Értem mire gondolsz (legalábbis azt hiszem:), én a magam részéről azokat a tüneteket amiket magamban találtam és rémesen hasonlítanak arra amit Spiritosaurus írt, arra vezettem vissza, hogy emögött talán egyfajta megtapasztalás felé való sóvárgás áll, "azzá válni" a sok széppé és jóvá amit elméletben már tudok. Hiába mondogatom magamnak és fogadom el például hogy "minden Egy" és "minden ami van Isten megnyilatkozása", meg "a mennyország tibennetek van", stb., egészen más minőség ezt a spirituális egóval magyarázgatni mint szubjektíve megtapasztalni meditációban, kontemplációban, Isteni kegyelem révén magának a tudásnak lenni, már nem csak "tudni róla" de már "magának a tudásnak lenni". Fene egy faramuci helyzet ez, mert tényleg aki egyszer már kapott kis villanásokat ebből, az azután nem elégszik meg kevesebbel, de amikor odaér, hogy mit kellene "csinálni", elakad, mert ugye itt kegyelmi állapotokról beszélünk, amiknek megjelenése már nem az egyén érdemei. Az intellektus megragad egy ponton, a kezdeti lelkesedés eljut oda, hogy szép szép, de eddig amit csináltam, azt mondhatni saját akaratomból éretem el, de lám itt van egy pont, amin túl már nem visz az akarat, valami furcsa dolog jön innentől, mert itt valahogy Isten kezébe kellene tennem a sorsomat, átengedni Istennek komoly dolgokat olyasmiért, amiről csak egy maroknyi lélek mondja tapasztalatból hogy ne félj, mert megéri. Valahogy így érzem én.

Na mondd, utána mondom én is az enyémet :)

http://onmegvalositas.hu/topik/hinduizmus_palmalevelek_hu

Hazugság, vagy tévedés? Hazugságnak azt nevezzük, hogy "tudom mi az igazság (!), de direkt nem azt mondom, mert ebből valami vélt vagy valós előnyöm származik". Tévedés pedig az, mikor ragaszkodunk valamilyen állásponthoz ami szerintünk igaz, de igazából nem felem meg a valóságnak. A történelem hasonlóképp a tudományokhoz folyamatosan újabb és újabb információkkal bővül, és a tévedések belátása és átültetése nagyon lassú folyamat, ahogy tapasztaljuk. Könnyebb ragaszkodni valamihez ami egyszer már a köztudatba került (lásd szegény Semmelweis esete). Ráadásul, mivel nem voltunk ott, csak leletek, bizonytalan feljegyzések vannak, sokkal nehezebb bármit bizonyítani, mint azon tudományok esetében amik jelen időben kutathatók.

Én gazdaságilag értettem természetesen, legalábbis úgy látom a gazdasági oldalról szól az eredeti témafelvetés :) ilyen tekintetben pedig úgy látom, hogy rengeteg olyan ország van, amelyiknek nincs is saját nagymultú történelme és mégis mintha előrébb tartanának gazdasági, boldogulási, fejlődési szempontból. Ezért kérdőjelezném meg azt, hogy ez egy olyan sarkallatos pont lenne, amit prioritásként kellene kezelni a boldogulás és felemelkedés szempontjából.