Kell-e Mester, Tanító a lelki fejlődéshez? | Önmegvalósítás.hu

Kell-e Mester, Tanító a lelki fejlődéshez?

2008. november 10. hétfő, 23:01 | Huszti Sándor -...

Vajon szükség van-e egy Mester vagy egy hiteles Tanító jelenlétére, segítségére ahhoz, hogy a lelki utunkon járjunk?

Elengedhetetlen a külső támogatás, vagy nélküle is boldogul a törekvő?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A Te egod feloldása, nem az önmegvalósított Mester dolga!
2008. november 10. hétfő, 23:27 | Huszti Sándor -...

A témát a "megvalósított tanító nem tart 2 hónapos kurzusokat" hozzászólás kapcsán nyitottam, remélem megtaláljuk a választ erre a fontos kérdésre! Itt folytatnám az eszmecserét:

Valóban könnyen bemozizhat az, aki hagyja elszállni magát, de az önismereti gyakorlásnak pont az a lényege, hogy az állandó önvizsgálattal és a külső jelzések, kritikák komolyan vételével már csírájában felismeri a gyakorló, ha kezdene többet hinni magáról, mint ami.

Az ego feloldása nem hiszem, hogy az önmegvalósított Mester dolga lenne, különben már több millióan túl lennének az egojukon, akik az elmúlt pár száz évben a megvilágosodott Mestereket követték!
Bár egy Mesternek, aki ura az illúzió világnak is, egy gondolatába kerülne feloldani minden káprázatot, mégsem teszi, mert akkor a Tanítványától venné el a fejlődés lehetőségét.

Nem az az elsődleges cél, hogy megszabaduljunk az egotól, hanem az, hogy annyira tudatosítsuk a kialakulásának az okait, hogy legközelebb ne legyen rá igényünk. Az ego kialakulásának legfőbb oka az, hogy nem tudjuk elfogadni a világot és benne Önmagunkat olyannak, amilyen. A valóság okozta fájdalomtól úgy próbálunk védekezni, hogy téves énképekkel, hitrendszerrel és hazugságokkal vesszük körbe magunkat, viszont ezzel kirekesztődünk a valóság tapasztalásából. Ez indítja el aztán a lelkeket a tudatlanság útvesztőjében, amiből megszabadulni a valódi énünk megismerésével tudunk.

Az ego építő folyamatot az elfogadás képességének fejlesztésével és sok-sok tudatosítással tudjuk megfordítani, és akkor végre képesek leszünk a valóságot elfogadni annak, ami.

Ezen az úton, egy Mester is csak instrukciókat tudna adni, de helyettünk semmit sem fog megtenni!

A te egod megvalositasa nem a mester dolga.
2008. november 12. szerda, 21:39 | B.Helga (útkereső)   Előzmény

Mar nagyon reg keresem onmagam kulonbozo modszerekkel probalkoztam de nem megy Yoga Meditacio
ennek lassan hat eve hogy minden nap kinlodok....de nem tudom mi tevo legyek.Van egy yoga mesterem de en sajnos meg szemelyesen nem talalkoztam vele csak az iskolat vezeti marmint az o tudasan alapszik,
de ot sem erzem igazan az en mesteremnek.Ha barmilyen tanacsotok van szivesen megfogadom.
Elore is koszonom egy Erdelyi lany Helga

Tükör
2008. december 03. szerda, 8:12 | kornel1 (útkereső)   Előzmény

VALAKI azt mondta nekem, mindent szeretettel csinálj, ha nem szeretettel csinálod, inkább ne csináld...
a kínlódással pont az ellenkezőjét éred el, fokozod a görcsöt, amit oldani szeretnél.
A megoldás, ami minden módszerhez alkalmas, és a mindennapok minden pillanatában érdemes "használni" a lazítás.
Csak lazíts, csak lazíts, és ne csinálj mégegyszer mondom ne "csinálj" semmit. Lazíts, és hagyd, hogy megtörténjen.
Eleinte nehezen megy, nehezen enged az egó, de ha megérzékeled az ellazultságot, az az igazán hatékony.
Keresed önmagad, ne keresd tovább. Ott vagy mindenben, ami körülötted van.
De igazán önmagadban vagy. Az ellazultságban megérzed a természetes állapotodat, ami béke, harmónia és szeretet. A külvilág, a társ, a szomszéd, a gyerek, a kolléga, a közértes...stb mindenki azt mutatja meg, amit magadban elutasítasz. Ha másokban látod, nem lehet nem észrevenni. Fogad el, figyeld, mennyire billent ki. Csak figyelj, lazíts, és fogadd el, hogy a másikban önmagad el nem fogadott darabkáját látod. Csak lazíts, engedd hogy hasson rád, és figyelj, amennyire lazítasz, annyira engede vissza elutasított, kizárt részedet, amit ha befogadsz, már nem kell a külvilágban megjeleníteni. Ez a TÜKÖR törvénye.

Arthur vagyok
2008. december 03. szerda, 15:19 | Arthur (útkereső)   Előzmény

Erre a tükör dologra én is rájöttem már, csak nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni, mint Kornél1! Én megtaláltam magam, Arthur vagyok, egy álmodozó, magas, vékony művészlélek. Egy nagy baj van: véletlenül bezártak egy alacsony, töltöttgalamb nő testébe!!! Mit követtem el, hogy így büntet a Sors?!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
El kellene engedned azt a régi énedet!
2008. december 04. csütörtök, 13:39 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Talán éltél már eleget Arthur testben, Arthur személyiséggel és itt az ideje, hogy a töltött galamb stílust is kipróbáld!
El kellene engedned azt a régi énedet és nem síránkozni utána, hanem a jelenlegit megszeretni, ebben megtalálni a szépséget és a tanulságot!

JA :-)
2008. december 08. hétfő, 15:14 | Evangelin (útkereső)   Előzmény

JA :-)

Jó úton jársz
2008. december 03. szerda, 12:42 | lizzy (útkereső)   Előzmény

Kedves Helga,

azt írod, hogy már hat éve "próbálkozol" és minden nap "kínlódsz", szerintem jó úton jársz, csak ne erőlködve tedd, mert ezzel tartod fenn a jelenlegi állapotod. Erre a saját esetemet tudom felhozni hátha további lendületet ad.

Én is nagyon sok módszert kipróbáltam és arra jöttem rá, hogy mindekinek a saját módszerét kell összegyúrnia, a mesterek/tanfolyamok/ könyvek csak ötletekkel szogálhatnak amik inspirálóak lehetnek, érdemes kipróbálni ezeket, de nem biztos hogy neked is egy adott módon kell "megtalálnod önmagadat" Persze mindenki olyan boldog, amikor végre "boldog", hogy azt hírdeti, hogy az ő módszere a tuti, te is ezt fogod tenni :o)

Meghatározó pillanat volt számomra amikor megérezhettem milyen "ok nélkül" boldognak lenni, és azóta is jó tudni, hogy minden rendben van.

Ha én képes voltam rá, te is minden további nélkül képes vagy megtalálni ezt az érzést/állapotot/rezgésszintet, nevezd később majd ahogyan tetszik.

Viszont amit leszűrtem az egészből az az, hogy soha nem szabad feladni a keresést, mert ez a legjobb dolog ami valaha is történt velem!!! Másodszor: akármennyire is erőltettem a dolgot annál távolabbra kerültem tőle, elég paradox helyzet, és sokszor igazságtalannak tűnik, de így utólag ennek is megvolt az értelme. Sajnos erre vagyunk szocializálva, hogy amiért keményen megdolgoztál csak az ér valamit. Ez ebben az esetben pont fordítva van, sajnos minél jobban erőlködsz annál feszültebb leszel, de semmi több.

Ami szerintem megér egy próbát: ha van egy szabad délutánod, és zavartalan helyet tudsz magadnak biztosítani, akkor egyszerűen ülj le, csendesedj el, engedd el magad amíg egy enyhén zsibbadt állapotot el nem érsz. Ne törekedj először semmire választ kapni!!! Ha van lehetőséged ezt minden nap csináld ameddig jónak látod, elég naponta 10 perc is. Ha a zsibbadás elkezd kellemes bizsergéssé válni már nagyon jó úton vagy, ettől többet kezdetben ne akarj. Belső lényed/ lelked segíteni fog a továbbiakban, igazából csak ő tud segíteni, hiszen mindenkinél jobban szeret téged. Neked csak ezt a bizsergető könnyű passzívnak tűnő állapotot kell biztosítanod számára a többi már az ő dolga.

(Bővebben erről: J. and E. Hicks: Új életet kezdhetsz! Ezt mint forrást megemlítem, mert sokat segített, de nem szeretek konkrét könyveket reklámozni, mert kinek mi jön be, általános recept nincs, amelyik könyv "vonz" téged abban nagy valószínűséggel jó ötleteket találsz, a többit pedig ne erőltesd!

Alkosd meg a saját módszeredet és ne erőltess olyasmit ami kínlódásokkal jár. Igazából nem tudod elrontani csak késleltetni a dolgot, szóval aggodalomra és erőlködésre semmi ok nagyon jó úton haladsz :o)

Ez kedves, együttérző és bölcs segítség volt. Ugyanakkor azt
2008. december 08. hétfő, 15:05 | Evangelin (útkereső)   Előzmény

Ez kedves, együttérző és bölcs segítség volt. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a laikus bizony amikor sokféle dolgot próbál ötvözni, nagyon sok kárt is tud okozni. Mi tibeti jógát, álomjógát tanítunk (tibeti mester által felhatalmazva) és azt látjuk a párommal, hogy az emberek a türelem hiányával küzdenek. Az első órákon szinte nem történik semmi. Egyszerű hangolás. Az emberek a csingi-lingiben bíznak. Látványosság, azonnali hatások és csodák. Hát ilyen nincs. De olyan sincs, hogy összepárosítsuk az össze nem illő dolgokkal.
Sok megbolydult szellemű emberrel találkozhat egy tanító. Van olyan kereső, aki mindenféle dologba belefog, majd próbálja ötvözni őket, sőt, akár saját metódust alakít ki, nem véve figyelembe sem az anatómia, sem a lélektan, sem az egyéni spirituális felkészültséget és másokét sem. Mint anaesthesiológus, aki jártas a komplementer medicínában, természetgyógyász, aki valamelyest jártas az alternatív rendszerekben, mint pránanadi mester és gyakorló jógi aki nagyon kicsit jártas az elme tudományában, azt mondanám, hogy a kitartás és a józan ész együtt a legjobb megoldás. Mesterem, Namkhai Norbu Rinpocse azt mondja, gyakorold a módszert, amit átadok, de, ha nem javul az életed, ne csináld tovább.
Nem mondja mennyi idő után, de nem hiszem, hogy sok évben gondolkodna. Bizonyos gyakorlatoknak azonnali, vagy majdnem azonnali hatásuk van. Nem azt jelenti, hogy a problémáid nem lesznek jelen, de a tudatállapotod, s a hozzáállásod más lesz. Ráadásul sokan azt mondják, hogy mindenki egyenlő. Ez nem igaz. Tudomásul kell venni, hogy nem igaz. Bár mind ugyanazon a lépcsőn haladunk, de nem egyszerre, hanem egymás után. Demokrácia sincs, mert van aki tudja, s van, aki nem. S nem biztos, hogy az tudja, aki mondja. Ezért én sem tanítok úgy, hogy ex cathedra kijelentek, hanem csak átadom azt a tapasztalatot, amim van, vagy változtatás nélkül olyan mester tanítását, aki hagyományvonalat mutat fel.
Nekem nem sok ilyen mester van az életemben. Nem szoktam fórumokban írni, de ez most valamiért elindult. Mindíg úgy gondoltam, hogy nem az én dolgom, hogy másoknak elmagyarázzam az életet, ami csak számomra olyan, amilyen, de már így az 50 felé úgy látom, hogy néhány ésszerű gondolat nem lehet nagyon káros. Rossz házasságban élni is teher 6 évig. Saját nem kötelező választásaink rabja maradni, esztelenség. Azt mondani, hogy jó úton jársz, ebben az esetben szerintem megtévesztő. Lehet, hogy jó úton jár, csak nem is látja az utat. VAn ilyen is. Talán egy élő, látható, hiteles oktató többet tudna segíteni neki abban, hogy rátaláljon arra az útra, amely a sajátja. Ehhez nem kell mester sem. Egyszerű, megtanulható technikákkal is működik, mert az elmének vannak olyan fellelhető tulajdonságai, melyek nem függnek mástól, csak a megfelelő kondícionálástól. Aki túlságosan spirituális és szellemi irányba hajol el, az elszalasztja azt az alkalmat, hogy legyökereztesse azokat ebben a földi inkarnációban. Ez egy lehetőség.
Fizikai testben. A szellemi utat követők legnagyobb hiányossága, hogy azt gondolják, hogy a földi élet egy tehertétel. A földi élet egy lehetőség, mégpedig a lehető legnagyobb. Megvalósítani, lehorgonyozni mindent, amit a szellem megtervez. Ne mondjuk meg senkinek, hogy hogyan. A legvadabb módokon lehet megvilágosodni, de jó, ha mindenki figyeli önmagát, mi az, ami működik, s mi az, ami nem.

gyöngyház képe
Kölyök
2009. január 16. péntek, 2:08 | gyöngyház   Előzmény

Ma elképzeltem, milyen élmény lehet egy 5 évesnek, ha meditációt tanul. Visszaemlékeztem, milyen klassz volt minden, ami új! És hogy tudtam élvezni! Próbálkoztam vele, megnézegettem, játszottam. Ez vidám, felszabadult érzés! Nem írom, hogy volt. Hiszen még emlékszem rá. Meg néhány dologban ilyen vagyok.
Te emlékszel? Próbálj úgy "gyakorolni", hogy nem gyakorolsz, hanem mint egy gyerek, szórakozol egy új, érdekes játékkal!
Ne légy merev! Ne légy felnőtt!! Játssz!
Azért írtam meg ezt, mert épp ma jutott eszembe, mikor próbálkoztam én is. És most valami azt súgta, talán felold Téged. Egyszercsak bejött ez a dilis kis gondolat és nem tudtam megállni, hogy ki ne próbáljam. Én még csak az elmélyülést, meg befelé figyelést próbálgatom. Nekem nagyon bejött, tök vidám lettem tőle, és igazán játszani kezdtem.
Tágra nyílt szemmel, vigyorogva néztem a fura felhőket a fürdőszobában. :-))))

A kritikák komolyan vételével csak óvatosan!!!!!!!!!!!! Kinek és
2008. december 08. hétfő, 14:37 | Evangelin (útkereső)   Előzmény

A kritikák komolyan vételével csak óvatosan!!!!!!!!!!!! Kinek és milyen kritikáját kell komolyan venni?
Ha a tükör tiszta, akkor a tükörkép is. Aki másokat kritizál, saját magát kritizálja. Ez alaptézis. Amit kritizálunk, nem kedvelünk, szeretnénk eltolni, mint kényelmetlenséget, egyre erőteljesebben jelenik meg a világunkban. Azután szépen kritizálhatjuk, amíg jólesik. Nem a másik kritizálásával segítünk, hanem avval, ha békén hagyjuk. Ha nem tetszik, nekünk kell lépnünk. Kifelé. Vagy változtatni. Magunkon. Én nem hallgatok a kritikákra. Senkiére. Egy évtizedbe telt, míg saját szépségem felfedeztem az egész életemben elhitt kritikák mögött. Bár ez a sorsom volt, de soha nem bízatnék senkit arra, hogy figyeljen a kritikákra ebben az önző világban. Mert önző, ne szépítsük. Még apró dolgokról is nehéz lemondani. Én tudom, mert megtettem. A kicsiny dolgok sokszor nagyobbnak tűntek, mint a nagyok. De a legjobb, amikor az ember az életéről tud lemondani, mert ettől kezdve nincs ellensége. Már nincs illúzió. S az élet más minőségben visszatér.
Megint csak az én nézőpontom. Nem hiteles.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ugyan kezdetben nehéz állandóan figyelned, ébernek lenned
2008. november 11. kedd, 20:09 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Annyiban helyesbítenélek, hogy nem arra gondolsz, hogy "kell" és "szükséges" a Mester jelenléte, hanem hogy könnyebb általa!
A témaindító hozzászólásokban viszont pont arról szólt a vita, hogy kell, vagy nem kell a Mester a célbaéréshez?!

Nyilván kényelmesebben járható az út, ha van támogatás, ha van aki az orrunkra koppint, de én még ezt is feleslegesnek tartom, ugyanis ez elkényelmesít! Ha mindig számíthatsz rá, hogy a Mester időben felnyitja majd a szemed és nem hagy belemerülni a saját illúzióidba, akkor mikor fog kialakulni a belülről fakadó éberséged??

Ha egy gyerek nagyjából tud már járni, de azért azt nem engedjük meg neki, hogy fájdalmasakat tanyáljon, akkor ugyan kellemes lesz számára a járás, de sohasem fog önállóan járni!
Igenis a fájó kudarcok, a kényelmetlenség, az önmagadra utaltság az, ami erősíti benned az önkontrollt, a felelősségvállalást önmagadért, az éberséget, és a tettrekészséget.

Ugyan kezdetben nehéz állandóan figyelned, ébernek lenned, de ez csak azért van, mert megszoktad, hogy alszol! Ha edzed magad, akkor hozzászoksz az éberséghez is, és akkor önmagadat fogod kontrollálni, nem leszel rászorulva egy kívül-álló őrre!

Igazából ezt most is meg kellene tenned önmagadért, de a világban azt a rossz példát látjuk, hogy senki sem vállal felelősséget a saját tetteiért, életéért, akkor miért pont Te figyelj erre?!

Egy időben azt mondogatta a Tanítóm, hogy ismerjem fel a bennem levő tanítót, merjem felvállalni azt, különben egész életemben az Ő csecsén lógok majd!
Nagyon nehéz volt leválni Róla, hiszen a legkényelmesebb volt nem-gondolkodnom, nem-figyelnem magamra, mert számíthattam rá, hogy Ő majd úgyis megmondja a tutit!

Csakhogy egy ilyen szimbiózisban a Tanító és a Tanítvány is rabok, egymástól függnek, nem szabadok. A Tanítóm célja nem az volt, hogy örökre a Tanítóm legyen, hanem az, hogy felnőjek emberileg és spirituálisan is! 

Ezért bár nehezebb Mester, vagy Tanító nélkül haladni az úton, de ha megtanulod önmagadat irányítani, akkor többre viszed, mint akik most fürdenek egy szent energiájában!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A kérdés csak az, Te mit keresel?
2008. november 12. szerda, 12:38 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nagyszerű Zsuzsa, pontosan ilyen felismerésekre számítottam Tőled! Szépek a mondataid, bizony sokszor irigyellek miatta és vágyom rá, hogy én is ilyen egyszerűen-szépen tudjak fogalmazni!  : )
Lentebb majd idéznék is néhányat Tőled.

Jó tíz évvel ezelőtt, amikor a Tanítóm elkergetett, hogy most már ne rajta csüngjek, hanem legyek önálló, pedig még én magam sem hittem el, hogy képes vagyok rá!
Megtanított mindent, ami az önálló útonjáráshoz szükséges, legfőképpen azt a gyakorlatot, amellyel kapcsolatba tudtam lépni a saját Belső Mesteremmel. Ezzel a gyakorlattal aztán megkaptam szinte minden választ, amit addig a Tanítómtól reméltem, - amit meg nem, azért más módszerek után kellett néznem.

Hatalmas csalódás volt számomra, amikor fél év után újra találkoztam a Tanítómmal és részben kívülről szemlélve Őt, már nem láttam azt a nagyságát, amit addig is csak én vetítettem ki rá! Igenis vágytam arra, hogy vezetve legyek, hogy valaki fogja a kezem és megmutassa a felnőtt életbe vezető utat, de ehhez nem kellett volna Őt annyira felmagasztalnom!

Kiderült, hogy Ő is emberből van, tele hibákkal, ami mégis megkülönbözteti számomra a többi embertől, hogy a gyarlóságai közepette mégiscsak van egy képessége, amitől Ő más: tud tanítani!
Ha csak fele annyi képességgel bírnék a tanítás terén mint Ő, akkor ... De nem, és nem is bánom, mert bennem nincs akkora érdeklődés mások lelki fejlődése iránt, mint Neki van. Nekem elég ennyi, amennyi most van, ettől pont kerek az életem.
No de, nem is ezt akartam elmondani, hanem azt, hogy...

"Eddig , ha egyedül haladtam, a bennem rejlő tanító által, az élmény sokkal inkább az enyém volt."

Tanítók jönnek-mennek, de Te mindig megmaradsz magadnak, és amikor a magad vezetésére hallgatsz, akkor annak az eredménye ezerszer értékesebb lesz számodra, mint ha valaki kívülről segít!
Ezt alig bírtam beleverni az egyik tanítványom fejébe, de mára remélem érti már, hogy miért jobb egyedül kínlódnia a felismerésekkel, miért nem segítek neki mindig.

Mielőtt itt valaki megkérdezné, hogy akkor mi a frászt keresünk mi ezen a weboldalon, miért lehet hozzájutni az Önismereti tanfolyam CD-ihez, annak hadd hívjam fel a figyelmét, hogy a Tanító és a tanítás két különböző dolog!
Itt a Tanító személyes jelenlétéről van szó, annak támogató magatartásáról, tetteiről, amire véleményünk szerint "szükség" nincs, de segíthet, könnyíthet az úton, viszont hosszú távon elkényelmesít!

A tanításra, instrukciókra, ötletekre, technikákra viszont nyugodtan támaszkodhatunk, hiszen azok által hamarabb eljutunk a felismeréseinkhez, változtatáshoz, de mégiscsak mi szenvedtünk meg vele!

Példaként képzeld el, hogy úgy tanulsz meg főzni, hogy egy Mesterszakács mindig ott van Veled a konyhádban és még húsz év múlva is felügyeli ahogyan a rántást csinálod, vagy az első egy hónapnyi alapozás után már szakácskönyvből tanulsz tovább?!

Ha az utóbbit választod, akkor ugyan az első 2-3 évben lassabban fejlődsz, mint a Mester oldalán, de amivé válsz, az valóban Te leszel, nem pedig a Mester egy újabb klónja!

"De a világban úgy vettem észre, óriási divat lett tanítókhoz tartozni."

Igen, ez részben divat, másrészt nem láttak még az emberek az önálló haladásra jó példát. Amit láttak az az, hogy aki egyedül próbálkozik, az vagy nem halad, vagy halad - a bolondokháza felé!

Kétségkívül nehéz a spirituális utat egyedül járni, de én itt nem is a spirituális gyakorlatokat népszerűsítem, hanem olyan önismereti gyakorlatokat és gondolkodást, amitől legrosszabb esetben is "csak kibuksz", de nem fogsz beleőrülni!

Az első pozitív példát az önálló úton járásra Richard Bach-tól olvashattuk, amiben Jonathan Livingston a sirály, egyedül fedezi fel a megszabadulás útját.
Remélem, egyre többen választják ezt az utat, hiszen az elmélet és gyakorlat pontos alkalmazásával, valamint a belülről fakadó őszinteséggel, járható és  hihetetlenül eredményes tud lenni ez az önismereti módszer!


A régi és mai spirituális kultúrákból mindenhonnan azt halljuk, hogy a Mester hogyan támogatja a tanítványát, ezért természetes, hogy bennünk is az a kép alakul ki, hogy fejlődni csak egy Mester lábainál tudunk majd. Ezért van a keresőkben a várakozás, hogy talán ma betoppan az isteni Mester az életembe!

Ezt a reményteli várakozást aztán sokan ki is használják, és Mesternek adják ki magukat, a sok áhítozó meg mindent elhisz nekik, hiszen a Mester szava szent!

"A világ sok esetben ezt súgja nekünk, hogy mástól várjuk el, hogy megmondja nekünk, kik vagyunk, és erő kell hozzá és éberség, hogy merjük nem elhinni!"

Aki Mestert akar találni, az azt fog találni. - de abban nem lesz köszönet!
Aki az igazságot, Önmagát keresi, az azt fogja megtalálni.

A kérdés csak az, Te mit keresel: a Mestert, vagy Önmagadat?

Mit is szeretnék ?
2008. november 12. szerda, 17:43 | Cs.Zsuzsa (útkereső)   Előzmény

Köszönöm, Sanyi !

Úgy látszik bárhová lépünk , ez az igazi kérdés az életünkben : Mit is szeretnék ?

Kirsikka képe
aktuális
2008. november 11. kedd, 15:07 | Kirsikka

Számomra nagyon aktuális ez a kérdés. Egyszer valaki azt válaszolta, hogy akkor jön a Mester ha a "tanuló" készen áll rá. Igazából mindigis fogózkodókra volt szükségem, és borzasztó bizonytalan voltam (vagyok néha még mindig) egyedül. Főleg ha valamiért nem érkezik válasz a kérdésekre. Vannak ilyen időszakok az életemben, mikor minden ajtót csukva találok... Eddig ettől mindig kétségbeestem. Legutóbb is:) csak hamarabb észbekaptam, mint előtte.
Van több olyan ember is körülöttem akik már előbbre tartanak jóval mint én, és az egyikükről határozottan hittem, hogy igen Ő lesz a Mesterem. Furcsamód, ő egy rokonom. Akit már évek óta ismerek... de csak most mutatta meg nekem-vagy most vettem észre igazán Őt, aki pont megfelelően messze él tőlem ahhoz, hogy ne lehessen olyan fogózkodó, akire rácsimpaszkodhatok, hanem legyenek megválaszolatlan levelek, legyenek fel nem vett telefonhívások, és igenis tanuljam meg, hogy "ha nincs válasz, az is válasz". Hogy ne tudjak/akarjak függni tőle, hanem tanuljak egy kis önállóságot végre. És a legutóbbi ajtók-csukva-találáskor is az történt, hogy amint nem azzal foglalkoztam hogy jajmostmileszvelem, máris érkeztek válaszok! Egészen máshonnan egészen csendben... és nagyon fejbekólintottak! Ettől pedig sikerült komoly lépést tennem egy eddig csak rossz ízű rágóként csámcsogott régi probléma megoldására. Önvizsgálat önvizsgálat önvizsgálat, minden "pofonnak" látszó esetkor!

Nemtudom jól érzem-e hogy minden lépcsőfokot meg kell járnunk... vagy lehet hármasával ugrálni a tanulás útján? Egy hiteles Tanítótól valami ilyesmire számítok, hogy segít gyorsabban venni a lépcsőket, megelőzni a visszahuppanást, de ezt az Élet is megteszi -jelez, ha odafigyelünk, észrevesszük. Nem is lenne jó tanító aki megóvja minden széltől a tanítványát, hiszen abból tanul ha küzd, és ha orrabukás után is feltápászkodik!
Úgyhogy nem tudok választ adni a kérdésre... talán csak annyit, hogy könnyebb támogatással, Mesterrel.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Mikor jön el az én Mesterem?
2008. november 11. kedd, 20:35 | Huszti Sándor -...   Előzmény

No, most olvasom csak a bejegyzésedet, hogy már válaszoltam Zsuzsának és szinte ugyanazt gondoljuk a témáról.

Tanítónak azt tartom, aki tud tanítani. Ez nem azt jelenti, hogy mindent szépen elmagyaráz, megmutat, hanem azt, hogy ha kell, akkor furfangos-ármányos eszközökkel, de rávesz arra, hogy tanulj!

Ahogy írod, sok dologra az élet is rávesz, ezért nem hiszem azt, hogy keresni kellene a tanítónkat, hiszen az folyamatosan körbevesz minket, maga az életünk a tanítónk!

"Ha készen áll a tanítvány, eljő a Mester!" 

- szól a mondás, és sokan várnak erre a felemelő pillanatra, amikor a szent Mester megjelenik és megoldja a problémáikat, vagy legalább segít és megmutatja az utat.

De le kell benneteket hangoljalak, mert azt gondolom, hogy addig jó, amíg képes vagy élő Mester nélkül is tanulni, fejlődni! Ha már nem fogadod be az életed adta tanításokat, akkor nyúl az életed a fizikai megtestesülés végső eszközéhez és ad egy élő, megfogható Tanítót, akitől a tanítást már nem tudod figyelmen kívül hagyni.
Ezért a hiteles Tanító tanítása egyáltalán nem olyan kellemes, hiszen pont azt vágja a képedbe, amit addig nagy ívben elkerültél!

Olyan ez, mint amikor nem veszed a jeleket, nem változol, nem hajolsz, és a lelki problémák testet öltenek, betegségként jelennek meg, hogy kénytelen legyél tudomást venni róluk.
Ugye durva példa egy szent Tanítót, Mestert a betegségekhez hasonlítani, de csak emlékezz vissza, hogy az isteni inkarnációk is ott és akkor születtek meg, amikor már akkora volt a sötétség az emberekben, hogy nem figyeltek a tanító jelekre, szemtől szembe kellett Őket tanítani!
Persze, amikor már ennyire eltévedt az ember, akkor a Mester jelenléte se dob rajta akkorát, mint ha Ő maga vágyna a változásra!

A hétköznapi, tanító jellegű jelzéseknél is megfigyelhetjük, hogy egy darabig csak úgy utalgatnak messziről, hogy mit kellene másképpen csinálnod, de ha nem hallgatsz rájuk, akkor jön valaki, aki kőkeményen a szemedbe mondja. Ez a valaki nem feltétlenül egy ősz szakállas ferde szemű öregember, hanem lehet hogy az utált szomszédod, viszont most nagyon igaza van.

Képzeld el, hogy van egy Ős Tanító, aki mindenkit megszült és most arra tanít, hogy Önmagunk lehessünk. Ez az Ős Tanító körbe vesz minket, a teste maga a fizikai világ, a lelke pedig átjárja a lelkünket.

Tanulni akarsz? Nyisd ki a szemed!
Mindenki Mester és mindenki Tanítvány. Nekünk meg milyen jó,
2008. december 08. hétfő, 14:26 | Evangelin (útkereső)   Előzmény

Mindenki Mester és mindenki Tanítvány. Nekünk meg milyen jó, hogy ezt elmagyarázhatjuk nekik.:-) hol ebből, hol abból a szemszögből. Az egész pedig csak egy álom.

naphold képe
Javaslat
2008. november 23. vasárnap, 9:59 | naphold   Előzmény

Amikor nem kapsz választ a kérdéseidre, akkor írd le és elemzd ki - meg fog jönni a válasz. Ilyenkor a számítógép monitora úgy működik, mint egy terapeuta - csak épp Te magad adod önmagadnak a megoldási javaslatokat. A leírás azért is jó, hogy később vissza tudd olvasni, hisz a gondolataid elszállnak, elfelejtődnek, átalakulnak. De ha leírod, akkor nemcsak, hogy nem felejted el, hanem látni fogod a saját fejlődésedet is.
Sok sikert!
Eta

suniforlife képe
Magad Mestere légy
2008. november 12. szerda, 15:32 | suniforlife

Nincs olyan dolog, ami nem MI-tőlünk függene.
Az Úton valahol vagyunk és mindig valamit "keresünk".
Ahogy a külső világ hat ránk, legalább úgy hat a belső világunk is.
Ha ezt tudatosítjuk, akkor előre léptünk egy kicsit.

Minden állapotunkban vannak kérdések: MIT és HOGYAN tovább.
Mindkettőre kaphatunk választ korábbi belső tapasztalatainkból és az általunk kiválasztott külső forrásból.
Számomra egy időben sokat jelentett, ha volt olyan "forrás", amely egy személy formájában testesült meg, s amelynek akár a MIT-re, akár a HOGYAN-ra kérdést tehettem fel. Ha jól választottam, akkor megtaláltam a MESTERT. Egy-egy ilyen kapcsolat lehet rövid és lehet hosszú időtartamú.
Minden a kérdéstől függ (akár tudatos az, akár tudatalatti). Ez utóbbit néhány "mester" megérzi, és ha nem is tesszük fel a kérdést, megelőlegezi a választ.
Ha ezeket a folyamatokat tudatosítjuk, akkor előbb-utóbb magunk mesterévé válunk: jót kérdezünk hiteles embertől.
Szeretettel
Suniforlife

editte33 képe
Társakat keresek az ÚTON :)
2008. november 14. péntek, 18:16 | editte33   Előzmény

Nem régen regiztem ide, most ismerkedem csak az oldallal. Ez a hozzászólásom az első próbálkozásom.
Szeretek a belső hangomra figyelni, a legjobb Mester az Úton. Nem csap be. Bár van, amikor nem jelez, nem figyelmeztet. Vagy nem hallom meg?
Hiszem, hogy a kellő időben és helyen ránk találnak könyvek, emberek vagy bármi, ami segíti a fejlődésünket. Magunkhoz vonzzuk.
Engem is ide vonzott "valami"... társakat keresek, remélem, találok is. :)))

Mára csak ennyi, ilyen rövidke lépés, de minden Út az első lépéssel kezdődik...

Üdv, Editte33.

naphold képe
Gratula
2008. november 23. vasárnap, 9:53 | naphold   Előzmény

Szép gondolatok. Gratula. Eta

heidi képe
Jó kérdés!
2008. november 13. csütörtök, 8:56 | heidi

Egyszerünek tűnik ez a kérdés, de ha belemélyedünk a megválaszolásába, sok megvitatnivalót hagy maga után! Először is a MESTER fogalma? Kit nevezhetünk mesternek? Azt hiszem vannak mesterek, akik annak nevezik maguknak, de sajnos nem mesterek! És vannak mesterek, akiket a "tanítványok" tartanak, éreznek annak..... Igazi mesterre minden útkeresőnek szüksége van szerintem, aki ha kell, egy kis útmutatást ad....de az igazi mester néha észrevétlenül "segít"... talán csak feltesz egy kérdést...amitől az útkereső elindul és egyszercsak megtalálja magától a választ! És rájön valmire, de tulajdonképpen magától! Sajnos nagy probléma, hogy lépten-nyomon MESTEREK hirdetik magukat és pénzért olyasmit igérnek az útkeresőknek/eltévedteknek/ amiről sokan tudjuk, hogy pénzért nem lehet megkapni, csak évekig tartó kitartó szellemi munkával. De persze mindannyiunknak ez is az út része, hogy egy egy ilyen esetben megtapasztaljuk az ilyen élethelyzeteket is magunktól felismerjük, hogy a mester nem is mester....Én úgy érzem, az igazi mestert ahogy haladunk a felismerések útján, megérezzük! Bölcsen, mosolyogva utat mutat, s ÉRZED, hogy mindezt szeretettel teszi....És erre néha néha szükség van.

Tanító kerestetik
2008. december 03. szerda, 13:17 | zsuzsanya

Annak, aki spirituális útkereső, minden segítség jól jön. És mivel fogalma sincs, hol kezdje, nézelődik a neten, fülel a buszon.
Ha már felismertük hogy többre vágyunk, fejlődni akarunk, olyan embereket kérdezünk, akik többet tudnak nálunk a témáról. És rájövünk, hogy milyen sokan vágynak a fejlődésre. Lehet, hogy nem személyesen, és tudatosan, de mindenképp segítenek. A kívánt tudást nyilván mestertől akarjuk megtanulni.
Elvégzünk egy pár tanfolyamot, és még több kérdésünk lesz, vagy csalódunk és rájövünk, hogy ezt eddig is tudtuk, bennünk volt a válasz a kérdésre.
Tehát a mester kell, hogy rájöhessünk, mi is mesterek vagyunk, csak eddig nem tudtuk.
Kuthumi nagyúr energia aktiválásai is -espavo.hu- arra tanítanak, hogyan 'hatalmasodj meg', ne kis porszemként tekints magadra, hanem abszolút tökéletesként.
Majd meglátjuk, próbálgatjuk a szárnyainkat.
De egyedül nem megy, kell hozzá egy földi vagy égi segítő - nekem legalábbis. Sőt, még a segítővel való találkozáshoz is elkelne egy kis segítség...

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Segítek amiben tudok, azért vagyok itt.
2008. december 09. kedd, 19:07 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Segítek amiben tudok, azért vagyok itt.
De azt kérem, cserébe nehogy Mesternek vagy Tanítónak titulálj! 

Megéltem sok mindent az elmúlt 15 évben, mind önismeret, ezotéria és spiritualitás területén.

Ugyan a weboldalon általam forgalmazott Sirály csomagok alapvetően önismereti technikákat tanítanak, de bőven van spirituális tapasztalatom, több is, mint a mai hazai híreseknek.
Megvilágosodott én sem vagyok, de ha problémáról, gyakorlatról vagy megoldásról van szó, abban sokat tudok segíteni!

Írj a Kérdezz Önismeretről! - fórumba, vagy nyiss új témát a kérdéseidnek a fórumban!

keresek en is...
2009. január 15. csütörtök, 22:19 | Bornemissza Helga (útkereső)   Előzmény

Keresni en is keresek kemenyen sot mar egy 6-eves yoga iskola is van a hatam mogott de mihelyt ugy erzem fejlodtem valamicsket rogton zuhanok meg melyebbre mind azelott,sot meg tobb konfliktussal talalom szembe magamat............Ennyi ido utan sem tudok meditalni pedig rengeteg mantra all a rendelkezesemre de....Tudatos vagyok de sajnos folyamatosan kulso oromok utan szaladok ha bent maradok egy ido utan nem birom...!Ha lehetseges valaszt varok barkitol akinek talan sikerult mar valamit meg is elni nem csk szaraz tudasra szert tenni.Koszi

hagyj abba mindent
2009. november 16. hétfő, 20:55 | Leela   Előzmény

Ne tégy semmit csak egy pillanatig!
Nem kell semmit sem tenned.
Hagyj hátra mindent, amit eddig tanultál csak egy pillanatig.
Nincs szükség mantra-ra, nem kell meditálnod. (Persze semmi baj nincs a meditációval, mantrával, bizonyos ponton segít)
Béke van, csend van.
Persze az a kérdés, hogy mit akarsz valójában?
Ha az a szabadság, és égsz a vágytól, akkor mindent hátra tudsz hagyni legalább egy pillanatig.
De szabadon dönthetsz a szenvedés transza mellett is.
Ez az egy szabad döntés van az ember életében, az összes többi az elme transza.
Már szabad vagy, semmit nem kell tenned.
Bármi, ami azt mondja, hogy nem, ne hidd el. Még akkor sem, ha azt a spirituális ego diktálja.
Már szeretet vagy, már egész vagy.
Ne keresd tovább, itt van.

pillanat ébredése a szakadék
2009. november 17. kedd, 14:47 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Igen ezt ajánlod nekem a szakadékot elmémet hagyjam gondolatom hagyjam csak az üresség mint esem a szakadékba. Gyakorlataimban élek nem kell meditáció mindig csak időnként gondolatom a lényem gyakorolni benne fenséges és eredményes mind hagyjam el még nem. Tanuló vagyok tőled és tőletek ti vagytok a mesterek!

pillanat ébredése a szakadék
2009. november 17. kedd, 14:49 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Igen ezt ajánlod nekem a szakadékot elmémet hagyjam gondolatom hagyjam csak az üresség mint esem a szakadékba. Gyakorlataimban élek nem kell meditáció mindig csak időnként gondolatom a lényem gyakorolni benne fenséges és eredményes mind hagyjam el még nem. Tanuló vagyok tőled és tőletek ti vagytok a mesterek!

Feliratkozás Hírlevélre