Á ez semmi. A PhD fokozatát egy olyan egyetemen szerezte, amit pár évvel később bezárattak, mert olyan könnyű volt ott megszerezni ezt a fokozatot a doktori cím mellé. Ráadásul az első könyvében eredetileg még azt írta, hogy a kineziológia mindenki által használható, azán később ezt megváltoztatta! Ráadásul úgy tűnik amit szeret azt magasra kalibrálja, ami meg nem tetszik neki, azt alacsonyra. Könyvei pedig televannak áltudomános szövegekkel. Elvakult követői pedig a róla szóló wikipedia bejegyzés törlését kérték, mert csak kritikai megjegyzéseket tartalmazott. Fájt nekik az igazság? A szkepticizmust meg kétszáz alattira kalibrálja. Na ja, hogy nehogy ellentmondj neki, különben te is bekerülsz a 200 alatti skatujába. Nem csoda hogy van olyan független szervezet, ami megállapította hogy ő egy szektavezér. Ja, és még dohányzik is!
Szóval amiket írsz, az kismiska, semmi ahhoz képest amiket én tudok. Lágy tavaszi szellő. Plusz üres szavak, magyarázat nélküli címkézések, mint gazember meg ilyenek. No ezzel nem fogsz senki olyat meggyőzni, akinek legalább két füle és egy szeme van :)
Egyébként tényleg igazad van, azon én is kiakadtam, hogy bár nem beszél róla, de minden bizonnyal arra akar utalni, hogy a '95 körül megjelenő könyve '86 körül megemelte az emberiség tudatszintjét :)

Lesterről és tanításairól mindig nagy tisztelettel beszél, bár úgy tudom nem a mestere volt hanem jó barátok és munkatársak voltak. A könyveit és a módszerét is elismeri, értékesnek és hasznosnak tartja, és időnként példákat emlit az életéből.
Később megszakadt a kapcsolatuk, miután módszere által egyre híresebbé válva egyre vadabb dolgokat kezdett mondani neki, amiből Hawkins arra következtetett, Lester már nem ugyanaz mint akit ő akkoriban megismert.

Viszont az első linket (thesecret.hu) miért ajánlottad? :)

Na, jól elvittük a "mi az útja/módja" felé az eredeti felvető "volt-e már" kérdését, pedig az is érdekes lehet :)
Nem baj, ettől még hasznos volt hogy így alakult.

Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás? Nincs rá "módszer", abban az értelemben ahogy ezt a hétköznapokban használjuk, mikor lineárisan megközelíthető célok elérését vagy tervek megvalósítását tűzzük ki. Nincs egyes, kettes és hármas lépés aminek a végén szorgalmunk és igyekezetünk eredményeképp jogot formálhatunk a megvilágosodás "jutalmára". A spirituális fejlődés egészen más folyamat. Nincs az a módszer vagy gyakorlat, aminek eredményeképp bizonnyal megvilágosodunk, "csak bele kell adni a megfelelő mennyiségű időt és szorgalmat".
Hallani a spirituális igazságról már önmagában kegyelmi ajándék, és pusztán a szándék hogy elinduljunk az úton már megrengeti az ego falait és réseket nyit rajta. Az út során az Én, ami mindig is ott volt, fedi fel magát részben vagy egészben, ami mint kinyilatkozás jelenik meg, tehát nem lehet irányítani. Egyszer csak felfedi magát egy magasabb paradigma, és még ha el is múlik, amit megtapasztaltunk, felismertünk, az megmarad. Mondjuk egyszercsak tudatosul hogy minden ami van, alapvetően ártatlan, mert nem tud másmilyen lenni mint amilyen abban a pillanatban. Ez ezután további felismerésekhez vezethet, ami szintén személytelen megnyilatkozása egy magasabb tudatszintnek. Valójában nem létezik a személyes én, ami a spirituális munkát végzi, ennek ellenére a spirituális ego hajlamos magának tudni a dicsőséget "nézd, milyen ügyes vagyok, erre és erre jöttem rá" :) Mikor "eljött az ideje", Isten felfedi önmagát ha a spirituális fejlődéshez odaadással viszonyulunk. Az odaadás kifejeződései a világban az egyes spirituális gyakorlatok, például a különböző szertartásos cselekedetek, mint az imamalom forgatása, a térdhajtás, az imák, a mantrák, stb. Ezek egyike sem operál semmilyen "közeledem Istenhez" illúzióval, pusztán az ami: az Isten iránti odaadás kifejezése. Az pedig, aki Istent egy külső, távoli valakinek képzeli, vagy még csak el sem hiszi a létét, nem gyakorlatok vagy valamilyen rávezető módszer által jut el ennek megváltozására, hanem egyszercsak feltárul előtte a magasabb összefüggés, lehet hogy épp legádázabb szenvedései közepette. És ezt tapasztalatból mondom.
Hogy milyen gyakorlatokról tudok amiket megvilágosodottak tanítottak? Csak ami hirdetlen eszembe jut, például:
Jézus: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat."
Maharshi: a "Ki vagyok én?" kérdés gondolata általi ön-kutatás az összes többi gondolatot elpusztítja. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.
Uő.: annak állandó tudatosítása, hogy nincs individuális "én", aki cselekszik és vágyakozik, és hogy csak az Önvaló létezik, továbbá hogy semmi sincs az Önvalón kívül, ami tőle függetlenül cselekedhetne.

Ezek bármelyike is elegendő, ha az egyén odaadással gyakorolja. De még mindezek a gyakorlatok sem "okozzák" a megvilágosodás megjelenését, hanem az odaadás révén megnyitják annak lehetőségét, hogy feltárulkozzon egy kinyilatkoztatás, egy magasabb tudatosság. Ezért mondom, hogy a megvilágosodott által a tapasztalat szavakban és szavakon túl történő átadása legalább akkora fontossággal bír, mint a gyakorlat, mert ösztönzőleg hat a keresőre és tisztáz bizonyos igazságokat és fogalmakat, jelentéseket. felmerülő kételyeket (olvass csak zen történeteket, és meglátod hogy viszonylag ritkán írnak gyakorlatokról, módszerekről meg soha, viszont annál gyakrabban a mesterek tetteiről vagy szavairól, ami egyszercsak megvilágosodást indukál az arra kész tanítványban).
Sok az autentikus, és sok jószándékú de nem tapasztalati forrásból származó gyakorlat, tudás és írás létezik, amiknek más-más a képviselt tudatmezejük. Aki egy gyakorlattal a megvilágosodását szeretné elősegíteni, olyat érdemes választania, amit megvilágosodott ajánlott, ami rendelkezik a tanítói kegyelemmel, ami kipróbált út. Aki pedig hallomásból adja át a megvilágosodott szavait vagy ajánlott gyakorlatát, szintén úgy jár el érdemlegesen, ha ügyel arra, hogy minél pontosabban tegye.
Persze, ha valaki csak "jól akarja magát érezni a bőrében", arra rengeteg módszer, gyakorlat, könyv, CD létezik, de az egy más tészta :)