Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a könyvajánlót.

 

A filozófia szó jelentése: a bölcsesség szeretete. A bölcsesség szeretője pedig minden esetben költő, a Lét költője. Ezt a kifejezést jelen írásban valamilyen mesteri, vagyis már művészi szintre fejlesztett, a spiritualitáshoz szorosan kapcsoló tevékenységet megjelölő fogalomként használom. E fogalmat használom a vallásos irodalomból ismert szentekkel, a tudománytörténet képviselőivel, a világirodalom és a zenetörténet nagyjaival kapcsolatban is.

A bölcsesség szeretői

Ez a meditációs módszer egy belső utazás a tudat mélyebb rétegeibe. Ott előző életeink eseményei, ill. azok emlékképei raktározódtak el úgy nevezett „lenyomatok” formájában. Regressziós utazás során ezek a tudatszintek is elérhetővé válnak. Ezeknek a „lenyomatoknak” az információtartalma megfelelő irányítással és módszerrel felszínre hozható. Jelen életünk eseményeire – pl.: gyermekkorunk élményei – könnyebb vissza emlékeznünk mint az elmúlt életeink történéseire mivel azok a tudatosság szintje alatt találhatóak. Az ott tárolt információk feldolgozhatóak, átalakíthatóak.

Ma olvasván az egyik blogot, emlékeztem arra,amikor az életem első hipnózisán voltam.
Hosszú gondolkozás után végre megéltem egy csodálatos élményt.
Ahogyan megértettem, hogy kislányunk beteg úgy éreztem az elfogadásban segitene.
Igy is történt, láttam őt megszületni, ahogyan tiltakozott, mert nem kivánt újra földre jönni, elöző életében is láttam.....
Meséljetek, ki mit gondol a hipnózisról ?

Az ember és az élet olyanok, mint a könyvek. Amikor megszületik egy gyermek, akkor, mint üres kis könyv, de inkább csak borító, amit egyenlőre megterveztek külsőre, különösebb igazi jelentősége még nincs. Ennek ellenére mégis olyan érzés mintha valaki előre tudná, hogy miről fog majd szólni és hol fog majd véget érni ez a kis könyv, hiszen ő maga is érzi.

Amikor még hivatalosan is gyerek voltam, sokat fantáziáltam azon, hogy milyen módon lehetne kiküszöbölni a múltban elkövetett hibáinkat. A tudatom intenzív teremtő hatalmáról árulkodik, hogy a világ egy távoli pontján változásokat indukáltam az érintettek tudatában.
Úgy érzem, hogy ártatlannak és tökéletesen értelmetlennek gondolt álmodozásaimra

Éppen akkor, amikor már elhatalmasodott a kétség, és hiábavalóságom tudata rátelepedett a jelenemre,