Barátság?! | Önmegvalósítás.hu

Barátság?!

friendship.jpg

A barátok átszaladnak hozzád egy tányér frissen sült pogácsával.
A barátok felugranak, hogy megmutassanak egy újszülött kiscicát.
A barátok újságkivágásokkal ajándékoznak meg.
A barátok almával teli kosarat hagynak a küszöbödön.
A barátok kimentenek a munkahelyeden, ha elkésnél.
A barátok megetetik a macskádat.
A barátokra nélkülözhetetlen szükségünk van."

(Judith C. Grant)

Már a főiskolán kedvelték egymást. Egy szakpárra jártak, több közös órájuk, gyakorlatuk volt. Közelebbről nem ismerték egymást, de hasonló volt a stílusuk, mindketten szerették a társaságot, bulikat, kacagást. Külön bandával jártak szórakozni, időnként néhány mondatot is váltottak egymással, ami vidám hangulatban zajlott.

A főiskola befejezése után 8 évig nem találkoztak. Az egyik lány / Kriszti / Budapesten maradt, másik / Évi / haza ment Tatára és édesanyjával élt. Egy közös főiskolás barátnéjuk férjhez ment és mindkettőjüket meghívta az esküvőjére. Sok év után itt találkoztak, Kriszti a párjával volt, akivel már évek óta együtt élt, Évi egyedül jött. Örömmel látták újra egymás.

Néhány hónap múlva Kriszti felbontotta az eljegyzését és egy barátnőjéhez, Gabihoz költözött. Gabinál sokszor megfordult Évi is, így rövid időn belül a három leányzó elválaszthatatlan barátnő lett. Mind a hárman élték az önfeledt harmincas nők, szabad életét. Sokat fecsegtek, szórakoztak, kirándultak, sportoltak, társaságba jártak, mindent együtt. Életükben fontos mozzanat volt a párkeresés, próbálkoztak... Ha valaki randira ment, lecsekkolták a pasit a többiek, mindent tudni akartak az éppen aktuális férfiról. Randira induláskor jóváhagyták a másik sminkjét, ruháját, kiegészítőjét... Ha jól sikerült a randi együtt örültek, ha rosszul, akkor együtt bánkódtak, vagy szidták ill. sajnálták a pasikat. Mindent megbeszéltek, mindent tudtak egymásról... szerették egymást. Emlékszem, Kriszti többször is megköszönte két barátnőjének, hogy ilyen jól megértik, segítik, szeretik egymást. Számára nagyon sokat jelentett ez a barátság! Úgy érezte, hogy erre a két barátnőre mindig számíthat és ők is bármikor számíthatnak rá, történjen bármi is az életükben! Ha távol voltak egymástól, akkor naponta beszéltek egymással telefonon. Nem emlékszem, hogy valaha vitáztak, veszekedtek volna egymással. Biztosan voltak kisebb nézeteltéréseik, de minimális mértékben. Ez az állapot majdnem két évig tartott. Persze,a férfiak jöttek-mentek, hol egyik, hol másik leányzónak volt kapcsolata, de ez a lányok barátságát mit sem zavarta.

Évinek kialakult egy tartós kapcsolata. A férfi Budapesten, Évi Tatán lakott, távkapcsolatban éltek kb. fél évet. A nyár folyamán felvetődött, az ötlet, hogy Évi a párjához költözik Pestre és kipróbálják az együttélést. Sokat agyalt Évi mit tegyen, mert a biztos állását és egész addigi életét kellett feladnia és egy új helyen, új körülmények között egy férfival folytani. Sosem élt még együtt férfivel, bizonytalan volt, hogy menni fog-e neki. A férfi is ugyanezt a bizonytalanságot élte meg, bár ő más félelmek miatt, ő már egy rossz házasságot tudhatott maga mögött. Évi munkahely problémája megoldottnak látszott, mert Kriszti munkahelyén épp megüresedett egy állás. Kriszti boldogan mesélte Évinek, hogy milyen klassz dolog lenne, ha együtt dolgozhatnának.

Évi évek óta szeretett volna Budapestre költözni, amihez most az Élet tálcán nyújtotta neki az állást, a szép lakást, ahol párjával együtt élhet és a barátnőkkel is többet lehetett együtt. Évi sokat vacillált, hogy költözzön vagy maradjon, a barátnőkkel átbeszélték a költözés előnyeit, hátrányai, igyekeztek neki segíteni a döntésben.

Évi végül döntött és költözött, felmondott új munkahelyén és Kriszti munkatársa lett. Minden szépen indult, indulhatott volna... De már Évi első éjszakáján, amit a párjával töltött, kiderült, hogy a férfi még nincs kész az újabb szoros párkapcsolatra. A férfi az első éjszakán magárahagyta Évit, mert egy másik nőnek ápolta a magánéleti problémáit! Évi kiborult, sírt és bizonytalansága még inkább fokozódott. A férfi mindent megmagyarázott és Évit ok nélküli féltékenységgel vádolta. A napok teltek, Évi próbálta megoldani a magánéleti problémáit, de a férfival csak egyre távolodtak egymástól. Évi nem tudott figyelni az új munkahelyi feladataira, nem tudott beilleszkedni az új közösségbe. A férfi lakásában nem érezte otthon magát, így rengeteg délutáni elfoglaltságot talált magának, hogy lekösse figyelmét, eltöltse szabadidejét. A barátnők látták, hogy Évi nem találja magát a megváltozott környezetében, igyekeztek segíteni neki, órákat beszélgettek vele személyesen és telefonon is. Végig mellette álltak.

Évi párkapcsolata január elején többszöri szakítás után, végleg befejeződött. A lány teljesen megborult, újra elkezdett cigarettázni és nem evett napokig, hetekig szinte semmit. Éjszakákat átsírt, teljesen lefogyott. Lelkileg és testileg is rossz állapotba került. A szakítás után néhány hétig mindenkiben a fogódzótt kereste, órákat beszélt telefonon minden létező ismerősével. Még egy párkapcsolati, lelki segítőt is megkeresett, aki a társaságukhoz tartozot, de látszott, hogy nem akar kilábalni a kríziséből, így 1-2 sikertelen találkozás után nem kereste a segítőt. Dagonyázott a fájdalmában, hónapokon át.

Ezen idő alatt, a két barátnő igyekezett minél többet segíteni Évinek, folyamatosan azon járt az agyuk, hogyan ránthatnák ki a barátnőjüket a depresszióból. Hónapokig más témájuk sem volt, csak Évi állapota. Próbálták Évit társaságba, sportolni, mozizni hívni, könyveket, cd-ket adtak neki, aminek a tartalmai segíthettek volna neki kimászni az iszonyatos állapotból. Pszichológussal beszéltek, krízis otthont kerestek föl, ahol tájékozódtak a kezelésekről. Évi vidéki haverjaival beszéltek és közösen keresték a megoldást. Semmi sem segített. Évi teljesen kimerült, több hétig betegszabadságon volt, hazaköltözött anyukájához. A lányok sajnálták a barátnőjüket és nagyon fájt látniuk, hogy a barátnőjük a szemük előtt megy tönkre.

Évi egy idő után nem kereste a lányok társaságát. Nem vette fel a telefont, ha hívták; ha esetleg felvette, akkor hamarost le is tette, arra hivatkozva, hogy más épp hívja és vele szeretne beszélni. Az emailokra nem reagált, állítólag el sem olvasta. Kriszti naponta látta, hisz egymás melletti termekben dolgoztak, de Évi már a köszönését is alig fogadta. Ha Kriszti nem köszönt rá, Évi szó nélkül elment mellette. Nem értették a lányok, hogy miért ilyen elutasító, barátságtalan velük Évi. Gabi könnyebben emésztette a dolgot, talán azért, mert ő nem látta nap mint nap Évit és nem kellett minden nap átélnie, hogy a nem rég még a legközelebbi barátnéja már észre sem veszi.

Kriszti nehezen viselte, hogy a barátnéja nem érdeklődik irántuk, nem keresi minimálisan sem a társaságukat, és látványosan elutasító velük. A munkanapjai végén mindig elmesélte párjának, hogy mit látott, tapasztalt Évivel kapcsolatban és egyre dühösebb lett, hogy ezt teszi vele a lány. Nem értette, hogy miért bánik így vele az ő szerettett barátnéja, akit továbbra is szeretett és tudni szerette volna hogy van, és vele lenni a fájdalmában is. Borzasztóan fájt neki az elutasítás, a közömbösség. Tudta, már nem segíthet barátnőjének, sőt már ő is belefáradt és nem is akart neki segíteni, csak egyszerűen vele lenni! Magyarázatot szeretett volna kapni Évi viselkedésére és már a belső keserűséget, dühöt nehezen viselte, így egy nap átment barátnőjéhez a terembe és mondta, hogy vele szeretne menni haza, mert szeretne neki elmondani valamit. Évi ekkor is ki akart slisszani a kommunikáció alól, de Kriszti nem hagyta, tudta, hogy ez a beszélgetés a saját békéje miatt szükséges!

Együtt lépdeltek a troli felé és Kriszti elmesélte, hogy mennyire fáj neki, hogy Évi ilyen szinten kiírtotta őket az életéből. Elmondta, hogy ő úgy érezte az ő barátságuk több, annál, hogy így érjen véget. Szerette volna tudni miért ez az eltávolodás. Évi annyit mondott, hogy ő most képtelen a depressziója miatt a barátaira figyelni. " A tatai haverjaim is megmondták, hogy így elveszítem a barátokat." Ennyi volt a magyarázat.

Gabi és Kriszti lassan kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy a barátnőjük már többé nem a barátnőjük, mert szegény beteg és a depressziója miatt bezárkózott, nem igényli a társaságot.

Igen ám, de Kriszti a munkahelyén látta, hogy Évi egyre jobban van, már beszélget más kollegákkal és már ismét nevetni is tud! De vele még mindig nem áll szóba, Gabi baráti találkozóira is sorozatosan visszautasítja az invitálásokat. Látványosan még mindig mellőzi a lányok társaságát. Krisztiben ismét feléledt a fájdalom, hisz látta, hogy barátnője ismét jó kedélyű és már a barátok felé is nyit, de őket továbbra is elutasítja, sőt semmibe veszi.

Kriszti rokonaival megy Évi hétvégi kiruccanásra, ahol elmesélik Krisztinek a rokonok, hogy Évi milyen normálisan, barátságosan viselkedett mindenkivel! Krisztinek a fájdalom, ilyen hírek hallattán újra és újra szívébe hasít! Többször álmodik Évivel és kiabál vele, hogy miért tette, teszi ezt vele, miért dobta így el a barátságukat!! Krisztit ki nem élt dühe, szomorúsága álmaiban kísértik.

A nyár közepén Évi felmond a munkahelyén, ahol Krisztivel dolgozott együtt. Kriszti véletlen tudja meg a dolgot, Évi már arra sem méltatta, hogy ennyit közöljön vele! Kriszti kiborul, mérhetetlenül rosszul érzi magát, kínozza, hogy Évi már ennyire sem figyel rá, hogy legalább ezt elmondta volna neki! Kriszti tudta, hogy Évike Élete megoldásának azt látja, ha mindent visszaállít az 1 évvel ezelőtti állapotába. Hazaköltözik 34 évesen ismét anyukájához és ismét visszamegy a régi munkahelyére!! Így megoldódik az életének minden problémája!? Ha-ha, Évi nagyon téved, de ilyen tudatossági szinten erre képes!

Kriszti egy reggel, mikor ismét Évit osztotta álmában, előveszi mobilját és ír Évinek! Kiadja dühét, eldobottságának keserűségét nem éppen irodalmi nyelven! A keményebb szavakat provokációnak is szánja, hogy Évi biztosan válaszoljon neki! Évi 1 napra rá válaszol és megmagyarázza, hogy ő bizony nagyon rossz helyzetben van, amit mindenki más megért Kriszti kivételével és nem érdeklik a megvető szavak sem! Lepereg róla minden, nem érdekli Kriszti véleménye! Kriszti nem lepődik meg, hisz az elmúlt fél évben sem kapott nagyobb érdeklődést semmilyen megmozdulására Évitől, de nagyon FÁJ neki a közömbösség!

Kriszti igyekszik feldolgozni és elengedni barátnője elvesztését! Meglepően nehéz!

Kriszti szeptemberben megtudja, hogy Évinek ismét van egy kapcsolata, amiben állítólag Évi boldog és megelégedett! Kriszti ennek nem tud örülni, szeretné, ha barátnője visszakapná még azokat az érzéseket az élettől, amiket ő okozott a barátainak, akik a nehéz időkben is mellette álltak és segítettek neki! Kriszti nem a hálát, hanem a másik ember megbecsülését és tiszteletét hiányolta, ezt nem kapta meg Évitől!

"A barátság, amely a végéhez ér, el sem kezdődött igazán." 
Beküldte: | 2008. szep. 07. vasárnap - 15:15

Hozzászólások

3 hozzászólás
SZABÓ GABRIELLA képe
Kedves Inyó :)
2008. október 17. péntek, 20:58 | SZABÓ GABRIELLA

Nem könnyű elvárások nélkül élni.
De itt Évi a vesztes, mert igaz barátokat veszített.
Mindenkinek van Évije.
Tanuljuk meg az elengedést.

Inyó képe
Köszönöm Gabi!
2008. október 18. szombat, 13:38 | Inyó   Előzmény

Köszönöm Gabi!

Jelentem, elengedtem! :-)Már nem gondolok rá, már nem is jut eszembe! Ennek nagyon örülök, mert ez a természetes állapot, már nem nyom a fájdalom.

A blog megírása is azért lett oly hosszú, mert terápiaként működött akkor!

 

Igen, ez egy jó lehetőség volt az elengedés gyakorlására! Már könnyebben megy, mint régebben, de még mindig hónapok alatt zajlik le erős kötődések esetén!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Egy erős kötődés elengedésénél nem baj ha hónapok alatt megy
2008. október 21. kedd, 0:38 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Egy erős kötődés elengedésénél nem baj ha hónapok alatt megy csak végbe, legalább sikerül! Sokan évekig vagy egész életükben szenvedik az elengedhetetlennek hitt kapcsolataikat, fájdalmaikat.

Feliratkozás Hírlevélre