Az enyémet...:))) Fogalmam nincs, honnan volt tegnap ez a heves reakcióm - talán mert a családom számomra szent és sérthetetlen. / Majd kinövöm. / Tényleg nagyon felment a pumpám, nem szoktam ilyen heves vitákba keveredni.

Lényeg mi lényeg: egyedül voltam tegnap éjszaka a két kicsivel, és hajnali fél kettőkor olyan pánikrohamot kaptam, ami már négy éve nem volt. Kimentem az erkélyre cigizni, kezemben a telóm, hívjam a párom, ne hívjam? Bent van az ügyeleten vagy sürgősebb esetnél van épp? Na akkor elkezdtem mondani a dögnek: rendben, hagyom, menj rajtam keresztül. Takarodj ki belőlem, húsz évem bánja a jelenléted! Vedd tudomásul, csak egy báb vagy, amiből alól a pillangó éppen kirepülni készül. Ölj meg most vagy tűnj a francba végleg! Nem félek tőled, én vagyok az erősebb. Na, szidtam még egy darabig - közben erősítettem neki, hogy az egészségemet szeretem, a betegséget is elfogadtam, de csak eddig: nem engedek neki tovább. Mire bejöttem, eltűnt. Ma délelőtt ugyanez történt. Ostoroztam kicsit, és megéreztem: ő már jobban fél tőlem, mint én tőle. A mai már nem volt olyan necces, de a tegnapi...Aki nem próbálta, nem tudja milyen.

Végül eldöntöttem: elmegyek kineziológushoz. Tudom, hogy csak egyedül győzhetem le, de nem árt kezdetben, ha van némi segítség.

Túl vagyok rajta, nem ölt meg. Az, hogy miért jött hirtelen ilyen elementáris erővel - érthetetlen számomra. Viszont egy óriási változást tapasztaltam a korábbiakhoz képest: már nem félek annyira tőle, mint eddig. Tudom kontrollálni, és az a belső megérzésem, hogy nagyon rövid időn belül eltűnik.

Tegnap este, míg vártam Sanyi válaszát, sikeresen töröltem magam. Már azt hittem, kitiltott, de sikerült újra regeljek. Egész délelőtt ez bántott, pedig valszeg csak a technika ördöge volt!

Tesómért sem aggódom már annyira, mivel írtad, hogy kineziológushoz is menni kell, és ő itt van helyben, elmegy ő is hozzá.:)

Köszönöm!