Képmutatás a szeretetért | Önmegvalósítás.hu

Képmutatás a szeretetért

Hozzászólások

18 hozzászólás
Inyó képe
Önmagam felvállalása
2008. augusztus 11. hétfő, 7:46 | Inyó

Hmmm, ebben a cikkben magamra ismertem. Éppen beindult nálam egy felvállalási időszak!:-)

Az utóbbi 2 évben elég nagy mértékben megváltoztam, amivel a családtagjaim nem tudtak mit kezdeni. Volt ki nem akarta meglátni a változásaimat, nem beszélt róla és meg nem történtté akarta tenni, mások mindig apró, bántó megjegyzésekkel jelezték, hogy nekik nem tetszik az én megváltozott viselkedésem, életfelfogásom.
Persze, nyíltan nem beszéltem senkivel, hogy mi is valójában a problémája velem. Én egy ideig próbáltam nekik megfelelni és szinte kettős életet élni, de egy idő után nagyon fájtak a bántások és nem tudtam már őszintétlenül élni. Éreztem egyre sürgetőbb, hogy nyíltan is felvállaljam a megváltozott énem! Nagyon féltem, pontosan attól, amit Sanyi leírt a cikkében!

De elérkezett az idő, mikor már annyira feszített a felvállalás, és kiálltam magamért! Nem volt egy könnyű menet, de megérte!
Boldog és felszabadult érzésem volt és azóta is van!
Tudom, ez egy többfordulós történet lesz, de előbb-utóbb a végére fogok érni! Időt kell adnom a hozzátartozóimnak is a feldolgozáshoz!

naphold képe
Gratula
2008. augusztus 11. hétfő, 10:59 | naphold   Előzmény

Gratulálok.
Csak annyi javaslatom lenne, ha legközelebb egy hozzátartozód szóváteszi, hogy nem tetszik neki a "változásod", akkor "csak" kérdezz:
Mondjuk ezt: "Mi nem tetszik a változásomban?", vagy "Szerinted miért nem tetszik neked az én változásom?".
Ezekkel a kérdésekkel el fogod gondolkodtatni őket és el tudod venni a "támadásuk" élét, vissza tudod fordítani az ő energiájukat saját maguk felé.

Sok sikert a továbbiakban!

Eta

képmutatás
2008. augusztus 11. hétfő, 16:45 | Charity (útkereső)

Jó ez a gondolatmenet, csak túl vegytiszta, akkor meg kell tanulnunk érdek nélkül, a társadalmon kívül élni, mert szerintem nem megvalósítható ez se, meg az se, hogy ne viselkedjünk. Hisz erre szocializáltak bennünket, hogy kifelé a külvilág felé tud érvényesíteni magad ezt pedig csak úgy tudod elérni, bizonyos helyzetben mást mutatsz, mint szeretnéd. Szabadság? A társadalmon kívül legfeljebb. Hangsúlyozom, hogy az intim kapcsolatainkra mindez nem igaz, mert ott meg pont az mérgezi, ha másnak kell láttatnunk magunkat, mint amik vagyunk, szerintem az nem is működik hosszú távon.
Inkább ne legyen egy barátom se....... hát inkább legyen, még ha kicsit ilyen olyan is. Az ember nem robinsonnak született. Bár azt elismerem, hogy határozott előny ha tudja élvezni az egyedüllétet, és átlátja mások játszmáit. A folyamatos konfrontálódás se vezet sehová, és megválogatni se tudjuk a környezetünket. üdv gigi

fehercsongor képe
Az élet számomra igazán lényeges dolgai társadalmon kívüliek ,
2008. szeptember 03. szerda, 21:21 | fehercsongor   Előzmény

Az élet számomra igazán lényeges dolgai társadalmon kívüliek , nem öltönyös történések . A szocialzáció az önmagunkhoz való visszakanyarodás eltartó része . A titoktartás , személyiségi jogok , képmutatás stb . a bűn leplei .
A mögöttük levő angyal ugyanis nélkülük is angyal maradna .Én úgy tapasztaltam , hogy annak nem a mi életünk számára kialakított környezetek , ( már kinőtt ruhák ) . Ezeket felismerve el kell hagyni ,és újabbat teremteni , keresni , a kivárt megfelelő időpontban belépni a kínálkozó jobba . Ugyanez vonatkozik a személyesebb kapcsolatokra is . Szerintem a környezet kinőhető , megválogatható , megálmodható , bevonzható , megteremthető .
A kifelé sűrűbb társas időszakok , és a keményebb belülről töltekező magunkrafigyelés váltakozása is az élet egyik ritmusa .felacso

Az egyetlen út
2008. augusztus 20. szerda, 13:35 | Benedek (útkereső)

Az önismeret útját járónak csak egy út létezik. Ez, amit Sanyi leírt. A többi más csak tévelygés.
Kellenék-e úgy a barátaimnak, rokonaimnak ha a képmutatás nélküli Önmagamad lennék?
Az az Ő dolguk. Számomra mindennél fontosabb a képmutatás nélküli élet mint h akarjak nekik kelleni. Az "akarnék kelleni" esetében meg már megint kívülről, tőlük várnék valamit, az álarcot szeretném letenni.
Kellenének-e Neked ezek az emberek, ha Önmagadat adnád?
Hmm... 90%-k nem. De akkor most saját álarcom kardjába dőltem mert odalyukadtam ki h azért tartom velük a kapcsoltot, mert játszmáimhoz kellenek. AAAA EZ most fájt!
Hogyan változna a kapcsolatod a környezeteddel, ha holnap reggeltől hirtelen tisztán Önmagad lennél?
Tiszta és őszinte lenne.

naphold képe
Olvasd el, mit írtál!
2008. augusztus 21. csütörtök, 10:47 | naphold   Előzmény

"Kellenék-e úgy a barátaimnak, rokonaimnak ha a képmutatás nélküli Önmagamad lennék?"
Ez az "Önmagamad" érdekes. Tulajdonképpen megválaszolod vele a problémádat. Mit "ad Önmagam" önmagamnak és mit "ad Önmagam" a világnak. Eta

Hamar egyedül maradnál
2008. szeptember 03. szerda, 15:47 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Valószínűleg igen hamar egyedül maradnál a nagy őszintességeddel.
De azt hiszem a dolog azért mégsem reménytelen hiszen ha az ember egyedül van és nem veszik el az önsajnálatban nagyon szépen eljuthat igazi önmagához.
Akár hozzá hasonló embereket is bevonzhat az életébe ha valóban így szeretné.
De vajon az ember valóban társaslény?
Hiszen egymagunk születtünk a többi már csak nevelés kérdése.
Ha képesek lennénk gondoskodni önmagunkról később nem alakulna ki a társ iránti igény?
Egyedül igazán tiszták és őszinték lehetnénk
Lehetséges,hogy a hasonlóan gondolkodó emberek megtalálják egymást?

bani

fehercsongor képe
Szerintem egymagadban nem születhetnél meg , bár egymagaddá
2008. szeptember 03. szerda, 21:04 | fehercsongor   Előzmény

Szerintem egymagadban nem születhetnél meg , bár egymagaddá születsz a többi egymagadok közé és segítséggükel , az igaz . Én a társaslényre szavazok , mert a lelki abszolútban , mint én már nem vagyok , és mint én csak itt : a viszonyulások közötti viszonyulásként létezem .
Igen , szerintem ha képesek lennénk a kezdettől fogva önmagunkról teljeskörűen gondoskodni , akkor nem alakulna ki a társ iránti igény .
Minden lelki-testi nyavalya egyik rétege onnan ered , hogy "anyánk milyen gyorsan adta oda a cicijét" .
Igen , egyedül tiszták és öszinték lehetnénk , de soha meg nem tudnánk , hogy azok vagyunk , mert nem ismernénk meg a mocskunkat és ámításainkat .
Igen , a hasonlóan gondolkodó emberek , ( ha gondolataik az önmagukhoz való eljutottságból fakadnak , hangolódnak ) megtalálják egymást és gyönyörködnek egymásban . felacso

Mit ér, ha az egész világot megnyered, lelkedben pedig...
2009. január 04. vasárnap, 18:11 | Csabi (útkereső)

Szerintem mindenképpen önmagunkat kell adnunk, mindenhol, mindenben. Na ezzel küzdök én is.
De ez nem azt jelenti, hogy minden apróságon össze kell vesznem a környezetemmel, hanem azt, hogy illik (finoman) közölni, hogy ha valamit nem kedvelek, nem szeretek, és azt is a valami nagyon teszik. Nagyon fontos: megdícsérni azt ami tetszik.

Az élet az egyensúly (és a kapcsolatok) megtalálásáról szól. Ha nem magadat adod, abba előbb utóbb belebetegszel, ha csak magadat adod, minden pillanatban, akkor inkább menj el remetének, mert senki nem fog elviselni.

Örökérvényű a mondás: Vagy igazad van, vagy vannak barátaid. El kell fogadnom a barátaim véleményét, akkor is ha nem tudom meggyőzni őket a saját igazamról. Ha alapvető dolgokban egyetértünk, az már elegendő alap a barátsághoz.

Asszem.

Csabi :)

Kösz Sanyi ezt megkaptam!
2009. július 12. vasárnap, 21:30 | atirisatuk

De éreztelek is nagyon a mai nap folyamán....
Te megkaptad az emailemet pont erről a CD-ről? július 19-re?
Köszi
Kutasi Rita