Sorsfordító megbocsátás | Önmegvalósítás.hu

Sorsfordító megbocsátás

 Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a könyvajánlót.

 
"A hagyományos megbocsátás eleve adottnak tekinti, hogy valami rossz történt.
A sorsfordító megbocsátás viszont azt az álláspontot fogadja el, hogy semmi rossz nem történt, s következésképpen nincsen mit megbocsátani. A felszínen folyó látszatesemények alatt valami sokkal jelentősebb - és alkalmasint nagyon is jótékony - folyamat zajlik.
A gyógyulásod kulcsa ebbéli hajlandóságod, hogy másként lásd a helyzetet. A gyógyulás 90 %-ban akkor megy végbe, amikor hajlandóvá válsz befogadni a gondolatot, hogy ezt a szituációt a lelked idézte elő számodra, szeretetteljesen.
A hagyományos megbocsátás esetében megvan ugyan a hajlandóság a megbocsátásra, de éppúgy jelen van az ítélkezés. Ekként az áldozattudat fennmarad, és semmi sem változik.
A sorsfordító megbocsátás esetében is megvan a hajlandóság a megbocsátásra, azonban az ítélkezés szükséglete nélkül. Az illető levetkőzi az áldozattudatot, és minden megváltozik.
Az áldozattudatot azon meggyőződésként definiálhatjuk, hogy valaki elkövetett ellened valami rosszat, s ennek egyenes következményeként az illető felelős azért, hogy az életedből hiányzik a békesség és a boldogság.
A sorsfordító megbocsátás nézete szerint nem létezik jó és rossz, helyes és helytelen. Ezek a kategóriák csak gondolkodásunk szüleményei.
A hagyományos megbocsátás esetében az egónk és személyiség - énünk a hangadó. Ebből fakadóan mindig úgy tűnik számunkra, hogy a probléma valaki mással van a "külvilágban".
A sorsfordító megbocsátás esetében ujjunk a másik irányba mutat: felismerjük, hogy velünk van a probléma "odabent".
A sorsfordító megbocsátás felismeri az illúziót, látja, hogy a történtek csupán egy sztori elemei, és válaszul aláveti magát a helyzet tökéletességének.
Mindannyian emberi megtapasztalást átélő spirituális lények vagyunk.
A legkellemetlenebb és legkevésbé szeretetre méltónak tűnő emberek lehetnek a legkitűnőbb tanítóink.
A látszólagos események ritkán azonosak azzal, ami valóban történik.
Szükségünk van a többi emberre, hogy tükrözzék téveszméinket és kivetítéseinket, s hogy gyógyulásunk érdekében segítsenek a tudatunkba emelni az elfojtott anyagot.
Ha meg akarod tudni, milyen meggyőződéseket vallasz, vedd szemügyre az életkörülményeidet! Az élet mindig a meggyőződéseinket tükrözi."

 

Beküldte: | 2010. máj.. 20. csütörtök - 16:05

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre