A bizalom teve háton érkezik, sólyom szárnyon távozik!

Az ő "jó"-juk a világ minden kincséért nem kellene nekem! Ahogy a világ minden kincse sem kellene.:) Úgy megyünk, ahogy jöttünk, akkor miért halmozni? Annyi legyen, amennyi elég. Nekem így ideális.

Közöttük voltam évekig, és ahogy írod is: jön majd az egyenlítés. Na most végre őszintén le tudom írni: örülök, hogy vége ennek a munkámnak!:) Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok!:)

Megosztható a gyakorlat? Nekem a doktornő volt negatív. A végén már azt akarta, hogy menjek délelőtt és délután is. Épp akkor voltam válófélben, és ő szépen elmondta nekem, hogy a délelőttit fizeti az exem, a délutánit meg az új párom...:))) Na ez után a kis bevezető előadása után próbált levinni, de nem sikeresen. Akkor kérdezte, hogy mit látok. Mondtam neki: a pénztárcáját. Nagyon megsértődött. Én nem. Szerencsém volt, hogy ilyen hamar megmutatta, bár akkorra már elég csinos kis összeget hagytam ott neki...:)

Beszélgetek itt veletek, olvasom az oldalt, leülök, töprengek kicsit, hagyom, hogy sodorjon, csitulok, tisztulok, kimondom a gondolataimat hangosan de nem haragosan, már őszintén megmondom egy telefonbeszélgetés végén a családtagjaimnak: szeretlek, kövek zuhannak le rólam, tudok erőt meríteni egy négyzetméternyi földdarabból, amiben dübörög az élet...Nincs különösebb titka, valami elindult bennem, és érzem, hogy jó irányba visz.:)