Kedves KatiPotter! Csinálod még vagy húsz évig, aztán választ kapsz, amikor magaddal számolsz el...:) Hidd el nekem, öreg róka vagyok ezen a fronton. De Szeges barátom is megmondhatja...Ja, és persze telik-múlik az idő, változik körülöttünk minden, ahogy mi is változunk. Ez Téged sem fog kikerülni. Amiért ma még kardot rántassz, az holnapra már értelmét veszti.

Szerintem nagyon jó lenne neki, de egyelőre még kételkedő...

Köszönöm Ildikó!

Tudod, amikor szétváltunk, apuka mindenért engem okolt...Aztán túllépett rajta, hazahozta a barátnőjét. Én mentem át, bemutatkoztam, vittem a páromat is. Hosszú évekig nagyon jól megvoltunk. Én tudom, milyen ember az exem, nagyon művelt, nagyon okos, furfangos is, játssza a keménylegényt miközben vajból van a szíve.

Amikor megszületettek az új házasságomból a kicsik, jártak be hozzám a kórházba látogatni, és még sokáig nagyon jó volt a kapcsolatunk.

Tavaly kezdődött ez a ciriburi, amikor a lányunk egyetemre került. Az ő párjának a fiát nem vették fel. Gyorsan pótfelvételi, már bent volt a gyerek. Azután ripsz-ropsz a miénk meg kint...És kezdődött ez az egész zsarolósdi. Egyetlen egyszer osztottam le, akkor sem durván, csak próbáltam választ találni a miértre? Na, azóta nem lehet vele beszélni. Egyszerűen nem tudom miért. Amikor a lányomat rohammentővel vittük kórházba, rögtön autóba ültek és jöttek. Ott a folyosón már kezdte a szokásos cirkuszt. Szerinte a gyerek egyszerűen hülye és kész. A párja meg bólogatott és jajgatott közben, hogy mennyi dolga lett volna. A lányomban a bénulás akkor kezdett oldódni. /Agyvérzés gyanújával vittük, mai napig nem tudni, mi volt az ok, valószínűleg egy hatalmas pánikroham./ Ahogy a gyerek kijött a kórteremből, megfogta a kezemet, hogy vigyük haza. Nem tárgyalt mással csak velem és a párommal.

Hidd el, nagyon sokszor mondom neki, hogy fogadja el az apját és fogadja el a társát is, ő úgyis az apja szíve csücske-bogara marad...:) Még nem megy neki.

Nagyon valószínűnek tartom, hogy mindez az alkohol számlájára írható. Észrevehetően nem a régi már az agya.

Csak a szépre emlékezem...:)

Eszemben sincs újabb hülyeségeket bevonzani, már így is nagy a nyüzsi megint odabent!:)

Tényleg: valahogy mostanában a szüleimmel és a testvéremmel kapcsolatban már csak a szép, vidám emlékek kúsznak be. Ez jó, nagyon jó.

Most következik az exem. Bár abból a jónéhány évből csak a lányom születése és az azt követő két hónap a szép. Többre nem emlékszem, pedig nincs amnéziám.:) Még csak egy együtt töltött szép kirándulási élményem sincs. Semmi. A semmi meg semmi. Van attól több negatív, de ma jól bedühített, úgyhogy óriási gyomlálásba kezdek odabent.

Aztán majd szépen elfújja ezt is a szél...:)