Magam sem gondoltam, hogy ki írom magamból de megteszem mert nem panaszkodom senkinek. Bele is vágok: mi fáj jobban? A testi fájdalom vagy a lelki fájdalom a nagyobb!? Mindkettő! Szerintem... Ez a "kék" bolygó ( a föld) igen gyönyörű! Igaz? :) és mégis kémia az egész. Ha belemarkolsz a földbe és a markodban tartod ott van benne szinte minden ami benned megtalálható, és mégis más! Más lesz minden ha valami több kerül bele mint ami benne megtalálható, arányokra gondolok. Velem is ez történt. Megváltozott a "valami". De senki nem tudta megmondani még, hogy mi van bennem kevesebb és több.

Kiskorunkban első ellenkezéseinkkel kezdjük el határainkat kialakítani. „A kisgyerek még egynek érzi magát az édesanyjával, ám eljön a pillanat, amikor már nem azt mondja, hogy a Palkó labdája, hanem azt, hogy az ÉN labdám. Ebben a pillanatban megjelenik a ’szembefordulás’, a leszakadás, a dac, az akarás az akarásért. Nem tudom még befűzni a cipőmet, de ÉN akarom befűzni! Vagy éppenséggel be tudom fűzni, de NEM akarom!”1 Természetes jellemfejlődésünk része, hogy megtanulunk nem-et mondani. Belső világunk kibontakozására viszont nem mindenki reagál egyformán környezetünkben.

„Nem kellett sok idő, hogy meglegyen az első tudatos álmom, ami sokkal fantasztikusabb, mint ahogy a tanfolyamon próbáltad érzékeltetni, mert ezt az érzést és tapasztalatot tényleg nem lehet elmagyarázni! Negyedik napja, hogy gyakoroltam a valóságteszteket, és tényleg összejött a tudatos álom, de már irányítottam is!