Ítélkezés másokról? | Önmegvalósítás.hu

Ítélkezés másokról?

Hozzászólások

12 hozzászólás
Kirsikka képe
szeretethiány
2009. augusztus 01. szombat, 8:05 | Kirsikka

Szerintem az ítélkezés el-nem-fogadás. Ami meg egyértelműen szeretethiány. És bár még nem mindig sikerül a gyakorlatban, szerintem a határ az érzelmekkel függ össze, ítélkezés és vélemény között. A vélemény érzelemmentes, tisztán lát. (vagynem, hehe, de mindenképp megengedő, esélyt lát/ad a változásra) Nemtudom az agyunk vagy az egonk olyan, hogy mindent szeret beskatulyázni... amiért minden(ki)t szeretünk véleményezni, v megítélni.

Azért vesszük körül magunkat azonos -v legalább hasonló- gondolkozású emberekkel, mert akkor biztonságban érezzük magunkat. A "hülyéket" kicsukjuk, kész. Látszólagos problémamentesítés.

Azokat akiket pedig bántanak, azért bántják mert szükségük van rá. :P Engem egész kisiskolás koromban bántottak (lelkileg), mert felvettem, sírtam, beszálltam a hatalmi hintába. Az egyénnek szüksége van az áldozat/hatalmi-szerepre, hogy szeretetet csikarjon ki a környezetéből.

Vélemény
2009. augusztus 01. szombat, 12:06 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok!
Épp ezen a dolgon "elmélkedem" én is mostanság.
Sajnos ilyen a mai ember...(?)
Képletesen szólva "megfolytanánk egymást egy kanál vízben".Tele vagyunk rosszindulattal,annak örülünk ha a másikat baj éri és még sorolhatnám....
Csak azt nem értem,hogy miért???
Azt az energiát amit arra pocséklunk,hogy utáljuk a másikat vagy ártsunk neki, fordíthatnánk pozitív irányba is ,nem?
Lehet,hogy azt mondjátok ez egy naiv gondolat...de én így látom.
(Elnézést a többes szám első személyért,de ha jobban belegondolunk szerintem már mindenkivel előfordult az ítélkezés és az ítéltetettség is.)

Szia engem kinevetett a főpincér kollégám mert karamboloztam. Jó
2009. augusztus 24. hétfő, 20:17 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia engem kinevetett a főpincér kollégám mert karamboloztam.
Jó munkahely,menő szálloda kívülről nézve.
Ja és a vendégeket is utálja,pedig abból él.
Miért jó ez a sok rosszindulat számomra döbbenet.

jaguar képe
Skatulyák
2009. augusztus 01. szombat, 13:38 | jaguar

Szerintem ez az egónak kényelmes és kényszeres is, hogy mindent be tudjon tenni valamilyen skatulyába és akkor onnantól az a dolog "megvan", azzal nem kell törődni nem kell neki figyelmet szentelni, mert azt hisszük hogy azt már ismerjük és ez biztonságos érzés... Holott csak egy apró jelből gyártottunk tovább egy képet és azt a képet szemléljük onnantól és ennek a szűrőjén keresztül érkezik hozzánk onnantól kezdve minden információ arról a személyről, dologról.
Ezért felelős a társadalmi neveltetés is, legdurvábban az amerikaiak nyomják így, szánalmas ahogy mindenből görcsösen igyekeznek egy személyes kialakult képet gyártani maguknak és egyből megítélni és ahol csak lehet lekicsinyleni a másikat, a mást.

A "csirkés" dolog meg pontosan így megfigyelhető az embereknél is. Ha van egy akármilyen társaság, akkor ott mindig van leggyengébb láncszem. Ez nagyon gyorsan elválik, ki a gyenge ahhoz hogy védekezzen és arra rászállnak a többiek ösztönösen, ha nem figyelsz magadon is észrevehetsz ilyen húzóerőt ha olyan a szitu. Mindig van egy boxzsák, akin levezethetik a feszültséget a többiek. Durva, de hogy ezek a farkastörvény-csökevények miért vannak? A pénzügyi rendszer, hogy kűzdeni, tiporni, harcolni kell az életbenmaradásért is, emiatt vajon?

Aditi képe
Az ítélet univerzális jelentése
2009. augusztus 01. szombat, 16:29 | Aditi

Az ítélkezés is és a vélemény is az ego megnyilatkozása. Minden, ami elválaszt, és az elválasztást erősíti meg, az.

Itt szokott jönni az ezoterikusok, meg a tudatosodás útját járók letámadása, miszerint hogy mondhatok ilyet, amikor a vélemény "egészséges" és az ítélkezés egész más...stb...

A valóság az, hogy a vélemény és az ítélet csak fokozataiban különbözik. Mert lehet udvariasan véleményt mondani, elfogadóan más vélemények felé. De az, hogy ez a szeretet szintje csak látszat. Mert amikor a különböző vélemények összeütköznek a megélésekben és indulatokat, félelmeket szülnek, akkor derül ki, hogy mindkét fél illúziót él a "maga véleményével".

Valójában nincsen olyan, hogy a te véleményed, és az én véleményem, a te életed és az én életem, a te kenyered, és az én kenyerem a szeretet világában, a szívben.

Jézus semmire se mondta azt hogy "az enyém". Ellenkezőleg: arra tanított: minden egy a szeretetben. És amikor kevés volt a hal, végtelen bőséggel áradt a kosárból. Azt tanítják: amit szeretettel adsz, anélkül, hogy megítélnéd, vagy bármilyen véleményt formálnál arról, akinek adsz, ahelyett új terem benned.

Ez persze nem kis dolog elérni: mert csak az nem ítél és választ el a külső világában, aki nem ítél és nem választ el belül sem semmit, vagyis ismeri önmagát!!

Ezt kicsiben, néhányan esetleg nagyobb dolgokban is megélhettük az életünkben. De ez igaz MINDENRE ami az életünk része. A kapcsolataink működésére, az anyagi dolgainkra is. Csak nehéz elengedni a méricskélést, a gondolkodást, a félelmet. Az anyagi és érzelmi dolgokban talán a legnehezebb. Látszik is a társadalmunkon: ezerrel termel, és mégis szűkölködik, meg harácsol. Megteremtettük a pszichológia tudományát, az ezotériát, meg a többieket, mégis felszínesek a kapcsolataink, vagy becsapjuk magunkat velük.

Általában a szélsőségek között csapódunk, mert az elme szintjén éljük meg világot. Amikor képesek vagyunk megélni az egységet, akkor látjuk a valóságot. Az egységben az elme nem gondolkodik, nem ésszel oldjuk meg a feladatokat. Mert az elme csak duálisan, a dolgokat egymástól elválasztva képes látni, összehasonlítva. Ez már ítélet.

Mert a dolgok nem ilyenek vagy olyanok. (Ez is ítélet) Hanem olyanok amilyenek számunkra, és olyanok amilyenek a másik számára. Nekünk nincs dolgunk azzal, hogy a másik hogyan látja. csak azzal van dolgunk, hogy saját magunk megtisztuljunk az illúzióinktól, hogy saját magunk képesek legyünk a dolgokat dolgoknak látni, hogy ne helyettesítsünk velük semmit, csak használjunk mindent, ami adatott arra, amire adatott. Az anyagi javainkat, a tárgyakat csakúgy, mint a testünket, és mindazt az élményt, amit a testünk, a tudatosságunk produkál.

Ezért teljesen felesleges az összehasonlítás. Az nem a mi élményünk. És amíg összehasonlítunk, nem látjuk azt a minőséget magukban, AMI MIATT ÖSSZEHASONLÍTUNK. Azt a hiányt, illúziót, amit fel kellene számolnunk. Mert itt is érvényes a kint-és -bent törvénye: csak azt ítéled meg és azt választod el a körülötted lévő világban magadtól, amit belül is így élsz meg.

PL. Amíg belül elválasztom magam egy rossz érzelemtől, amit nem esik jól megélni, addig zavar, ha azzal egy másik ember megnyilatkozásában találkozom. Amint elfogadom és feloldom magamban, többé nem érint az ő érzelmi reakciója., sőt, képessé válok BENNE FELOLDANI AZT. Amíg azt mondom: erről nekem ez a véleményem, ez a te élményed, élj, ahogy tudsz, addig nem a szeretet munkálkodik bennem. Hanem az elválasztás, az ítélet.

És ez még akkor is igaz, ha már bennem nincs jelen az a bizonyos tartalom!!! Ez az emberi és a Jézusi "szeretet" közötti minőségi különbség. Az igaz szeretet, nem hagyja magára a másikat.

Az igaz szeretet a MINDEN EGY tudatossága. A feltétel nélküli bizalom a MINDENSÉG tökéletes működésében, abban, hogy semmi sem történik véletlenül, és ha most segítek valakinek, ami sok áldozattal jár, visszatérül máshol, máskor. És az áldozat is csak illúzió: csak az egóé. Csak ott nem tudunk segíteni, ahol blokkunk/nem tudásunk/félelmünk van. Csak akkor nem adunk a koldusnak 100 forintot, ha ítélünk, vagy ha félünk, hogy nem lesz nekünk. Minden magyarázat "csak" magyarázat. Nem a valóság. Nem szeretet. Ha nem gondolkodunk, csak adunk tiszta szívvel, akkor mindig terem a helyén még több... mint hal a kosárban..

A kulcs a szintek megértésében (látásában/felfogásában) rejlik. Mások döntéseit valóban nem tudjuk megváltoztatni. Mégis puszta tudatos jelenlétünkkel, saját magunk letisztításával képessé válunk az egység megélésére. Csak azzal találkozunk, amivel/akikkel dolgunk van. Önmagunk tükörképeivel.

És egy dolgunk van velük: megélni az egységet. A feltétel nélküli szeretetet. Az oldja fel a saját blokkunkat, amiről nem is tudunk. Hiszen azért teszi elénk az élet. Ha másokat szeretsz, magadat szereted.

Az egész valóságunk önmagunk kivetítése. És arra vár, hogy visszafogadjuk magunkba. Eggyé váljunk újra a tudatunkban. Ne válasszunk el.

Ne ítéljünk.

Namaszte

Igazi bölcs vagy
2009. augusztus 16. vasárnap, 12:19 | Icimama (útkereső)   Előzmény

Kedves Namaszte!

Annyira jó volt olvasni az írásodat!Rendkívüli bölcsesség árad belőled,amiért bizonyára rengeteget tettél is!
Mindenben egyet értek Veled,az elfogadás és a szeretet hiánya napjainkban egyre nyomasztóbban és egyre szélesebb körben jelentkezik,sajnos!!!A nagyfokú bizonytalanság,amibe a "kis emberek" többsége "belecsúszott" ezt csak fokozza!Amikor nap,mint nap azon kell aggódniuk miből fizetik ki a lakáshitel törlesztőjét és miből vesznek a gyermekeiknek ételt,ruhát akkor bizony nagyon nehéz pozitívan gondolkodni!
Azért én nagyon igyekszem és úgy érzem sokat fejlődtem a megértés,elfogadás,nem ítélkezés terén.
Üdv!Maradj ilyen!Csodálatos EMBER vagy!
Icimama

Aditi képe
Köszönöm, kedves Icimama, hogy látod bennem, azt, aki legbelül
2009. augusztus 19. szerda, 2:17 | Aditi   Előzmény

Köszönöm, kedves Icimama, hogy látod bennem, azt, aki legbelül vagyok, miközben azért én is, kis emberként küzdök az életem feladatainak meglátásával, felvállalásával, és feldolgozásával.

A saját feladatainkra mindig inkább vakok vagyunk, ezért bármilyen tudásra, bölcsességekre is teszünk szert, ( a már helyre tett feladatokkal), jó darabig kicsi, szürke egerek vagyunk a saját világunkban a nyomasztó (még meg nem látott, fel nem oldott) ítéleteink súlya alatt, melyek a tudatalattink világában rejtőznek és dolgoznak...

De nagyon jólesett a megerősítésed, segít erősíteni a tudatban, hogy jó úton járok, és erőt ad a figyelem további élezéséhez...

Nagyon köszönöm Neked, és sok erőt kívánok és éberséget az utadon!

Namaszte

Ítélkezés...
2009. augusztus 12. szerda, 11:24 | Névtelen (útkereső)

Ezt én se értettem soha, pedig bármerre mozdul az ember, folyton szembetalálja magát vele.

„ "ki van szemelve" és akkor mindig ők vannak szapulva” - miért van erre szükség???

Miért csak úgy lehet egy csoporthoz, egy közösséghez tartozni, ha te is beállsz a sorba, és szapulod a kiszemelt áldozatot? Ha meg nem szapulsz másokat, nem szapulsz senkit, akkor a következő "kiszemelt" te leszel.
Miért kell mindig valakit szapulni?
Miért nem lehet békében egymás mellett eléldegélni?
Miért nem lehet a másiknak a szemébe mondani, ha gondod-bajod van vele, és nem csoportba tömörülve szapulni, kibeszélni?
Miért jó a másikat elítélni?
Miért nem lehet a másikat megkérdezni, ha érdekel valami?
Miért kell mindenáron megtudni azt, amit a másik nem akar megosztani?
Miért baj az, ha nem akarja megosztani?
És miért kell apró, félreérthető jelekből egész történeteket kreálni?
Miért teszi ez kíváncsivá az embert? Mi köze hozzá?
Miért nem lehet elfogadni olyannak, amilyen???

Lehet, hogy nagyon leragadtam, de még mindig nem értem...

Üdv: Kavics

Kedves Kavics ! Nagyon fontos kérdéseket teszel fel ! Sokat
2009. augusztus 13. csütörtök, 20:34 | Névtelen úton levő (útkereső)   Előzmény

Kedves Kavics !

Nagyon fontos kérdéseket teszel fel !
Sokat gondolkodtam magam is ezeken a megközelítéseken .
Nekem főleg munkahelyi tapasztalatom van ezekről a témákról.

Ugyanis a munkahelyen sok időt töltünk és én meglepődve tapasztaltam
azt,hogy a magyar valóság az nem az ,hogy mindenki munkavégzés
miatt jár el dolgozni.

Ez visszavezethető oda is ,hogy amig "teljes foglakoztatottság " volt
addig fizettek akkor is , ha egyesek nem végeztek konkrét munkát.
Azt hinné az ember a mai maszek világba másként lesz.
De ezen a téren változatlan minden.

Igen pontosan ezeket a témaköröket róják ,fáradhatatlanum órabérben.
Találtam egy " Ósdi " szót: hivatás
ez azt jelenti , a tudásommal , odaadásommal x órában dolgozom...
egy adott területen...

Ez lehet akár csak kutya piszok összeszedése, takarítás ,vagy éppen gyógyítás...
A lényeg az lenne, hogy JÓL csináljam.

Csak azért ,mert én történetesen dolgozni járok a munkahelyre,már
az ég világon minden voltam, legfőképpen pedig semmibe vettem
a kollégáimat.
Neki az semmibevétel, hogy ha jól dulgozunk azzal a saját munkahelyünket biztosítjuk.
A munka sok. Lenne mit csinálni.

Nem akarom részletezni tovább , mivel a " régi " rend nem kellett,
új nincs, így ezen a téren is káosz van.

Nem értik ,hogy van olyan, hogy nem akarja az ember kibeszélni a mágán életét.stb..

Legvégső soron Istennél találtam meg erre is a választ:
sokkal egyszerűbb a másikkal foglalkozni ,mint saját magamba nézni...

Azért nem tudsz túllépni ezen ,mert nem lehet ...
és igen sok szenvedést tudnak okozni ezek az emberek,mert együtt kell
dolgoznunk,mert a munkahely váltással előlről kezdődik
minden ..sajnos...
Igen akadályozzák az életet szó szerint...igen nagy szenvedés ez azoknak
az embereknek akik csak simán dolgozni szeretnének..

Ezek a típusu emberek nem képesek különválasztani munkát , magánéletet,
szabadidőt,semmit.
Kaotikosak és ahelyet , hogy próbálnák megoldani magukat
másokról szőnek ostoba történeteket.
Ha segíteni akarsz nekik az nem érdekli őket, nehéz,nagyon nehéz...

Fausztina nővér naplójában olvstam : a hallgatás kardja levág minden
nem odaillő sallangot...én ezt alkalmazom .Ezzel időt nyerek és
valóban letisztulnak a dolgok.Meglátják előbb, utóbb,
hogy saját maguk gyártják a problémát...

névtelen úton levő

Tükör
2009. augusztus 14. péntek, 10:39 | Brigó (útkereső)   Előzmény

Az ítélkezés egy tükör. Egy tükör, amit a másik ember tart felénk, és amiben felfedezni véljük saját hiányosságainkat, gyengeségünket, korlátainkat, és lássuk be ez sokkolja az embert, és csak ítélkezünk tovább.
Én már tudatosan nem itélkezem. Több kevesebb sikerrel. Néha én is elfelejtkezem magamrór, de ma már mögé nézek, és megkérdezem: miért is itélem el? mit mutat nekem? miért dühít? miért mosolyogtat meg? miért döbbent meg?
Megpróbálom a visszájára fordítani a gondolatomat. Először itélkezem, általában magamban, aztán elkezdem szemlélni az Ő szemszögéből. A válasz mindig megdöbbent. Amit elitélek, az az én hiányosságom. Nem mindegy milyen mértékben, de hiányosság. Ha van valamilyen hiányosságod, az tuti biztos hogy tízszer felnagyítva jön veled szembe az utcán, vagy kapod meg egy vitában, és ez dühítő, lehangolo, és energia elnyelő.

Másik nézőpontom szerint az ítélkezés szorosan összefügg sok esetben az irigységgel. miért is irigyek az emberek? Mert még mindig tőlük kívülálló dolgokban keresik a boldogságukat, és ahhoz is mérik. Amég nem szereti saját magát, addig nem lesz képes szeretni, de legalábbis elfogadni másokat, és amég nem fogad el másokat addig ítélkezik! Hogy miért mert nem ismeri saját magát. És a kör bezárul. Egy lehetséges kiút van a mókuskerékből, az pedig az önismeret, és tudatosodás!!

Üdv mindenkinek!

Brigó

Ítélkezés és tettestársai Dobhatunk sziklát is a sima
2009. augusztus 15. szombat, 21:46 | Névtelen úton levő (útkereső)   Előzmény

Ítélkezés és tettestársai

Dobhatunk sziklát is a sima víztükörre:

-nem értem miért akarja a legapróbb részletekig tudni a
másik ember dolgait...
-amit megtud azt rögtön kifordítva adja tovább egészen
másképp
-a betegeket kibeszélik a hátuk mögött
-mindenki hülye ,ilyen vagy olyan stb.jobb ha nem említem ...

-nem érti miért nem esek hasra ha bejön egy híres ember
miért vagyok ugyanolyan egy az ő szemükben "senki"emberrel

-történetesen ez egy gyógyszertár és sokan konkrétan
azért jönnek be, mert baja van...segítséget kér...

-ok ! lehet rá magyarázatot adni,de együtt dolgozni velük,
hogy ezek ellenére ne fárasszon az ilyen hozzáállás
az bizony nehéz.
Ezeket csak Istenért lehet elviselni azért mert tudom,hogy
őértük is ment Jézus a keresztre és nekik mindennél nagyobb
szeretetre van szükségük.

Az önismeret szó nekik semmit nem jelent.
Az anyagi javak szerzésénél sajnos bezárul a kör...

nekem marad a hallgatás...

névtelen úton levő

Kedves Névtelen Üton lévő
2009. augusztus 19. szerda, 23:30 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Egyszerűen csak ennyi:

a mocsárba ragattak, visszahúzzák a "feltörekvőket", mert ha nem mindenki ragad bele a mocsarába, akkor rá kell jönniük, ŐK élnek a mocsárban, és tenni kell, hogy kikerüljenek belőle.

Hárítás az egész: amíg mást szidnak, azt vélik saját magukat felemelik, hogy ők jobbak, okosabbak, stb., és amíg a "tömeg" a másikkal foglalkozik, nem lesz idejük meglátni, hogy a "rossz" bennük is ott rejlik. És igen, tükőr ez is.

Sőt, alapvetőleg mindenki azt hiszi magáról, hogy ő JÓ. A többiek a rosszak, ő csak úgy belekerült véletlenül a dolgokba.

Talán ennyi.

Feliratkozás Hírlevélre