Kapcsolatok és guruk | Önmegvalósítás.hu

Kapcsolatok és guruk

2010. december 11. szombat, 20:21 | Aditi

273497_1.jpg_120x120.ashx.jpeg

Ez most lehet, hogy durva lesz, éppen tőlem, az ex-guru-imádótól, de úgy érzem, ki kell hogy jöjjön, meg kell értenem, és lerántanom a fátylat. Mert most vagy én látom nagyon rosszul, vagy ők.

Minden tiszteletem a guruknak, és a nagy szellemi embereknek, de a kapcsolatok terén ki kell kezdjem a véleményüket/életmódjukat.

Számtalan tanításból, (és persze kizárólag férfiakéból!!) hallottam, hogy így meg úgy, a szellem egysége, a teljesség és a tökéletesség és hogy valójában ugyebár mind azok vagyunk, éppen ezért bárkivel vagyunk, és bármilyen módon érezzük kiegészülni a saját energetikánkat (nemi téren, fizikailag, vagy lelkileg, esetleg szellemileg), az valójában illúzió. És ha helyesen viszonyulunk, nem is vágyunk és nem is kell vágynunk senkire, mert azzal csak becsapjuk magunkat úgyis. Legjobb, ha egyedül vagyunk és megtanuljuk élvezni a magányt. Pontosabban annak pozitív oldalát, az egyedüllétet, az önálló, boldog létezést. (Csak a példa kedvéért az egyik tanító a "Why relationships" c. előadásában taglalja ezt egy video felvételemen.)

Úgy vélem, amit tanítanak, első körben igaz, és erről itt is sok tárgyalás folyt már. Szóval igaz, hogy ki kell tudni jönni magunkkal, ahhoz, hogy ki tudjunk jönni másokkal. Hogy belül mindig velünk van a teljességünk, és a teljességgel való kapcsolódásunk. Igaz, hogy szeretnünk kell magunkat ahhoz, hogy szeretni tudjunk másokat. És igaz, hogy másoktól való függéseinktől mentesen (minden szinten) ilyen értelemben függetlenül kellene tudnunk létezni és élni, ahhoz, hogy a dolgok a helyükön legyenek a világgal való kapcsolatunkban.

Úgy vélem azonban, ez csupán egy első lépcső az életben. A szellemi élet alapja, első lépcsőfoka. És az Élet maga az, ami mind csak ezután következik!Tehát egyáltalán nem tartom igaznak, hogy egyedül kellene élnünk, vagy hogy valójában nincs szükségünk társakra. És pozitív módon kellene megtartóztatnunk magunkat. Meditálni, aztán meg várni, hogy aszcendáljunk. Szerintem a tisztaság/tiszta élet (és most nem csak a kapcsolatok kezeléséről beszélek, hanem már bármilyen "karmánkról", egy gyermekről, a megélhetésünk forrásáról, bevállalt feladatainkról, stb...) nem attól tiszta, hogy távol tartjuk magunkat az életben tőle.

Hanem éppen akkor élünk igazán és tudatosan, ha képesek vagyunk menedzselni a folyamatokat, a folyton változó kapcsolatainkat, és dolgainkat oly módon, hogy ezt a belső biztonsági pontot, a lelki és szellemi függetlenséget, már nem adjuk fel, illetve folyton gyakoroljuk az által, hogy amikor "kicsúsznánk" belőle valamelyik illúziónk miatt,, önvizsgálat és különböző technikák segítségével visszaállítjuk az önmagunkkal való belső kapcsolatot - és továbblépünk a megoldásainkban/életünkben.

És még valami: tudni kell, hogy semmi sem tökéletes. Tehát ha már még egy ember van a képben, nem létezik az a technika, és tökéletesen tudatos hozzáállás, hogy mindig "szellemi" maradjon a kapcsolat, vagyis mentes a rossz, beidegződött, lassan tűnő függéseinktől és kapcsolódásainktól, még ha mindketten is dolgozunk magunkon. Nincs olyan kapcsolat, egyszerűen nem létezik, amit több férfi barátom mostanában megfogalmazott, hogy ő olyan kapcsolatra vágyik, amiben két önálló, tudatos ember van, és soha sem terhelődik át egyikre sem olyasmi, aminek nem kellene. Szerintem ebben nincs belefoglalva a az élet "tökéletlen" mivolta, pedig a kegyelem képességét azért kaptuk, hogy merjük látni magunkat és a másikat gyengeségeiben is, és képesek legyünk segíteni, ítélet nélkül, azaz olyankor mégis csak átvállalni, ha ideiglenesen is dolgok egy részét. Csak közben nem szem elől téveszteni, ha lehet, hogy végső soron, minek, hol a helye. Segíteni egymást abban is, hogy észrevegyük, amikor "kicsúsztunk" önmagunkból, és visszaállítani a harmóniát együttes erővel, kettős akarattal. És tudni, hogy olykor ez sem megy.....

Ha csak azt említem analógiakén, hogy a testemmel melegítem meg a gyermekem fázós lábát, némely "szellemi" ember szerint ez is energiaelszívás. "Miért nem melegíti meg magának????"'

Tökre ki vagyok akadva ettől.

Egy barátomnak állítólag szó szerint azt mondta a Dalai Láma Őszentsége, (személyesen), hogy nem kell nagyon kapcsolatokba bonyolódnia az embernek, mert az"túl bonyolult". És ő se tegye. Ezt tanácsolta.... Szerintem ez totál soviniszta dolog, és ha valóban így volt (amit persze nem tudhatok, és kétlek, de csak azért, mert egy ilyen szellemi embertől ezt nem vártam), akkor arról árulkodik, hogy a tanácsot adó sem tud ezzel az életterületével bánni. (Már tiszteletteljes bocsánatom, ha tévedek. Még egy gondolatom az volt, hogy azért mondta ennek a barátomnak ezt, mert NEKI valóban jobb, ha nem kezd nőkkel - de ha belegondolok, ez is sántít.Mert ha nem próbálja, soha nem is derül ki a számára, miért olyan béna.))

Na és ezen a ponton elgondolkodtam, de nagyon.

Miről is papolnak folyton a guruk? Hát az életnek arról a területéről, a "szellemünkről", amely nem a földi, fizikai, érzelmi, intellektuális részünk, hanem az, amelyet tovább tapasztalunk halálunk után is, amikor ezeket letettük. Van egy mondás: Aki tudja, csinálja, aki nem tudja tanítja. Én, mint tanárként is végzett és tapasztalt zenész, totálisan egyetértek ezzel. Hát bocsánat a kivételtől, de ma úgy vélem, ezek az emberek valójában egy nagyon szélsőséges életet élnek itt, ami nem az életről, a valódi életről szól. Maximálisan és kizárólagosan a szellemi énjüket, a szemlélést élik, ezt tanítják, és az ilyen módon való létezés tölti ki az életüket. Így, gyakorlatilag, a saját tevékenységük, a kontemplálás közbeni állandó koncentrálásuk arra a részükre, amely kontemplál (hiszen erről tanítanak .), totálisan elvonja őket a valódi élettől. Így azonban nincs is esélyük példát mutatni abból amivel meg mi, itten, szegény földi halandók próbálkozunk: belátni a hiányosságainkat, kifizetni a tartozásainkat, amit a hiányosságaink miatt szedtünk össze, felnevelni a gyermekeinket, még ha nem is tudunk per pillanat megélni, máshogy választani új párt, és máshogy viszonyulni, újrakezdeni mindent az új szemlélettel, amit tőlük tanultunk.

Én, szerény személyemben azt gondolom: igenis, azért vagyunk itt, hogy legyen párunk, hogy megéljük a nemiséget, a lelkiséget, az érzelmeket, az intellektualitást, és mindent, mindent, amit csak bevonzunk, vagy akarunk bevonzani, ami természetesen mind-mind újabb csapdákat hordoz az "én " számára, de épp az a lényeg, hogy az azonosulásainkat fokozatosan megszüntetve, játszva és szeretettel tanuljunk meg élni ebben a világban.

Ez gyökeresen különbözik attól, amit ők ének. Egyikről sem tudok, azok közül akit ismerek, aki valóban képes lett volna egy tudatos, szeretetteljes, tartós kapcsolatra, hamóniában. Sőt, általában a lelkük mélyén (többet ismerek eléggé ehhez) hárítják a nőket, valamilyen blokk miatt a személyes életükben, vagy esetleg kollektív miatt. Legtöbbjük egyedül él, Ashramban, meg ilyesmi, vándorol, aztán szállingóznak a hírek, hogy mikor, milyen "tanítványokat" "hívatnak" be a sátraikba a "tanítási órák" után.

A volt pasim körül tömegesen mentek tönkre lelkileg a csajok egész életében és a mai napig nem sikerült belátnia, hogy csak miatta van, hogy fenntart egy olyan energetikát, amiben a szerelem dolgaiban még nem tudatos nők azonnal beleesnek (a saját tévedésükbe, persze), ő meg kihasználja. Én is megjártam vele, még jobban, mint az egyéjszakás ismerősei, mert engem "szeretett" és "el akart venni feleségül". Na, képzelhetitek. De nálam végül eltört a bicskája, mert én bevállaltam, hogy magamba nézek, és megismerem az okokat, és volt is hozzá elég erőm, eszem, meg szívem. Aztán, amikor már láttam, elmeséltem neki, mit látok. Persze mindig hallgatott, meg bólogatott, aztán nem változtatott semmit. (Mert fél.) Úgy vélem, ő is ennek a szellemi izének a csapdájában van, mint ahogy az előbb említett férfiak is, akik felhasználják a szellemi tudást a saját gyarlóságuk megmagyarázására. Valójában, egyszerűen csak félnek a nőktől, a kapcsolattól, a felelősségtől vállalásától. Van olyan guru, aki mellett szellemileg megbetegedtek a nők, (konkrétan skizofréniásak lettek, többen is!), amiatt, hogy nem tudták feldolgozni, hogy kihasználták őket.

Szóval summa summárum, szerintem ezek tanítások igazak alapban, de nagyon vigyázni kell, mire használjuk, és az életben hol helyezzük el az ezzel való foglalkozást.

Szerintem az a valódi élet és az igazi alázat, amikor az ember az ok-okozatok hálójában, amelyet maga teremtett bevállalja azt, ami körülötte van, és az ő teremtése és erőt merít hozzá, hogy élje, és átformálja. És belátja, hogy nem tökéletes és más sem, és bevállalja az életet, önmagát és a kapcsolatait a hibákkal és tévedésekkel együtt. És megtanulja szeretni így is.

Igenis szexel, és és megéli, hogy olykor nagyon jó a vágy és a kielégülés, és hogy úgy érezzük "szükségünk van" valakire/valamire, még ha hosszú távon illúzió is, és belemerítkezik újra a szerelembe, még ha nagyot is csalódott, és élvezni meri újra, és oda meri adni magát az érzésnek újra. És elfogadja, hogy támaszkodhat más, erősebb karokra, amikor az övé valamiben gyenge, és kart nyújt másoknak, és nem gondolja, hogy most szívják az energiáját. Szóval a valóság szerintem az, hogy meg kéne tanulni szőröstül-bőröstül szeretni az életet minden porcikájával együtt, MIKÖZBEN CSINÁLJUK...

NA, EZ MUTATVÁNY!

A különbség szerintem csak az, hogy amikor tudatossá válunk, akkor miközben átadjuk magunkat a dolgoknak (mert anélkül nem ér az egész semmit, az nem élet, amiben nincs önátadás), már nem azonosítjuk magunkat vele, és az élményeink megélése után kiszállunk belőle, feltötltekezve, és a másikat is feltötltve, mint a kádból fürdés után, és megtörölközünk.

Sőt, úgy vélem, hogy az aszcendált (felemelkedett) állapot, a "Szamszarából" való kiemelkedés, a teljesség állapota is (amiről ezek a szellemi tanítók folyton tanítanak), csakis a bevállalt feladataink ilyen módon történő megélése útján következhet be. Az ok-okozatokat nem lehet úgy levetni, hogy nem veszünk részt benne és megmagyarázzuk, miért nincs szükségünk rá ... Persze beleélhetjük magunkat, hogy teljesek vagyunk, pedig még nem, és taníthatjuk, hogy ez milyen jó, de minek??? (Ahelyett hogy tennénk a dolgunkat.)

Akkor most mondjátok meg, én vagyok még mindig idealisztikus, vagy azok a férfiak, akik "tanítanak bennünket az életre", valójában maguk sem tudnak és mernek az élet részesei lenni. Most komolyan, bevállalom, ha oltári nagy baromságokat írtam, világosítsatok meg!!!

Csak még egy megjegyzés: állítólag a régi magyarok, amikor Sámánt (azaz magyar Gurut választottak), az első dolguk az volt, hogy megvizsgálták a kiszemelt CSALÁDI ÉLETÉT. Vagyis az a férfi, aki nem tudott felelősséget vállalni egy hosszú távú kapcsolatban, gyermekeket nevelni, egzisztenciát teremteni, szeretni és harmóniában együtt élni egy nővel - az nem tudott Sámán sem lenni.!!!!

Hogy is taníthatnánk bármit az életről, mit magunk nem tudunk élni???

Namaszte :)

a3140a képe
Ugye milyen "félelmetes"? :)
2010. december 11. szombat, 23:34 | a3140a   Előzmény

Ugye milyen "félelmetes"? :)

Nem az, mert nem igaz szerintem. :)
2010. december 11. szombat, 23:37 | KatiPotter   Előzmény

Nem az, mert nem igaz szerintem. :)

Ademon képe
Magam is tudok gondolatot teremteni. Nem? :)
2010. december 11. szombat, 23:29 | Ademon   Előzmény

Magam is tudok gondolatot teremteni. Nem? :)

,,az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva
2010. december 11. szombat, 23:37 | Éva.   Előzmény

,,az egó a gondolat felmerülését követő 8 milliszekundum múlva sajátítja ki a gondolatot önmagának.
Erről olvastam a neten egy tudományos publikációt.''

Na aki ezt ,,tudományosan''bizonyítja ,azzal kezet fogok.:D
Gondolj ebbe bele,hogyan? Megmérik? És hogy érik tetten az egót ,milyen műszerrel?
Egyébként rendben lenne a dolog,csak ez a tudományos bizonyítás:D
Ez legalább olyan ,mint amikor a lelket lemérték./a haldoklót halál előtt és halál után/
Hát az egót is kb.úgy lehet műszerekkel mérni ,ahogy a lelket:D

a3140a képe
EEG-vel mérték le, ami az agy elektromos működését képes
2010. december 11. szombat, 23:45 | a3140a   Előzmény

EEG-vel mérték le, ami az agy elektromos működését képes folyamatosan regisztrálni.
A modern EEG berendezések rendkívül érzékenyek és nagyon kicsi elektromos agyi aktivitást is képesek regisztrálni.
Azt látták az EEG görbéken, hogy először mindig megjelenik egy kisebb amplitúdójú impulzus, majd némi időkésleltetéssel egy erőteljesebb és időben kiterjedtebb agyi aktivitás figyelhető meg válaszként.

Ez szerintem még nem bizonyíték, hogy így működnek esetleg az
2010. december 11. szombat, 23:48 | KatiPotter   Előzmény

Ez szerintem még nem bizonyíték, hogy így működnek esetleg az agysejtek, arra, hogy ne lennének saját gondolataink vagy ilyesmi. Nem működhetnek pl fénysebességgel.

Ademon képe
És mi csinált az illető ezalatt? Nem mindegy, hogy mik voltak a
2010. december 12. vasárnap, 0:32 | Ademon   Előzmény

És mi csinált az illető ezalatt? Nem mindegy, hogy mik voltak a körülmények, és hogy éppen mire figyelt. Mellesleg honnan jött az a kicsi impulzus? Nem az alanytól? :)

Impulzus,és aktivítás. Az elsőt elnevezték gondolatnak,a
2010. december 12. vasárnap, 1:03 | Éva.   Előzmény

Impulzus,és aktivítás. Az elsőt elnevezték gondolatnak,a másikat egónak.
Erről próbáltam szót emelni,hogy ezt hitelt érdemlően nem lehet bizonyítani.Az egót teljességgel lehetetlen.
Itt van ez a jelenség,a gondolatot még tetten lehet érni,de ami követi kiterjedtebb aktívitás, azt
ember nem tudja bebizonyítani,hogy az az egó.
Mondani azt lehet,találgatni,de hogy az éppen az egó?:D
Szóval ezért mondtam,hogy erre nem lehet bizonyíték, tudományos meg főleg nem.
Ha az egónak lennének jellemzői a gép konkrétan a paraméterei alapján/ami persze lehetetlen most/
felismerné,hogy ez az egó,akkor igen,de ez így csak scifi. Bocs.
És már megint az egón akadtunk meg:)))

Ademon képe
Szerintem minden aktivitás az ego-tól is van. Kérdés, hogy ez az
2010. december 12. vasárnap, 1:13 | Ademon   Előzmény

Szerintem minden aktivitás az ego-tól is van. Kérdés, hogy ez az ego egy "Egység-ego", ami már önmagában a tudat és lélek is, vagy még különáll tőle? Az alany már teljesen összeszedett, vagy még darabokban van? :)

Ez is egy kritérium valóban,de én főképp azért nem hiszek az
2010. december 12. vasárnap, 1:33 | Éva.   Előzmény

Ez is egy kritérium valóban,de én főképp azért nem hiszek az ilyen méréseknek,mert az embert nem lehet részeire szedni,mert mindazon dolgok összessége,és azok áthatják egymást ,nem egymástól elkülönülve vannak,tehát külön külön nem tetten érhetők.
Főleg nem ilyen megfoghatatlan dolog,mint az ego.
Az a második jel a műszeren bármi lehet.

Próbáld meg a vegetatív idegrendszeredet irányítani. /Persze
2010. december 12. vasárnap, 0:25 | Éva.   Előzmény

Próbáld meg a vegetatív idegrendszeredet irányítani.
/Persze jógik 20 év gyakorlás után megcsinálják:)/

Mondjuk pl. egy bejövő inger.Ugyan mit irányítasz,nem is tudsz az egész folyamatról,teljesen automatikus,tökéletes/ha egészséges vagy/mint valami hihetetlen bonyolult ,de finom gépezet.
Ez ügyben semmit sem irányítasz,sem idegi,sem vegyi folyamatokban.
Alfa ezt nagyon szépen elmagyarázná:)
Mondjuk a mozgás más,azt jó esetben Te irányítod.De nem mindig.Nekem pl.ha nagyon el vagyok lazulva,
csak úgy magától felemelkedik a kezem:D Akaratomon kívül.
Szóval van amit írányítasz,van amit nem tudsz,főleg vegetatív dolgokat nem
Emésztés,keringés,légzés...egyebek.
A légzésbe beleköthetsz.hogy légzőgyakorlatok...igen egy rövid ideig,aztán ugyanabban a ritmusban lélegzel,ami teljesen automatikus és nincs az irányításod alatt.
Na éjjel meg amikor alszol akkor meg aztán végképp nem irányítasz semmit,esetleg az álmodat,ha azt megtanultad már.

Ademon képe
Nem mondtam, hogy mindent magam irányítok csak azt, hogy megvan
2010. december 12. vasárnap, 0:34 | Ademon   Előzmény

Nem mondtam, hogy mindent magam irányítok csak azt, hogy megvan a képességem rá. A legtöbbször valóban hagyom hogy a testem magától tegyem amit kell, de van amikor beleszólok.

Szerintem nem mindent mi irányítunk. Vannak dolgok, amik a mi
2010. december 11. szombat, 23:18 | KatiPotter   Előzmény

Szerintem nem mindent mi irányítunk. Vannak dolgok, amik a mi döntésünktől függnek. De ez szerintem még nem egoizmus. Vannak, amik nem. Sokszor kapunk külső segítséget, isteni segítséget. Másrészt pedig az egész közösség "összjátéka". Szóval van több tényező. :)

Nem az, ha az elvárás és elfogadás között megtalálod az
2010. december 11. szombat, 22:50 | KatiPotter   Előzmény

Nem az, ha az elvárás és elfogadás között megtalálod az egyensúlyt. Az igaz, hogy "tökéletes" nem lesz, vagyis olyan nem, amit pont vársz. Inkább azt érdemes tudni, mi az, amit feltétlen szeretnél, ami nélkül nem működne. Szerintem meg lehet találni ezt az egyensúlyt, bár tény, hogy tapasztalatlanságból jól bele lehet keveredni pár rossz választásba. Ami hoz kellemetlenségeket, de később törekedhet rá az ember, hogy amennyire tudja, elkerülje azokat, és megtalálja azt, akivel tényleg jó. :)

a3140a képe
Már csak az a kérdés, hogy a választás vajon a tiéd?
2010. december 11. szombat, 22:53 | a3140a   Előzmény

Már csak az a kérdés, hogy a választás vajon a tiéd?

Igen. Mert azzal nem lépek kapcsolatba, akivel nem szeretnék. Ol
2010. december 11. szombat, 23:05 | KatiPotter   Előzmény

Igen. Mert azzal nem lépek kapcsolatba, akivel nem szeretnék.
Olyan szempontból nem az enyém, hogy nem jöhet azzal feltétlenül össze, aki nekem tetszene. Ott az az Ő döntése is kell (és például olyan körülmények is, hogy ne legyen túl nagy a távolság). Ha az nem, akkor el kell fogadni, és tovább menni.

Távolság:) Nekem egyetlen kapcsolatom volt az életben olyan ,hog
2010. december 12. vasárnap, 1:20 | Éva.   Előzmény

Távolság:)
Nekem egyetlen kapcsolatom volt az életben olyan ,hogy meglátni és megszeretni azonnal .Mint egy atomrobbanás.
Az volt ugye a nagy Ő:)))
Szóval vagy 1700km-re lakott,egy évben kétszer tudtunk találkozni 1-1 hónapra,és még így is 5 évig tartott.
Ennyit a távolságról.
Szóval ezzel csak azt szeretném mondani,hogy a távolság /az csak egy kényelmetlen helyzet/, emiatt nem érdemes elszalasztani esetleg egy csodálatos kapcsolatot.
Soha nem lehet tudni,mit hagysz ki,ha azt mondod szóba sem jöhet ,mert nagy a távolság:)
Egyébként is BP-en vagy,nem olyan nagy ez az ország,hogy pár óra alatt akár a legtávolabbi pontjára is el ne lehessen jutni,vagy onnan BP-re.
Távolság? kac,kac:)

Igen, de ha mondjuk Líbiában lakik az illető, úgy már kicsit
2010. december 12. vasárnap, 1:39 | KatiPotter   Előzmény

Igen, de ha mondjuk Líbiában lakik az illető, úgy már kicsit gáz. Nekem ott lakik valaki, aki lehetett volna a nagy Ő esetleg. És emiatt nem lehetett. Csak dolgozni jött ide valamennyi időre, így ismertem meg. Mindketten ragaszkodtunk a hazánkhoz. Ő el akart hívni Líbiába,de én nem mentem. Tudtam, hogy így a legjobb. Pedig szerettük egymást. Olyan nagyon lelki társnak éreztem, már az elején.

Jó,van ilyen.Azért ez nem minden napos dolog.
2010. december 12. vasárnap, 2:09 | Éva.   Előzmény

Jó,van ilyen.Azért ez nem minden napos dolog.

Az biztos, hogy az nem volt "mindennapos"...
2010. december 12. vasárnap, 2:11 | KatiPotter   Előzmény

Az biztos, hogy az nem volt "mindennapos"...

Az ujj szopásra gondoltál ugye? Te egy nagyon felvilágosult
2010. december 11. szombat, 23:25 | Éva.   Előzmény

Az ujj szopásra gondoltál ugye?
Te egy nagyon felvilágosult megvilágosult vagy,hallod e ?:D

a3140a képe
Igen, az ujj szopásra gondoltam. :)
2010. december 11. szombat, 23:31 | a3140a   Előzmény

Igen, az ujj szopásra gondoltam. :)

Nagyjából egyetértenék Aditival,azzal a kitétellel,hogy guruja
2010. december 12. vasárnap, 0:46 | Éva.

Nagyjából egyetértenék Aditival,azzal a kitétellel,hogy guruja válogatja.

Nekem úgy látszik nagyon jó tapasztalataim voltak,vannak,tehát semmi ilyesmit nem tudok elmondani,de tudom ,hogy inkább az a jellemző amiről Aditi beszél.
Viszont megválaszthatjuk,hogy kit tartunk gurunak,mesternek,kinek hiszünk.Tehát azt mondom ,tőlünk függ,
mint minden egyéb más is:)

Ami azt illeti,hogy hogyan tud olyan dologba választ adni,amit meg sem élt? ,arról azt gondolom,hogy hallottam én választ pl.katolikus paptól, párkapcsolattal,családdal kapcsolatban,és tökéletes volt.
Azt gondolom /sőt tudom/,hogy lehetnek olyan szinten emberek ,hogy intuitíve megkapják a választ a kérdésre.Tehát anélkül,hogy esetleg megélte vagy tanulta volna,mégis a lehető legjobb választ fogja adni.

Szerintem az ilyen csalódások általában a ,,modern'' divatos guruk irányából érik az embert.
Szerintem ,ahol túl sokan vannak, /hívek,közönség/ ,divatos felkapott a guru,ott az igazságról nem igen esik szó,sőt leginkább ellene beszélnek:)
Legalább is így tapasztaltam.

Aditi képe
Ejnye gyerekek, elmegyek néhány órát táncolni, erre itt kitör
2010. december 12. vasárnap, 1:19 | Aditi

Ejnye gyerekek, elmegyek néhány órát táncolni, erre itt kitör a csataláz??? :)

Jól, van örülök, hogy megmozgatott benneteket a téma, és köszönöm a hozzászólásokat.

Bár az ego-nem ego téma egy másik beszélgetésben is felmerült már, (nem mintha túl sok lenne, vagy ettől mindenki tudna róla, azért említem). lehet hogy nyitni kéne neki megint egy oldalt. Elég csúszós téma, sok a félreértés körülötte, nekem sem árt egy kis plusz info itt sem.

A gurukra visszatérve, sajnos, ezek közül egyik sem divatos guru. De egyetértek veletek abban, hogy akármilyen magas tudatosságúak, ők is emberek. És szerintem is elkerülhetetlen egy idő múlva a pózolás.

Én nem vagyok guru, és nem is készülök annak, de sokszor van, hogy ha már kissé fejlettebbnek bizonyulok egy szituban másoknál valamiben, tapasztalom, hogy kellemetlenséget okoz, hogy nem értik, miért viselkedem úgy, ahogy. Ezzel biztosan mások is vannak így közületek. (Mondjuk egy helyzetben mindenki birka, én meg kiállok.) Szóval el tudom képzelni, hogy egy guru egy idő múlva megbotránkozást keltene a viselkedésével az emberek közt, ezért inkább rejtőzködni kezdenek. De szerintem ez sem jó, mert aki érzékeny, vagy lát, az érzi vagy tudja, hogy nincs meg az őszinteség a külvilág felé. És ráadásul vigyáznia kell a "szentségtelen" tettekkel is... :)

Még az jutott eszembe, hogy én, ha valamiben, sziklaszilárdan hiszek az emberben, és a földi valóságának teljességében. Itt létezik a kiegyenlítődés törvénye, ami mindenkire vonatkozik. Aki nagy előnyre tesz szert valamiben, annak kétségtelenül valamilyen nagy hátránnyal, az előny másik oldalával (árnyoldalával, ha úgy tetszik) kell megküzdenie.

Nem hiszem, hogy ez akármelyik guruval másképp lenne, mert ők is a három dimenzióban, és a polaritás világában váltak testté és lélekké.

Lehet, h ez az oka ennek az egész, furcsa jelenségnek...?

Namaszte

Szia Aditi ! Valóban sok tanító nemtől függetlenül nehezen vagy
2010. december 12. vasárnap, 11:36 | zoeya

Szia Aditi !

Valóban sok tanító nemtől függetlenül nehezen vagy egyaltalán nem talál magának párt.Ennek több oka is lehet.Mindannyian egy meghatározott sorssal-feladattal születünk le.Vannak akiknek az életfeladatuk a tanítás és nincs "bekódolva" a párkapcsolat.Nekik ez nem is hiányzik,minden idejüket a tanulás-tanítás tölti ki.Ezek az emberek nagyon kevesen vannak.
Mások ahogy egyre tisztábban élnek,tudatosodnak egyre kevésbé találnak olyan párra aki megérti őket,
ez vezethet rossz tapasztalásokhoz,akár egy megkeseredett állapothoz is.
Mindannyian elkövethetjük azt a hibát,hogy a saját állapotunkat általánosságnak tekintjük és ráhuzzuk másokra is.Biztos hallottál már Te is elvált embert,aki mindenkinek azt "tanácsolja" ne kösse le magát,mert egyedül jobb.Persze ez nem csak a párkapcsolatra vonatkozik,bármely világnézet-felfogás-értelmezésre is igaz lehet.Az ember alapvetően a párkapcsolatra van "kódolva",ezen az úton gyakorolhatja itt fizikai szinten az egység elérését.
Két félből lesz két egész.Két egészből pedig a teljesség,az egység.Ezt kellene megvalósítani mindannyiunknak.Tudom,ez egy szép elmélet és igen ritkán tud megvalósúlni.Részemről minden kapcsolatnak úgy vágok neki,hogy ez lesz az igazi,még akkor is ha tudom,hogy nem egy életre szól.
Általában addig vagyunk együtt amíg van mit tanulnunk a másiktól és van mit adnunk a másiknak.
Mindezt úgy,hogy megmarad saját identitásunk és mégis kitudjuk egészíteni a másikat.
Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra,ezt is tanulnunk kell,mint minden mást.
Igazad van abban is,hogy egy gyermektelen nő,ne tanítson másokat szűlni,mert hiába tudja technikailag
mi történik,de nem élte meg sem a fájdalmát,sem a szépségét.
A jó tanító példát mutat életével,szeretetével,ahogy bánik a tanítványokkal és tisztában van azzal a felelősséggel,hogy ezzel befolyásolja mások életét.Nem akarja ráerőszakolni másokra a nézeteit,csak egy újabb alternatívát nyújt nekik, mert a véleménykülönbséghez mindenkinek joga van,amíg csak be nem látja tévedését.
Ezzel együtt mindannyian tanítók-tanulók vagyunk és magunk választjuk meg mire van igényünk,jelen állapotunkban mit tudunk befogadni,de azt is tudjuk,hogy a befogadott tudás újabb igényre vezet és
újabb tanítót keresünk.Ez így van jól.... :-)
Persze,ez csak az én véleményem...
Zoeya

Ademon képe
Igazából ki az akinek szüksége van a gurura? Mindenképpen kell?
2010. december 12. vasárnap, 16:20 | Ademon

Igazából ki az akinek szüksége van a gurura? Mindenképpen kell?

Domoszlai Katalin képe
Apapótlék,
2010. december 12. vasárnap, 16:41 | Domoszlai Katalin   Előzmény

annak kell, aki a saját belső bölcsességét nem találja. De apa is csak egy van ezért sokan aztán jó nagyot csalódnak a guruban.

Ademon képe
Normális esetben nem a szülőnek kéne a "gurunak" lennie? Nem az
2010. december 12. vasárnap, 16:52 | Ademon   Előzmény

Normális esetben nem a szülőnek kéne a "gurunak" lennie? Nem az lenne a természetes, hogy a tanítvány a gyermek, akit a szülő/guru születésétől fogva felnevel, tanít, hogy végül önálló felnőtté váljon (Teljes Emberré)?

Ki mást ismerhetne és taníthatna legjobban a Mester, ha nem a saját gyermekét?

Domoszlai Katalin képe
Igen így nagyon jó lenne
2010. december 12. vasárnap, 17:32 | Domoszlai Katalin   Előzmény

De nekem például mind a két szülőm materialista volt. Mindenki útja más, én cikázgatok a Sanyi és Gyurkó Zsolt között. Nem ütközik a két tanítás, de egész más. Sok gyakorlatot csináltam Szabó Ilonától is, most meg itt van az új szerelem, a transzperszonális pszichológia.

Normális esetben igen. Viszont ha a gyereknek nem adatik meg ez,
2010. december 12. vasárnap, 17:59 | KatiPotter   Előzmény

Normális esetben igen. Viszont ha a gyereknek nem adatik meg ez, akkor is van esélye, hogy teljes életet éljen aztán. Éva előbb használt kifejezését használom most, mert szerintem nagyon találó: felébreszti önállóan a belső gurut. Ráébred, bármi történt vele, ő attól képes függetlenedni, és élni úgy, ahogy ő látja jónak, látott akármit is az apjától. Mert ő egy független ember tőle. Ilyenre több példát láttam is már, és tapasztalat is. Még jó, hogy erre van lehetőség, különben nem is tudom, hol tartanánk.
Ilyen esetben, ahogy tapasztalom, először lehet keres pótapát az illető. De mikor felébred a belső guru, amikor ráébred a többiekkel való egyenrangúságára, nem keres többé gurut (az ún. gurukkal is egyenrangú, vagyis ők is emberek és esetleg tévedhetnek, akárcsak ő). Sőt, egyenesen nem hagyja. hogy befolyásolják, önállóan válogat a tanításban. És hosszú távon ez mindenképp előny. Így simán tud teljes életet élni az ember, és olyan "csodák" történhetnek vele, amit korábban saját magának el sem tudott volna képzelni. Pedig mint bárkit, ezek a természetes csodák, őt is megilletik. Vagyis egyszerűen megtalálja a boldogságot. :)
(Bár időnként bizonyos személyekkel kapcsolatban előjöhet a pótapa-érzés, de tudatosan lehet arra figyelni, hogy ne hagyatkozzunk rá teljesen, tehát az ő tanításain is úgy gondolkodjunk el önállóan, hogy mennyire érezhetjük magunkénak, mint a többi esetében, viszont az érzés, nagy szeretet és öröm, az lesz benne a lényeg).