Úgy érzem elbeszélünk egymás mellett. De legalábbis biztosan gyökeresen mást értünk a "megvilágosodott" fogalmán.
Le kell szögeznem viszont, hogy nem zártam ki annak lehetőségét hogy fitt és egészséges IS lehet egy megvilágosodott, egy ilyen kijelentés nem fedné a valóságot. Azt zártam ki, hogy CSAK olyan lehet.
Viszont Ön szerint (elnézést az eddigi tegeződésért) úgy látom prerekvizítum, hogy ez csak és egyedül (!) a test folyamatos figyelése, ápolása, egyfajta "ideál" felé való folyamatos hangolásával (vagy testtel kapcsolatos "jó karma" tulajdonlásával) valósulhat meg, és kétségbe vonja, hogy bizonyos tudatszinten lehetséges a létezés a test állapota feletti aggódás nélkül is. Szíve joga, olyan dogmában hisz, amilyet csak jónak lát :)

metafizikai a Kozma Szilárd hozzáállása
Metafizikai úgy hallottam azt jelenti "a fizikain túli". Nekem igencsak a fizikumra, testre, formára korlátozottnak tűnik amiket ír. Annak világa pedig lévén illúzió, kimeríthetetlen - végtelen életeket tölthetünk magyarázásával, értelmezések és ideológiák gyártásával. Elnézést, de én inkább Isten békéjét keresem :)

ő tudta használni a mágikus képességét, amit a Titok film óta már sokan ismerhetünk
Ha arra gondolsz, hogy "amit az elmédben tartasz, az hajlamos megjelenni a fizikai világban" akkor ez nem mágia. A Titok filmet nem láttam, de nem is vagyok rá kiváncsi. Többet tanulok abból, ha leülök és hallgatom ahogy nő a fű :)

Az élet elengedhetetlen tényezője a test.
Kérdezz meg erről valakit akinek már volt testen kívüli tapasztalata :)

Az élet biológiai.
Igen - a reduktív materialista szemlélet szerint pedig pusztán biológiai.

Tulajdonképpen fejlődés csak a fizikai világ segítségével, az anyag információ megtartó és visszatükröző tulajdonsága által létezik.
Igen - a reduktív materialista szemlélet szerint. Persze ettől még egy kis igazság abban is lehet természetesen :)

Tökéletes ugyanis nincs.
Az Abszolút létezik (hívhatjuk Istennek is). Sokan beszámoltak már erről a világ fennállása óta, a nagy avatárok, Krisna, Buddha, Krisztus... Én inkább nekik hiszek, elnézésedet kérem :)

Elég beképzeltség azt állítani, hogy ezt valaki azért teszi, mert ő már tökéletes.
Igazad van, aki azért tenné mert tökéletesnek, abszolútnak, Istennek hiszi magát, az tévedésben van. Viszont akivel ez pusztán megtörténik, mivel ez önnön saját valójának kifejeződése abban a pillanatban, azt mondhatjuk, Isten kegyelme van rajta :)

...azért ferdítette el, cenzúrázta ki nekünk az egész történetet Jézusról, hogy az emberek jó alattvalók legyenek...
Könnyen esik az ember abba a hibába hogy a világot febontja üldözőre és üldözöttre, gondolván hogy "mindenről (amit én rossznak címkézek) tehet valaki", és "máshogy is lehetett volna". Ha a történelem máshogy is alakulhatott volna, máshogy alakult volna :) Így aztán könnyen belátható, hogy aki Isten békéjére vágyik, jobb ha nem olvas Marxot :)

A nem-fizikai lét lehetségességét megtapasztalni nyugodtan lehet úgy is, hogy attól még tudom, hogy a testem a szellememet (annak egészségét) tükrözi
Ez így van. Lehet úgy is (!). Ámen.

Az ilyen téves boldogságot jelzi a cukorbetegség
Akit aggaszt a cukorbetegsége, az nem lehet boldog cukorbeteg. Viszont miért ne lehetne az boldog cukorbeteg, akit nem aggaszt a cukorbetegsége? Miért ne lehetne boldog az a kövér, aki elfogadta, hogy ő kövér? Aki nem hajlandó elfogadni jelen állapotát, az nyugodtan dolgozzon rajta. Nincs azzal semmi baj. Viszont én nem nevezném megtévelyedettnek azt, akit nem aggaszt saját korlátolt véleményem és látásom szerinti "hiányossága" vagy betegsége. Ez erről az én jajdemetafizikai véleményem :))

Különben az éntudatot kár megtagadni, mert az még az Úristennek is van.
Az antropomorf istenképnek nemcsak éntudata, de még hosszú szakálla is van :) Félretéve a viccet, ez a te Istenképed. "Mindenkinek érdemei szerint".

Összegezve, mondhatnánk hogy: van testem, de nem a testem vagyok. Ramana Maharshi szavai:

"Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati képesség, nevezetesen a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és a nemzés képessége, amelyek a nekik megfelelő funkciókkal, vagyis a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és gyönyörérzés funkcióival rendelkeznek; nem én vagyok az öt életszél, vagyis a prána és a többi, amelyek a belégzésnek és a többi négy lélegzési funkciónak felelnek meg; de nem én vagyok a gondolkozó elme sem; s ugyanígy nem vagyok azonos a [mélyalvásban megvalósuló] tudatlansággal sem, amely mit sem tud a objektumokról, amelynek nincsenek funkciói, s amely a tárgyaknak csupán maradványszerű benyomásait hordozza."
Ha ezek közül egyikkel sem vagyok azonos, akkor ki vagyok én?
"Miután a fent említett azonosítások mindegyikét az "ez sem", "az sem" válaszokkal elutasítottuk, egyedül [maga] a tudatosság marad - az, hogy én vagyok."

Amen.

A megvilágosodás fogalmára az egyén konkrét szubjektív tapasztalat hiányában rávetíti illúzióit, vágyait, elmeszüleményeit. Így könnyen megszületik egy naiv, idilli álomkép "A Megvilágosodottról" aki bizonyára fiatalos, fitt, aktív, erős, egészséges, kedves és figyelmes, kiváló szónok, határozott de mégis szelíd... És Gyémánt fokozatú hálózatépítő is, természetesen :-)