Szeretni önmagunkat | Önmegvalósítás.hu

Szeretni önmagunkat

rőzsehordó.jpg

Munkácsi Mihály: Rőzsehordó c. festményén az erdei út szélén ülő, piros fejkendős, fáradt mozdulatú asszony, hátán rőzseköteggel. A mélyzöld erdő előtere rózsaszín-sárgás, agyagos utat mutat, amely nehezen járható.
Ezt a képet kapcsolnám azokhoz a dolgainkhoz, amikor önmagunk ellen és a természet ellen haladunk.

Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született.
S ha ez az igazság, akkor miért olyan nehéz nekünk a békesség, a boldogság, az önmagunk szeretete?

Úgy gondolom azért, mert valami belűlről akadályozza azt, hogy mindezt megéljük. Az akadályozó lehet téves hitrendszer, rossz tapasztalatok sokasága, tudat alatti megrögzött minták, mások rólunk alkotott gondolatai, ítéletei... stb.

Időről időre meghallgatom Sanyi Szeretet, elfogadás medijét. Dolgozom magamon, de szeretnék még többet tenni, mivel az eredmény még mindig lehangoló.
Mától kezdve egy szellemi gyakorlatot tűztem magam elé: egy általam előre meghatározott időpontban (legalább egy nap kétszer-háromszor) megállok a ténykedésemben és szeretettel megsímogatom magam (hajam, arcom, vagy bárhol) és szeretettel gondolok magamra, s végiggondolom, hogy mi adott örömöt az elmúlt pár órában.
Nos, az eredmény önmagáért beszél: ez még nagyon nem megy nekem:(

Ezen elgondolkodom, miért olyan nehéz önmagunkat szeretni. Miért könnyebb a szeretteimet szeretnem mint önmagamat? Miért csak rajtuk keresztül áramolhat az életembe a szeretet? Közvetlenül - önmagamtól önmagamnak - miért nem tudom ugyanezt megadni, holott tudati szinten tudom, hogy megérdemlem.

Ki érti ezt?

Beküldte: | 2010. nov. 02. kedd - 11:50

Hozzászólások

52 hozzászólás
Michaelita képe
idézet
2010. november 02. kedd, 12:12 | Michaelita

Tíz út önmagad szeretetéhez:

1. Az első és legfontosabb dolog, hogy ne becsméreld magad. Az önkritika veszélyes! Ha elhitetjük magunkkal, hogy jók vagyunk, bármi történjék is, könnyen tudunk változtatni az életünkön. Akkor ütközünk a legtöbb nehézségbe, mikor hibát keresünk magunkban. Mindnyájan változunk –kivétel nélkül valamennyien. minden nap egy új nap, s mi kicsit mindig másképp csináljuk a dolgokat, mint előző nap tettük. Erőnk azon képességünkben rejlik, hogy tudunk alkalmazkodni: együtt alakulunk és változunk a folyton megújuló élettel.

2. Föl kell hagynunk önmagunk riogatásával is. Sokunkat ijesztő gondolatok tartanak rettegésben, és sötétebben látjuk a dolgokat, mint amilyenek.
A beteg emberek gyakran fantáziálnak. Rögtön a legrosszabbat képzelik, vagy máris saját temetésüket tervezgetik. Teljesen elhagyják magukat, és feladják a reményt.
Kapcsolatainkban is könnyen a destruktív képzelődés hibájába esünk. valaki elmarad mellőlünk, s mi azonnal arra gondolunk, hogy nem vagyunk szeretetre méltók, és már soha többé nem lesz senkink.
Az állásunkkal szintén ez a helyzet. Egy kolléga elejtett megjegyzéséből arra következtetünk, hogy ki fognak rúgni.
Ha azt tapasztalod, hogy folyton egy negatív képzet vagy szorongató helyzet jár a fejedben, helyettesítsd azt egy számodra kellemes képpel.

3. A következő feltétel: légy gyöngéd, kedves és türelmes magadhoz. A türelmetlenség ellenszegülés a tanulásnak. Anélkül akarjuk megkapni a válaszokat, hogy megtanulnánk a leckét, vagy megtennénk a szükséges lépéseket.

4. Muszáj megtanulnunk gyöngéden bánni elménkkel. Ne gyűlöljük magunkat, amiért negatív gondolataink vannak. Fölfoghatjuk úgy is, hogy azok inkább fölemelnek, semmint visszadobnának. Nem kell hibáztatnunk magunkat negatív élményeinkért sem. Ezekből az élményekből gyűjthetjük a legtöbb tapasztalatot. Akkor bánunk jól magunkkal, ha nem hibáztatjuk, kárhoztatjuk, büntetjük és gyötörjük magunkat.

5. A következő lépés: dicsérd magad. A kritika letöri az önbizalmat, míg a dicséret szárnyakat ad neki. Kezd apró dolgokkal. Mondd magadnak, hogy csodálatos vagy. Ha egyszer megteszed, aztán soha többet, akkor nem lesz hatása. Még ha csak egy-egy percet is szánsz erre, de ne hagyd abba. Ha legközelebb valamin újba, szokatlanba kezdesz, vagy olyasmit tanulsz, amiben még nem vagy járatos, légy türelmes magaddal szemben.

6. Ha szereted önmagad, jót akarsz magadnak. Fordulj barátaidhoz, és engedd, hogy segítsenek. Akkor vagy igazán erős, ha mersz segítséget kérni, amikor szükséged van arra. Ha legközelebb erődet meghaladó problémával kerülsz szembe, ahelyett, hogy mérges lennél magadra, amiért egyedül nem boldogulsz vele, inkább kérj segítséget.

7. Szeresd rossz tulajdonságaidat. Ezek is a te teremtményeid. Te is, én is döntöttünk már rosszul, s ha kitartóan büntetjük önmagunkat, idővel úgy hozzászokunk, hogy nagyon nehéz lesz megválnunk tőle, és jobb döntéseket hoznunk. bármilyen kellemetlen helyzetben találod is magad, ennek oka van; különben nem sodródtál volna bele. Meg kell értsük, hogy bármilyen nehézségünk vagy gondunk támad, mi magunk hívtuk létre azt, hogy bizonyos helyzetekben eligazodjunk. Ezt fölismerve, rálelhetünk igényeink kielégítésének jótékony eszközére.

8. Viseld gondját a testednek. Tekintsd szép háznak, amely egy darabig otthont ad neked.

9. A tükör előtt végzett gyakorlatok fontossága. A tükör előtti munkát sokféleképpen végezhetjük. Pl.: reggel a tükörbe nézünk és kijelentjük: „Szeretlek! Mit tehetek ma érted? Hogyan tehetnélek boldoggá?” Figyelj a belső hangodra, és kövesd utasításait. Kezdetben talán még nem kapsz üzeneteket, mert túlságosan hozzászoktál önmagad dorgálásához, és képtelen vagy szeretettel fordulni magadhoz.
Ha kellemetlenség ér a nap folyamán, menj oda a tükörhöz, és mondd: „Én, azért szeretlek.”
Ha valami kellemes dolog történik veled, állj a tükör elé, és mondd: „Köszönöm.” Légy hálás, amiért ilyen csodálatos élményben részesítetted magad.

10. Végül, szeresd önmagadat most – ne várd, hogy az érzés magától jöjjön. Ha elégedett tudsz lenni magaddal, ha szeretni és becsülni tudod önmagadat most, akkor amint valami jó történik veled, képes leszel élvezni azt. Ha egyszer megtanulod szeretni önmagadat, a többi embert is szereted és elfogadod. Ha egy önfejű emberrel hoz össze a sors, aki nem hajlandó fejlődni, kell annyira szeretned magadat, hogy felszámolod ezt a kapcsolatot.
Csodálatos, ahogy a szeretet általunk kibocsátott rezgései vonzzák hozzánk a melegszívű embereket.

SZERINTEM AZÉRT JÖTTÜNK E FÖLDRE, HOGY KIBONTAKOZTASSUK MAGUNKBAN A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET. EZ PEDIG ÖNMAGUNK ELFOGADÁSÁVAL ÉS SZERETETÉVEL KEZDŐDIK.

Louise l. Hay: Az erő benned van (részlet)

nem az a lényeg mit irsz, hanem hogy mit csinálsz
2010. november 02. kedd, 15:44 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Louise L. Hay egy csodálatos asszony és a története is pédaértékű. Ahhoz, hogy a könyvében leírtakat valaki úgy is tudja megélni, ahhoz olyan kitartással és főleg saját magához való kíméletlen őszinteséggel is kell bírni. Hay nem önömlengést vár tőlünk, hanem feltétel nélküli egyenességet, amihez hozzátartozik mindenfajta tulajdonságaink elismerése is. Nem kerevendő össze, az öntömjénezés, a kritika nélküli önismerettel és a Hay-i út, a "mindent megcsinálhatok"-kal.
Leírni valóban könnyű és felmentő ezeket a sorokat, a kérdés, hogy mit csinálsz nap mint nap. Ez így a szövegkörnyezetéből kivéve, olyan mint egy felmentő sereg depressziósoknak. Ha valaki csak ennek alapján elindul rajta, akkor valószínű nemsokára az is lesz.
Ehhez komoly munka tartozik, amit nem lehet megkerülni, sőt enélkül el sem lehet jutni ezeknek a gondolatoknak a valódi értelméhez.
Javaslom inkább az egész könyvet elolvasni, akkor kevésbé lesz valaki önszerető szókép.
Vajon melyikünk mennyit gyakarol ebből valójában?!

Michaelita képe
ebben igazad vagyon
2010. november 02. kedd, 16:15 | Michaelita   Előzmény

"Kérdés, mit csinálsz nap mint nap"... hmmm! ez valóban jó kérdés! Mármint az, hogy mi mindenen hagyom pörögni a gondolataimat... nos erre tudatosan figyelni fogok, még inkább, mint eddig. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!

A komoly munka nálam sajna azt jelenti, hogy másokkal (akiket szeretek meg főleg) elnéző és toleráns vagyok, önmagammal meg az esetek nagy többségében túl szigorú. Márpedig ez így ugyanolyan "káros", mintha minden alól felmenteném magam (ilyen emberrel is találkoztam)

egy rövidebb idézet
2010. november 04. csütörtök, 19:56 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

"I am worth loving. I do not have to earn love. I am lovable because I exist. Others reflect the love I have for myself." Louise L. Hay

Azt lehet érdemes végiggondolni: muszáj "tökéletesnek" lenni? :)
2010. november 02. kedd, 12:42 | KatiPotter

Azt lehet érdemes végiggondolni: muszáj "tökéletesnek" lenni? :) Tudatlanságból, tapasztalatlanságból mindenki követ el hibákat (de még ez is relatív lehet, hogy mi számít hibának, legalábbis én csak azt tekintem igazán hibának, ha valaki bánt valakit). A belső fény mindenkiben ott van, tehát önmagunkban is. Tudunk szeretni, egy csomó jót tenni... Ami pedig még hiányosságnak tűnik, azt az élete során úgyis megtanulhatja az ember. Élni, szeretni, és a többi jön magától, a tudás, tapasztalatok jönnek, nem kell gyorsan, hanem mikor szükség van rá épp, és ahogy így szabadon szárnyal az ember, úgy szereti és elfogadja önmagát is. Szerintem nem kell vágyni az akkora nagy "tökéletességre". Biztos, hogy annyira cél az az életben? :) Ha ebbe belegondol az ember, akkor tudja: nincs miért lenézze önmagát vagy bárkit. :) Csak mert nem tudunk mindent, csak mert vannak megoldandó problémák, még nem vagyunk kevesebbek. :) Az is lehet, hogy nem kell annyira befelé nézni, csak élni, szeretni, törődni a környezetünkkel, és így közben látni fogjuk saját fényünket is. Legalábbis nekem ez működik.
Szerintem ide is kapcsolódhat ez a dal:
http://www.youtube.com/watch?v=BFJx-Aw4KcQ :) (Oroszlánkirály2-ből: Ő benned él)
Amúgy tudom, könnyű ezekről beszélni... Azt a legkönnyebb, úgyhogy most én nagyon könnyen ugatok itt, pedig nekem is van küzdenivalóm, ahogy sokunknak.... :)

Michaelita képe
KatiPotter
2010. november 02. kedd, 16:03 | Michaelita   Előzmény

Köszi a válaszod, meg a dalt az Oroszlánkirályból, írtó aranyos.

A saját belső fényünk megtapasztalása is egyfajta szeretet lehet, ebben lehet igazság.

Nem gondolnám, hogy a tökéletességre törekvés, vagy valami extra érzés az elvárásom.
Hisz csupán csak annyit szeretnék, hogy annyit törődjek magammal, mint bárki mással a szeretteim közül, hogy annyira tudjak magamról gondoskodni, mint bárki mással a szeretteim közül, hogy annyira legyek fontos önmagamnak, mint amennyire az a személy fontos nekem, akit szeretek.

Az az igazság, hogy a következő időpontot ugyanúgy elszúrtam,... ami valami olyasmit jelent, hogy annyira nagy a belső tiltakozásom, hogy megcsinálni sem tudom...
Lehetséges, hogy - csupa önszeretetből:) - átteszem ezt a dolgot inkább egy másik időpontra, ami alkalmasabb a mostaninál...

...Azután meg majd egyszer az is csak kiderül, hogy én itt mire kapok/kaptam most felhívást az élettől:)

Egy gyönyörű, inspiráló videó az önmagunk szeretetteli elfogadásáról:

http://www.youtube.com/watch?v=dsJKxFOgzdo

Kedves KatiPotter!
Írj valamit magadról, mi újság a vizsgáiddal, hogy megy a tanulás, hogy vagy? hogy telnek napjaid?
Vagy egyszerűen csak arról, hogy mi foglalkoztat leginkább? Puszi: M.

Michaelita, most jobban értem: biztos, hogy menni fog, és lehet,
2010. november 02. kedd, 16:41 | KatiPotter   Előzmény

Michaelita, most jobban értem: biztos, hogy menni fog, és lehet, hogy tényleg az alkalmas időt kell kivárni, mert akkor csak erőltetés van belőle, vagyis nekem úgy könnyebb, ha mindennek kivárom a megfelelő idejét.
Köszönöm, a napok mostanában nagyjából jól telnek :), bár azért nem minden rózsás, valahogy muszáj lesz vele megküzdeni. A szakdolgozatomban van egy kis elakadásom források hiányában, eléggé olyan a témám, amit még kevesen kutattak, de remélem, a végére meglesz. Az akarat megvan, forrás még kevés, de remélem megoldom.:) Kicsit félek a vizsgáktól, aminél szintén az a baj, hogy összevissza vannak a régebbi tananyagok, jó nagy bennük a káosz, de majd csak összeszedem. Na semmi sem könnyű, úgyhogy félek is, de még van idő rendbe tennem szerencsére. Amúgy elég izgulós vagyok, mindig is ilyen voltam vizsgák és hasonlók előtt:) És már alig várom, hogy legyen rendszeres munkám, valami aktív. A tanulás már eléggé egyoldalú, és nem aktív tevékenység, és nem ad igazából már örömet, csak muszáj, erőltetnem kell (van, amikor tényleg kénytelenek vagyunk erőltetni egy dolgot a cél érdekében). Ami leginkább foglakoztat most érzéseimmel is: a barátaim. :) Zajlik körülöttünk az élet.:)

Michaelita képe
KatiPotter
2010. november 02. kedd, 17:01 | Michaelita   Előzmény

Szerintem írd meg a szakdoli témádat itt. Ennyi ember közül, hátha valaki tud valami jó kis elindulási lehetőséget vagy ötletet a források megkereséséhez, vagy egyéb ötleteket. Sose lehet tudni...

Az izgulást nagyon is értem, én is vizsgadrukkos voltam és maradtam a mai napig:) De érdekes módon valahol inspirált is ez az érzés belülről.

Ha a tanulás felé több szeretettel tudnál fordulni, - és nem az erőltetésnek a gondolatával telítenéd magad - akkor hatékonyabban menne. Valamelyik régi (görög v. római) filozófus mondta, hogy belső összefüggés van a szeretet és a hatékonyság között, mert amit szeretünk azt könnyebben, gyorsabban és hatékonyabban tudjuk csinálni, s ez még inkább igaz a tanulásra.

Ez igaz. :) A gond az, hogy hosszú évek óta szinte csak tanulás
2010. november 02. kedd, 17:28 | KatiPotter   Előzmény

Ez igaz. :) A gond az, hogy hosszú évek óta szinte csak tanulás a munkám, és egy idő után ez nem olyan jó. De szerencsére már nincs sok hátra ebből az időszakból, addig kibírom. :) De ettől érdekel, amiket tanulok, vagyis a nagy része. Csak már fárasztó maga a folyamatos tanulás. Nem tölt fel, de egy aktív munka igen. Köszönöm a tanácsot, és a lehetőséget itt a blogodban: a témám az Upponyi-hegység geokémiai összetételével, és a mellette levő Lázbérci-víztározóval kapcsolatos, lényegében hogy milyen hatással vannak a hegység kőzetei a víz oldott anyagainak az összetételére és hasonlók, van-e valami, amit ki kell vonni. Régen ott vasércbánya volt, jelentős a mangánérc, de szerencsére nem annyira egyik sem, hogy megpróbálják bányászni (mert akkor ott lenne egy ronda bánya, de ma már szép erdők vannak ott és a terület tájvédelmi körzet). Állítólag uránérc bányászatával is megpróbálkoztak, de szerencsére az sincs olyan koncentrációban (valamennyi tényleg van), hogy érdemes lenne. Viszont, mivel a falunk, Dédestapolcsány mellett van az egész, érdekel a terület geokémiai szempontból, és környezeti szempontból. :) A Lázbérci-víztározóról várok most anyagot, azt ígérte ismerősöm, hogy fog adni nemsokára. Holnap pedig a Földtani Intézetbe megyek, hátha találok még valamit (ott valószínű igen). Így is izgulok, mert még sok hiányzik a dolgozatból. Másrészt akik kutatták, azoknak a munkáiból nem tudok minden részt felhasználni, mert már így is kicsit eltértem pár helyen a dolgozatom konkrét témájától, amit annyira nem szabad: túl sok benne a földtörténetes rész (nem csak helykitöltés miatt, hanem mert az nagyon érdekel is). Mondjuk a szakdolgozat kicsit más, mint az egyszerű tanulás: mert itt aktivizálódni kell, és mivel a falum környékéről szól, ezért nem mondom, hogy nem tölt el jó érzéssel. :) De a többi rész az már eléggé erőltetett tanulás terén, de nem érzem ezt akkora bajnak, hiszen nem sokáig tart már.

A videót most néztem, nagyon tetszik, köszönöm. :)
2010. november 02. kedd, 16:30 | KatiPotter   Előzmény

A videót most néztem, nagyon tetszik, köszönöm. :)

Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted
2010. november 02. kedd, 13:35 | KatiPotter

Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted önmagad, csak valami nagyon extrát vársz ettől az érzéstől, és ezért gondolod, hogy ez nem az? Mert az írásaidból is érződik, ahogy írsz nekünk, és írod is, hogy a környezeteddel is így van: szereted őket, törődsz velük. Tehát egy szerető lény vagy, ahogy ez természetes, és ezt valójában szereted magadban. Nem lehet, hogy ez van valójában, hogy már el is jutottál oda, ahova szeretnél, csak még nem érzed eléggé? Szerintem ez az érzés nem egy nagy extra dolog, hogy "húúú most már hogy meg vagyok világosodva de jó nekem", hanem olyan természetes, ami összekapcsol a többi élőlénnyel, érzed az egésznek a fényét és benne a magadét. Az egész tettekben való megnyilvánulása a törődés, ami jó érzéssel tölt el. Természetes, és semmi "extra". Emellett vannak kellemetlen érzések, félelmek, de ezek talán nem is olyan lényegesek, ha az igazán fontos dolgokból indulunk ki.
A másik, ami eszembe jutott: ez a tükörben megsimogatom magam gyakorlat nekem sem megy, mert én a magam részéről nem érzem természetesnek. Olyan "egósnak" tűnik és nem jó érzés, ahogy elképzelem. Akkor élem meg a belső fényt, ha pl valaki mást simogatok. Nem is tudok olyanról, aki alkalmaz ilyen gyakorlatot és használ neki (persze attól lehet, hogy van). Amikor belenézek a tükörbe reggel karikás szemekkel, akkor azt látom, na már megint "jól kipihentem" magam. :D Nem baj, ott a szemhéjpúder, rákenem és aztán nem foglalkozok vele. :D Nekem ez válik be.

Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted
2010. november 02. kedd, 13:36 | KatiPotter

Eszembe jutott még ez: nem lehet, hogy már most is szereted önmagad, csak valami nagyon extrát vársz ettől az érzéstől, és ezért gondolod, hogy ez nem az? Mert az írásaidból is érződik, ahogy írsz nekünk, és írod is, hogy a környezeteddel is így van: szereted őket, törődsz velük. Tehát egy szerető lény vagy, ahogy ez természetes, és ezt valójában szereted magadban. Nem lehet, hogy ez van valójában, hogy már el is jutottál oda, ahova szeretnél, csak még nem érzed eléggé? Szerintem ez az érzés nem egy nagy extra dolog, hogy "húúú most már hogy meg vagyok világosodva de jó nekem", hanem olyan természetes, ami összekapcsol a többi élőlénnyel, érzed az egésznek a fényét és benne a magadét. Az egész tettekben való megnyilvánulása a törődés, ami jó érzéssel tölt el. Természetes, és semmi "extra". Emellett vannak kellemetlen érzések, félelmek, de ezek talán nem is olyan lényegesek, ha az igazán fontos dolgokból indulunk ki.
A másik, ami eszembe jutott: ez a tükörben megsimogatom magam gyakorlat nekem sem megy, mert én a magam részéről nem érzem természetesnek. Olyan "egósnak" tűnik és nem jó érzés, ahogy elképzelem. Akkor élem meg a belső fényt, ha pl valaki mást simogatok. Nem is tudok olyanról, aki alkalmaz ilyen gyakorlatot és használ neki (persze attól lehet, hogy van). Amikor belenézek a tükörbe reggel karikás szemekkel, akkor azt látom, na már megint "jól kipihentem" magam. :D Nem baj, ott a szemhéjpúder, rákenem és aztán nem foglalkozok vele. :D Nekem ez válik be.

Elnézést a duplázásért, a szerver hibaüzenetet írt ki, ezért
2010. november 02. kedd, 13:37 | KatiPotter   Előzmény

Elnézést a duplázásért, a szerver hibaüzenetet írt ki, ezért újraküldtem, aztán láttam, hogy mégis elküldte elsőre.

Én úgy szeretem önmagam, hogy megengedem, hogy elégedetlen, ross
2010. november 02. kedd, 16:13 | szildiko1

Én úgy szeretem önmagam, hogy megengedem, hogy elégedetlen, rossz kedvű, nyűgös, fáradt, ideges, nyúzott, passzív legyek, ha éppen arra kerül a sor.
És ezt időnként hangosan ki is mondom. Ugyanis rájöttem, hogy minél tökéletesebb akarok lenni, annál elégetlenebb vagyok magammal, annál nagyobb a kívánt és a valós állapot közötti különbség. Ettől még rosszabbul éreztem magam. Így hát váltottam.
Amúgy ma nagyon nyűgös vagyok, és látni sem kívánok senkit!

Még valami. Azt írod, "Az ember eredendően békés, boldog, szeretetteli lény, aki örömre született." Ez igaz, de szerintem meg kell élnünk az ellenkezőjét azért, hogy különbséget tudjunk tenni boldogság és boldogtalanság között. Most ez a világunk.

Michaelita képe
Ildikó ez nagyon tetszik!
2010. november 02. kedd, 17:09 | Michaelita   Előzmény

Köszönöm, hogy leírtad, ez nagyon tetszik!

Eddig azt hittem, hogy bővel elég, ha elfogadom az ilyen érzéseimet, de hogy még szeressem is érte/vele magamat... Ez nagyon jó, nagyon tetszik, a jövőben ezt is boldogan beveszem a lehetőségeim közé:)

Hát én is sok mindent megengedek magamnak,és még csak
2010. november 02. kedd, 22:29 | Éva.   Előzmény

Hát én is sok mindent megengedek magamnak,és még csak lelkiismeret furdalásom sincsen.

Lusta vagyok,halogató,és sorolhatnám,és jól van így. És meg nem erőszakolnám magamat,ha valamit nem akarok csinálni,mert inkább máshoz van kedvem.

Szóval már rég óta nem idegesítem magamat ezeken,mert nem tudok kibújni a bőrömből,és nem is akarok.
Mert ilyen vagyok,és így szeretem magamat,és érdekes ,hogy mások is szeretnek így.

Egyáltalán nem törekszem tökéletességre.van ugyan egy értékrendem,törekszem valami felé,de azt élvezettel csinálom,az apró cseprő dolgok ,hibák? meg nem érdekelnek,mert nem fontosak,nincs jelentőségük.
Én legalább is így vagyok saját magammal,és nagyon jól megvagyunk,köszönöm.

Michaelita képe
jól csinálod!
2010. november 03. szerda, 9:09 | Michaelita   Előzmény

Nagyon jó olvasni soraidat, jól csinálod, mert sokkal lazább és elfogadóbb vagy önmagaddal mint én.
Már ezért is megérte elindítani ezt a blogot, mert csak ámulok-bámulok és tanulok Tőletek.
Egy csomó megszokott dolgon változtatok jelenleg és még fogok is, ahogy Benneteket olvaslak. És nem hallgatok a belémnevelt programokra, mert rossz felé vittek. (Átvitt értelemben, mert mindenki másnak jó volt, csak nekem nem).

Köszönöm!

Na ,azért én sem voltam mindig ilyen ,,laza''. Fiatalabb koromba
2010. november 03. szerda, 13:50 | Éva.   Előzmény

Na ,azért én sem voltam mindig ilyen ,,laza''.
Fiatalabb koromban azért lelkiztem én is rendesen és kínoztam vele magamat.Ez hosszú folyamat ,és belátás eredménye,hogy ma már ez nem így van.
Van egy értékrendem,ahol megvan ,hogy mi a fontos,és mi nem az.
Minden olyan ,ami Isten felé vezet,az fontos,a többinek meg ebből a megfontolásból nem sok jelentősége van.Ez is úgy lassan alakult ki bennem,nem is biztos,hogy jól fogalmaztam meg,de valami ilyesmi,és amióta
ebben vagyok,azóta nyertem el a lelki nyugalmamat.
Nem mondom,hogy ebből néha nem adódnak kisebb problémák.Határidők,hivatalos ügyek,stb.,de valahogy eddig még mindig megúsztam.
/Csak el ne szóljam !,most is van a fülem mögött restancia rendesen,lerendezetlen hivatalos ügyekből.BRRR.../:D

bubuiszusz képe
Az szereti igazán önmagát, aki törekszik arra, hogy ne legyen
2010. november 02. kedd, 18:00 | bubuiszusz

Az szereti igazán önmagát, aki törekszik arra, hogy ne legyen önmagával elfoglalva. Aki erre törekszik, az képes, sőt kikerülhetetlenül meg fogja tapasztalni azt, hogy Ő mennyire szeret minket. Az Ő szeretete mindent felülmúl. De csak ott, ahol nem akadályozzák az emberek szeretete feléjük áradását azzal, hogy elfoglalják magukat önmagukkal. Sajnos alig találni ilyen embert. Ezért is van az a sok panasz, melyet a panaszkodók jogosnak vélnek, de nem jogos. Nem, mert nem igaz az, hogy ha mást engedne helyébe, az jobban tudna boldogítani bárkit is.

Claryssza képe
Kiegészítésűl
2010. november 02. kedd, 18:54 | Claryssza   Előzmény

Kérlek jelőld a forrást is, (minium "-jellel) ..enélkűl +zavaró lehet, ha azt gondolom, hogy a saját tapasztalataidról írsz..
Dombi Ferenc /Jézus üzenetei A HANG kötetekben
(Hang - 2/100..)

Már nem először fordul elő, hogy valamin elgondolkodom mondjuk
2010. november 02. kedd, 18:02 | jessica73

Már nem először fordul elő, hogy valamin elgondolkodom mondjuk délelőtt és délután egy hasonló témában olvasok egy friss blogot, ezúttal Michaelita billentyűzetéből.
Nos pont ma délelőtt gondolkodtam el azon, hogy vajon eléggé szeretem-e magam. Meg hogy miért nem érzem értékesnek magam. Mint tudjátok, egy ideje munkát keresek és sok idő után úgy nézett ki, hogy adódik egy lehetőség, lesz talán munkám. De most ez megint meghiúsult és ezért tettem fel ezeket a kérdéseket magamnak. Azon gondolkodtam, hogy mit kéne még tennem, hogy munkám legyen, mit rontottam már el megint, mi az ami belsőleg nincs rendben bennem, hogy nem vagyok képes munkát találni. Aztán rájöttem, hogy talán az itt a baj, hogy mivel munkanélküli vagyok, eleve értéktelennek gondoltam magam. Értéktelelennek éreztem magam, amióta nem túl sok pénzzel dotálja az állam édesanyám ápolását és valahol mélyen belül talán úgy éreztem egy ideje, hogy nem érek most annyit, mint bármelyik másik családtag, mert nem teszem le az asztalra azt az x forintot, ami alapján teljes értékű családtagnak tekinthetem magamnak. Persze ezt nem azért éreztem, mert ők a szememre vetették, hanem mert én gondoltam úgy, hogy nem adok eleget.
Aztán persze rájöttem, hogy milyen buta is vagyok, hiszen az értékességem nem ettől függ, illetve nem attól, hogy most a körülményeim olyanok, hogy nem túl nagy mértékben járulok hozzá a családi kasszához. És ezt el kell fogadnom és ennek ellenére, vagy inkább ezzel együtt kell magam értékelni és büszkének lenni magamra, hiszen ha nem anyagiakban, más értékeket igen is adok magamból, nem is keveset. Valahogy ezt eddig is tudtam, de ennyire tudatosan nem raktam össze magamnak, úgyhogy most figyelek erre is. Hogy minden nap megdicsérjem magam azért, amit teszek önmagamért és ezen keresztül a családomért.

Kriszti

Michaelita képe
Kriszti Kedves
2010. november 02. kedd, 20:01 | Michaelita   Előzmény

Minden rendben Veled és nagyon nagy szüksége van a családodnak Rád. Te fel sem tudod mérni, hogy mennyire. Mindaz, amit értük teszel sokkal nagyobb értékkel bír, mint amit pénzben ki lehet fejezni (még akkor is, ha esetleg nem mindig a legnagyobb kedvvel sikerül csinálni:)
S tudod, úgy a legnehezebb adni, amikor látszatja sincs nagyon a dolognak, mert valljuk be őszintén a házimunkáknál csak az látszik, ha nem csináljuk. Ha megcsináljuk az magától értetődőnek tűnik, sajnos. De Te tudd, hogy egyáltalán nem magától értetődő és Te nagyon is fontos és értékes munkát végzel, amiért legyél büszke magadra és értékeld nagyra magadat amiatt, hogy ezt nap-mint nap képes vagy csinálni újra és újra.
S tudd azt is, hogy azokban a családokban, ahol valaki összekötő kapocs a 3 generáció között az az egyik legnehezebb, de legnemesebb, legértékesebb életfeladat sok-sok kihívással, ami mind a Te értékeidet gyarapítják. Ha ezt pénzre kellene/lehetne átváltani, a családod nem győzné Feléd megfizetni az árát.

:)

Igazad van Marcsikám, csak pont ma esett le a tantusz ezzel
2010. november 02. kedd, 21:33 | jessica73   Előzmény

Igazad van Marcsikám, csak pont ma esett le a tantusz ezzel kapcsolatban. Hogy eddig abban mértem az értékemet, hogy le tudok-e tenni x forintot havonta az asztalra, vagy nem. S ma rájöttem, hogy ez nagyon hibás hozzáállás volt a részemről. Most már egyébként nem olyan nagy az ellenállásom efelé, mármint nem zavar annyira a házimunka. Még mindig tart ez a minden rendben van érzés, amiről tegnap írtam, csak most hozzá jött ez a felismerés, hogy nem feltétlenül attól vagyunk értékesek, hogy anyagilag mennyivel járulunk hozzá a kasszához. Ezzel a mércével az egó mér félelmében. S nagyon örültem, hogy ezt felismertem, ezért is osztottam meg itt veletek. Köszönöm a megerősítésed ismételten. Szép estét, szép hetet neked! És persze mindannyiotoknak, akik olvassák!

Kriszti

Domoszlai Katalin képe
Abban latom a fo problemat
2010. november 03. szerda, 14:52 | Domoszlai Katalin

hogy az eber tudatossagoddal keresed az okokat. A szeretettel kapcsolatos okok egy resze a gyerekkorban egy resze pedig elozo eletbol athozott tortenesekben keresendo. Eber allapotban feltarni es oldani nem lehet. Alap problema, hogy azonositod magad azzal, aki ebben a pillanatban vagy.

Tedd fe meditacioban a kerdest, mi az amit nem fogadok el magamban, mi ennek a gyokere es kerd a felsobb enedet, mutassa meg. Ha igy nem megy menj es keress valakit aki utaztat.

Katikám, köszi, ha ezt nekem írtad. Van benne igazságod.
2010. november 03. szerda, 17:29 | jessica73   Előzmény

Katikám, köszi, ha ezt nekem írtad. Van benne igazságod. Igazából a kérdéseket meditációban teszem fel, de a válaszok inkább éber állapotban jönnek fel, illetve akkor kattan össze valami bennem, többnyire akkor, amikor valami egészen mással foglalkozom. Úgy tudom, hogy a meditációban "lejövő információk"-ról onnan tudom, hogy felsőbb éntől jött, hogy egyszerűen tudom, hogy igaz, nem kérdőjelezem meg. Nos én még valamiért fordítva működök, a meditációban lejövő információk igazságtartalmában nem vagyok annyira biztos, mint azokban, amiket éber tudatállapotban egyszer csak úgy "bevillannak".
Még annyit tennék hozzá, hogy ami így bekattan egyelőre még a felszínen, arra szoktam oldást csinálni meditációban. Amíg meg eljutok a meditációig, addig pedig pozitív megerősítésekkel erősítem magam. Lehet, hogy nem ez a tuti módszer, de amíg nem megy másként, addig ez is működőképesnek tűnik. Legalább a rezgésszintem nem esik le túlságosan, vagy ha mégis, akkor nem esik nehezemre újra "felemelni magam". Idővel és gyakorlással a meditáció is egyre jobban fog menni. A meditációban az oldások egyre jobban mennek. Ezt abból látom, hogy pár hónapja még olyan iszonyat sok harag volt bennem a külvilág felé és ezek most - lehet nem véglegesen -, de úgy érzem elapadtak.

Kriszti

Michaelita képe
köszi Kati!
2010. november 03. szerda, 18:43 | Michaelita   Előzmény

Azóta a probléma megoldva! Belső Bölcsességem a segítségemre sietett.

Meg kellett élnem önmagamon belül az üresség érzését, egy végtelen nagy űrt, valami olyasmit amiben olyan érzés volt, hogy majdhogynem elveszek. S ezt kb. jó egy napon keresztül folyamatosan éltem/éreztem.
Azt hogy ez mihez kapcsolódik, vagy honnan jött még nem tudom, de hogy féltem kicsit tőle, s halasztottam amíg csak lehetett, azon egyáltalán nem csodálkozom, mert egy nagyon ismeretlen, semmihez sem hasonlítható érzés volt.
Most így utána meg szeretgetem és pátyolgatom magam, hogy volt bátorságom mindennek a megéléséhez:)

Nagyon szupi, hogy többőnknek is segítessz egyszerre.

Korlátok
2010. november 03. szerda, 16:05 | Hiteles06

Voltam ma egy állásinterjún. Megkérdezték tőlem, hogy a párom teljesíti-e azokat az elvárásokat, amiket támasztok felé...
Elvárás... Teljesítés? Támasztok? Elindult az agyamban a lavina. Nincs elvárásom? De van. Az az elvárásom, hogy hagyjon békén gyereket nevelni, ő meg menjen pénzt keresni. El is ment 1200 km-re éppen. Aztán tisztán bevillant a kép, amikor azt az elvárást támasztottam az élet felé, hogy legyen nagyon nehéz, mert meg akarom mutatni, milyen ügyesen megoldom a problémákat. Ott álltam a régi lakásunkban, és éppen kiborultam, mert valaki nem vette észre, milyen fontos vagyok. Azt akartam, hogy nehéz legyen, megoldjam, és mindenki engem csodáljon.
Aztán szóbakerült, hogy szeretnék reflexológiát tanulni, mert valahogy nagyon vonz a dolog. Kérdezték, miért nem? Hát azért, mert nincs pénz, meg úgyse tudnám csinálni a gyerekek mellett. Ja, persze, a pénz meg a gyerekek.
Szóval oda akarok kilyukadni, hogy az én akadályaimat így sikerült összehozni. Ehhez jön még persze, amit otthonról hoztam, meg régebbről... Mindezeket meg kell bocsátanom magamnak, meg másoknak. Aztán ott vannak a félelmek. HŰŰŰŰŰŰŰ... na abból van még sok. Főleg a betegségektől, mert ugye, ha betegek vagyunk, hogy dolgozzak? Az interjúztató hölgy szerint tele vagyok félelmekkel, nyitnom kéne. Teljesen igaza volt. Csak az a bosszantó, hogy most már vadidegen emberek elsőre levágják, mi a bajom, én meg egy helyben toporgok. (ugye Kati, a harmadik beszélgetés után lejött, hogy elveszett gyerek vagyok:) Bocs, ha eltértem a tágytól, de némiképp idevág.

Michaelita képe
Kedves Hiteles!
2010. november 03. szerda, 19:05 | Michaelita   Előzmény

Nagyon jó, hogy így felismered és rájöttél az összefüggésekre. Ügyes vagy!

Az meg ne bántson, hogy mások levágják, hogy mi a helyzet Veled, mert egy kívülállónak könnyebb kívülről rálátni a Te problémáidra (valószínűleg a Ti dolgaidat Ő is jobban látja, mint a sajátját, amivel szinte egybefonódott)

A félelmek elengedésére én saját magamnak a szembenézést (teljes átélése a félelemnek) szoktam alkalmazni. Csendes elvonultságban hagyom hogy jöjjön, elhatalmasodjon rajtam, amennyire csak akar, s azt tapasztalom, hogy ahogy jött, úgy el is múlik.

A betegségtől való félelemnél pedig amikor tudati szinten jön, akkor próbálom más mederbe terelni. Konkrétan ez azt jelenti, hogy pl. valaki köhög körülöttem. Jaj, elkapom, jön belülről ijedtemben. S rögtön erőteljesen mondom magamnak: erős vagyok, jól védekezik a szervezetem, sok vitamint eszem, nem fog rajtam a köhögés, a betegség, a szervezetem megbírkózik vele (esetleg meg is kérem rá, hogy aktivizálja magát és ne engedje be a betolakodókat). Szóval valami olyan dolgokat mondok magamnak, amit el is tudok hinni és ezzel közömbösítem az ijedtség, félelem energiáját (a pozitív gondolatok, a fény energiái mindig erősebbek, ha őszintén hiszünk is benne).

Domoszlai Katalin képe
A sajat problemainkat
2010. november 03. szerda, 19:11 | Domoszlai Katalin   Előzmény

tenyleg nehez tisztan latni. En is eleg gyakran kerek es kapok segitseget a Sanyitol, neha masoktol is. Azokat a palyakat amiket teljesietttunk a "game"ben, azokban tudunk tanacsokat adni masoknak :-))
Minel erosebben vakitanak el bennunket az erzelemek annal nehezebb tisztan latni.

Vera, a melot megkaptad?

Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül
2010. november 03. szerda, 19:32 | Hiteles06   Előzmény

Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül akarok megoldani, és nehezen fogadok el segítséget, ami bennem a napokban tudatosult. A munka meg pont nem erről szólna. Úgyhogy megyek vissza részeket egyeztetni, meg félelmet megélni :) ja, meg hogy mi az akadálya annak, hogy higgyek magamban. :-)

Feliratkozás Hírlevélre