegnap a becsületességröl beszélgettünk a fönökömmel.

Azt gondolom kifizetödö becsületesnek lenni,noha néha mások azt mondják hogy nem becsületes hanem hülye vagyok....!

Volt olyan munkahelyem ahol nagyon kevés volt a fizetés de volt egy két lehetöség hogy ha az ember ,,ügyes"kipótolhatja azt a csekély összeget amit fizetés címén kapott.Nos én azt mondtam hogy inkább keresek másik munkahelyet ahol többet fizetnek,ha ez az ára hogy átlag fizetésem legyen akkor felmondok.Àtmentem egy olyan helyre ahol mi pultosok és felszolgálók borravalója a közösbe ment és az lett elosztva hónap végén 6ember között.Gondolhatjátok ha mindenki kilopikálta magánk csak én nem,akkor mennyi jutott nekem belöle?Volt olyan is hogy minuszban jöttem ki..!?Az volt a legjobb amikor valaki már nagyobb összegeket kezdett nyúlni és azt tölem vonták le...!Mindenki azt mondta hogy hülye vagyok...

Akkor azt gondoltam hogy elmegyek a világ végére is ha kell de akkor sem fogok lopni!

Most szerencsére ugy alakult az életem hogy nincs veszélyben a megélhetésem.Igaz nem is keresek valami sokat,de megvan minden amire szükségem van.Mondjuk lenne lehetöségem itt is plusz pénzre,de nem érdekel.Most is volt aki azt mondja hogy hülye vagyok.....!:)))

Nem azt mondom hogy mindíg ilyen voltam,de amióta tudatosan élek,legalábbis igyekszem,azóta a becsület számomra az egyik legfontosabb tulajdonság!

Vendéglátásban nagyon sokszor felkérdezett a sors hogy hogyan állok a becsülettel,és tudom hogy lesz még kínálkozó alkalom.. ..!

Egy idö után már úgy meg lehet szokni. Önmagától megy.

Nekem is...
2009. december 01. kedd, 12:47 | csaesz   Előzmény

...fontos a becsület. Azt gondolom, hogy aki nem becsületesen plusz előnyt szerez magának az életben, az már ott megbosszulja magát, hogy nem tud neki igazán örülni... Akkor meg minek?! Én nem az anyagi dolgok miatt, hanem az (akár anyagi dolgokból fakadó) jó érzések miatt szeretek élni.
De szerintem az is fontos valahol, hogy meg tudjuk védeni magunkat, hogy mások becstelensége miatt ne rajtunk csattanjon az ostor.

Áldozat
2009. december 01. kedd, 13:12 | Oiolosselote   Előzmény

A jó emberek mindig áldozatok voltak.
Mindig két választásunk van: vagy lopunk, vagy mások lkopnak tőlünk. Ez ezzel jár. A döntésünket ennek figyelembe vételével kell meghoznunk. A Vízöntő-kor azonban arról szól, hogy egyre több ember fog olyan döntést hozni, ami önsanyargatásnak tűnik. Ebből következik, hogy egyre kevesebben lesznek, akik meglophatnak bennünket. (Én már csak tudom - a fenti döntéseim miatt már több éve munkanélküli vagyok. mégsem panaszkodom, mert inkább élek boldogan abban a tudatban, hogy tőlem van mit lponi, mint mindennap fájó fejjel feküdni le azért, mert félek attól, hogy tartozom valakinek, vagy bántottam valakit, megloptam valakit.)
Én tudom, hogy mindig van lehetőség a családom eltartására, akkor is, ha nem alkuszom meg a lopás kedvéért senkivel. Nem számít, mennyim van. Körülöttem az emberek 99%-a lop. Mégis állandóan sírnak, hogy tartozásuk van, hátralékuk van, nem tudnak ételt tenni az asztalra. Pedig ezek némelyike havi félmilliónál is többet keres - főleg lopással. Mégis nekem van a legtöbb pénzem közöttük. Lehet, hogy ez 0 forint, de senkinek sem tartozom.

A harmadik út
2009. december 01. kedd, 16:17 | csaesz   Előzmény

"Mindig két választásunk van: vagy lopunk, vagy mások lopnak tőlünk."- írod. Én hiszem, hogy van egy harmadik út is: amikor mi sem lopunk, és tőlünk sem lopnak. Csak ahhoz lehet, hogy el kell fogadnunk mindkét pólust: a becstelenséget éppúgy, mint a becsületességet. Tudom, oka van annak, hogy szabad akaratomból miért a becsületességet választottam. Csak az lehet az ok, hogy már kipróbáltam a lopást is. Megéltem, majd továbbléptem. De ahhoz, hogy a külvilág ne dörgölje az orrom alá állandóan a becstlenség létezését - mint ahogy Te is írod: "Körülöttem az emberek 99%-a lop."- ahhoz el kell fogadnom a saját lopásaimat, hazugságaimat is. Hiszen minden amit egyszer már megéltem- én vagyok.

Valamit tudsz
2009. december 02. szerda, 17:38 | Oiolosselote   Előzmény

Te valamit tudsz.

A lopásokon én is átestem, és valóban igaz, hogy ennek hatásár, ennek következményeképpen jöttem rá, hogy az milyen undorító. El kellett fogadnom, hogy olyan úton jártam, majd ki kellett emelkednem ebből - ahogy írod - nekem is. Csodálatos, hogy ezt felismered megadban, így bátran felismerheted másban, így bennem is. Így van.
Csak ez után váltunk alkalmassá arra, hogy a továbbiakban azt válasszuk, hogy ne lopjunk. Viszont ezzel természetesen velejár a vele veló szenvedés is - egy darabig. Ugyanis eleinte azt hittem, hogy ha tőlem lopnak, akkor nekem attól kevesebb lesz. Rettegtem tőle: mit szól a családom, mit szól apám, mit szólnak mások, hogy hagyok másokat lopni az enyémből. Eleinte valóban csak azért nem csaptam agyon őket, mert féltem (tőlük, a törvénytől, mások bosszújátúl stb.) Viszont a döntést meghozam, és boldog vagyok tőle.
Idő kellett ahhoz, hogy felismerjem ennek a visszáját: Attól, hogy hagyom, hogy tőlem lopjanak: nekem nem hogy kevesebb nem lesz, de egyre többem lett! Érted ezt? Míg mások folyton félelemben éltek, hogy másnap mit "szerezzenek", addig én egyre nyugodtabban nyúltam a tartalékaimhoz. Ennek nagy része persze nem kézzel fogható (önbecsülés, tudás, nyugalom, becsület...), viszont szükség esetén bármikor, bárhol kézzel fogható dolgokra cserélhető. Azt pedig biztosan tudod, hogy a szellemi vagy érzelmi dolgokat minél inkább hasznájuk, annál több és több lesz belőle. Így nekem ezekből a dolgokból egyre több és több van. Már azt sem kell megvárnom, hogy lopjanak tőlem, már magam adok mekik belőle. És még mindig több marad, mint nekik valaha is lesz. Ez a nem semmi.
Harmadik út majd akkor lesz, há már nem lesz, aki a lopás mellett dönt.

Feliratkozás Hírlevélre