Álarc nélkül....
Kedves Önmegvalósítók!
Egy óriási kanyarral, évek múlva visszatértem ide, Hozzátok. Sanyi egyik debreceni tanfolyamán úgy négy éve vettem részt. /Előzőleg az ő tanítóját: Tóth Lacit ismertem meg../ Ezután regisztráltam itt, /már nem is tudom milyen néven…/ egy ideig részt vettem, majd másfelé vitt utam. Sok mindent „bejártam”, tanultam, több weboldalon beszélgettem /szerkesztettem/, rengeteget olvastam, ezeket most nem sorolom…Persze, előbbre jutottam az önmagamhoz vezető úton, de nem eléggé. Hisz mindannyian a teljességre törekszünk! :-)
Mióta visszatértem, naponta megkérdezem a webMestert…..Tegnap valahogyan elmaradt, ezért a buszon megnyitottam Osho kicsi zsebkönyvét, címe: Bármit választhatsz, úgyis a poklot választod.
A következő üzenetet kaptam:
„Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél,eladtad a lelkedet. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte..az csak hulladék. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél: ez az, ahol rossz vágányra futottál….És azóta mindig valaki másnak mutatod magadat.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert „az a valaki más” nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc.Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel ; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne,felnőhetne, de az álarcod sose. Az álarcod fölött eljár az idő,egyre öregebb lesz,tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad –ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.”
Ezek a gondolatok vezettek arra, hogy itt, most „szót” is kérjek, és segítséget, ne csak olvasgassak csöndben.
Ez a weboldal számomra az, ahol nagyon klasszul, önmagatokat adva foglalkoztok valódi énetekkel, gondjaitokkal... Tetszenek a hozzászólásaitok, és tetszik az a szeretettel, segítéssel teli hangulat, ami itt van.
Fáraszt már a sok csatornázás, a sok felemelő, emelkedést ösztönző, segítő ismeretanyag. Szeretnék valóban közelebb jutni önmagamhoz, és most úgy érzem, itt ehhez segítséget kapok. Hisz az életet élnünk, megélnünk kellene! /ehhez pl. nagyon humorosan segít a bugyi-sztori is! :-)/
Tanulni, változni, fejlődni jöttem közétek!
Szeretettel: Lemayar....
Hozzászólások
11 hozzászólásÖrülök Neked...:-)
Jó, hogy itt vagy...izi
Jó helyen jársz.:) Csak figyelj, olvasgass, nyílj ki. Ami megérint, merülj el benne, rá fogsz ismerni, ha tapasztalássá válik Benned. Alakítunk és alakítod önmagad.
..a kedves fogadtatást Izi és Kavics! :-))
Jó itt lenni...Azért az olvasgatás, a befogadás mellett szólhatok is?..:-)
Isten hozott újra köztünk!
Szeretettel várjuk a hozzászólásodat, hisz ettől lesz élő a tapasztalataink megosztása.
Persze, hogy hozzászólok! Megjegyzésem vicc volt! :-) Épülök, és remélhetőleg építek is!
Nahát, hogy az utak hogy összeérnek...Engem is Tóth Laci indított el. Ő volt az az ember, akiről néhány hozzászólásomban írtam...:) Sanyi, nem is gondoltam volna...:) Nálam is talpmasszázzsal kezdődött!:)
..ez tényleg érdekes, Bodza! Még a végén kiderül, hogy ismerjük is egymást!? Hisz nem túl nagy ez a város!
Álarc nélkül
Ki a tükörből visszanéz, néha idegen;
Mit magaddal hordasz, csak álarc a fejeden.
Születésed óta már változó-védelem:
Ha magadat kell adnod, elfog a félelem!
Esténként álarcodat két kezedbe fogván,
Papír-életed előtt ülsz elgondolkodván.
Vonásaid színe, akár egy szivárvány,
Nélküle, te mégis egyedül lennél: árván.
És, ha már itt tartunk még egy régi gondolat csak úgy:
Teremtett-jövő-isten monológja
Ködön át vágyom egy más időbe,
Éjszakám szűnjön, felváltsa végre
A világosság varázslat-léte,
Mely látszatként tör az én elébe!
Kérdésem sincs már, bár tudva érzem,
Létem lesz önös-lét-feledésem;
Érte majd nem jár mint eddig sem érdem.
Vajon hol veszett el a szemérem?
Tudni fogom, vagy kell majd sejtenem,
Nem volt hasztalan a teremtésem;
Bár elveszett ritmus, lét és érdem,
Maradt küzdött fényem: az éden.
Ja és, hogy el ne felejtsem:
A gyermek
Ős-Tudatlanság felé elindulva,
Visszanézett egyetlen pillanatra.
Ez lett veszte, mert angyala elhagyta.
A végtelen helyett életét kapta.
Kudarcot vallott, ismeretlent vágyva.
A kíváncsiság az, mi őt kizárta,
Létbe tuszkolta önteremtő álma:
Öröksége lett tükör-félt világa.
Ha lelke még fehér galambként szállna,
Thalész-vizében bokáig nem állna.
S földhöz nem kötné picinyke lába,
Menekülve ő, magára találva.
Mi gyermekünk szeméből ártatlanság,
Ős-köd képébe beburkolt igazság,
Miénkből az már csak én-földi vakság:
Átformáló, anyag-teremtő gazság!
Régi gondolatok, de kedvencek! :)
köszönöm
:)
Weöres Sándor:
Rongyszőnyeg
127.
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja,
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Megjegyzés: Köszönöm a verseket! Valójában nem is az álarccal van gondom, hisz régóta már "csak" magamat adom....Inkább az önismerettel, önmegvalósítással... az ok-okozati összefüggésekkel... De itt sokat tanulhatok! :-)