Pont idén gondoltam arra először, hogy az év legsötétebb, legkilátástalanabb napján születtem. Biztos ez is jelent valamit számomra, de még nem tudom, hogy micsodát. Csak most újra eszembe jutott erről a meditációról.

Mi a különbség az önbizalom és az önbiztosság között? Van külön személyiség szintű önbizalom (ami mondjuk tulajdonságaink, képességeink helyes önértékeléséből fakad), és van lelki önbizalom is? A lelki önbizalmat mi növeli?

-Van olyan tanító, akinek nem csak a tanításait követed, hanem Ő maga is példakép számodra?
-Igen, nem is kell tanítónak lennie hozzá. Nem az ember egész élete a példakép, (olyan nincs) hanem valamiben példakép, amiben előttem jár, amit már megvalósított.

-Mitől hiteles neked? Miért nézel fel rá?
- Számomra minél őszintébb valaki, annál hitelesebb. Nem kell szentnek lennie, csak vállalja be, ahol éppen tart, és tudja, merre tovább. (Lehet valaki példakép valamiben, miközben nem tartom egészében túl hiteles embernek)

-Mi a fontosabb számodra, a tanítása, vagy Ő maga?
-A tanítása.

-Mi történne akkor, ha elveszítené szemedben a hitelességét? Vajon eldobnád a tanítását is? Vagy képes vagy különválasztani a tanítót a tanításától?
- Semmi se történne, képes vagyok különválasztani a kettőt.

-Származhat értékes tanítás hiteltelen embertől is?
- Igen!

-Képes vagy tanulni egy hamis tanítótól is?
-Dolgoztam már rajta, de még első körben van bennem ellenállás. Ha ezt tudatosítom, felül tudom írni.

De nézzük meg a téma másik oldalát is:
-Te mennyire vagy hiteles? Magad szerint?
- Igyekszem, hogy minél hitelesebb legyek önmagam előtt. Szerintem elég jól állok.

- Mások szerint?
- Azt nem tudom. :)

- Amikor tanítasz, segítesz, tanácsot adsz, figyelembe veszed, hogy aki kapja, mennyire tart hitelesnek Téged? ... mondjuk a gyermeked, testvéred vagy a szüleid?
-Nem! Szeretteimnek spontán mód megy a tanítás, meg se tudom akadályozni, hogy ne bukjon ki belőlem. Azt veszem csak figyelembe, hogy mire érettek, és hogy mennyire befogadóak abban a pillanatban.

-Mit gondolsz: külön kellene választaniuk a hiteltelenségedet, a kapott jó tanácstól, tanítástól?
- Igen, az lenne számukra célravezető.

Inkább menj bele az érzésekbe, mint hogy visszazárd a tudatalattiba. Ha visszazárod, tiéd marad, ugyanúgy dolgod lesz vele. Megrekedés akkor lesz egy állapotban, ha a tudatalattiból feljövő tartalmakat nem tudjuk feldolgozni, elengedni őket. Most már van ebben gyakorlatod, nem kell attól félni, hogy sokáig "így maradsz". Nem baj, ha a tudatoddal nem azonosítod be, nem kell feltétlenül nevén nevezni a gyereket ahhoz, hogy érzés szintjén megismerjük és elengedjük a tartalmainkat.
Az se baj, ha irtó rosszul vagy tőle, ha ijesztően hat a mennyiség: szét lehet szabdalni kis darabokra és beosztani, hogy minden nap csak annyit dolgozom fel belőle, amit aznapra elbírok. Közben pedig elfogadni, hogy amíg a végére nem érek, addig rosszul fogom magam érezni. Ha sok, lehet elején nem is fogod érezni a könnyebbülést, lehet akár rosszabb is lesz, ha még nem vagy a legmélyén. Csak haladj tovább. Ilyen megborulásoknál csak a túlélésre gyúrok, nem kezdek semmi újba, vagy nagyszabású dolgokba, amik elvonhatják a figyelmemet és az energiámat a feldolgozástól, nem hozok új döntéseket...csak benne vagyok ezekben az érzésekben és fizikai szinten sokat pihenek, meghagyom a lelkemnek az energiát a feldolgozásra.
A félelmek, amik ilyenkor feljönnek pl. megőrüléstől, vagy hogy nem fogom kibírni, többnyire alaptalanok és az egónk gyártja őket, hisz ebben a lelki munkában nem kis része veszik el.