csaesz teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Szia Miki 2011. máj.. 18. szerda 12:45 /Ki mit tud - karma ügy/ nálam letisztult a kép- ezért aztán nem is terveztem már hozzászólni, de kérésednek eleget téve az én verzióm szerint: |
||
játék 2011. máj.. 16. hétfő 11:25 /Nem várt gyermek/ "Játszani csak az tud, aki már mentes a drámájától, az egója programjától," a játszás ugyanúgy egó-program, mint a drámázás. Csak egy másik. |
||
Ebéd közben leesett! 2011. máj.. 11. szerda 13:11 /Ki mit tud - karma ügy/ Igaza lehet Mikinek abban, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző, semmi több! Nem azzal teremtjük a karmát, hanem pont azzal, amit itt fenn is írtam, hogy kibillenünk a középpontunkból. Ez volt az egyik hiányzó láncszem a gondolatmenetemben. Akkor viszont nem lehet, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző a sok közül? A középpontunkban "levés" az egy érzelem-mentes figyelő állapot, nem? Ha így van, akkor talán minden érzelmünk - akár pozitív, akár negatív - ugyanilyen jelző lehet... És itt összeér azzal is, amit Éva írt, hogy aki mindig a középpontjában van, az már nem teremt karmát. |
||
átfordítva 2011. máj.. 11. szerda 11:39 /Ki mit tud - karma ügy/ akkor az a kérdés, hogy miért esünk ki újra és újra a középpontunkból, az egyensúlyból? Meg hogy ott vagyunk-e egyáltalán valaha is...:) |
||
Örülök, ha átforgatod a szálakat 2011. máj.. 11. szerda 11:30 /Ki mit tud - karma ügy/ pont ez volt a célom a fórummal, hogy sok nézőpontból vizsgáljuk meg. " Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre... A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció "él-e még" ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is... Gyerek - szülő, szülő - nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció... " Ezzel nem értek egyet, és egy elég határozott másik koncepcióm van ez helyett, aminek Hellinger bácsi nem nagyon örülne..:) Az a baj ezzel szerintem, hogy a családi karmát jobban előtérbe helyezi az egyéni karmánál. Mintha a gyermek szeretetből, ártatlanul átvállalná a felmenői karmáját... de ez szerintem nem igaz. Inkább a gyermek azért választja az adott családot a leszületéséhez, mert azoknak az embereknek a mintáit használja ki ahhoz, hogy az ő bevállalt feladatai egész bizonyosan a felszínre kerüljenek, mint megoldandó problémák. És ez megmagyarázza azt is, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy melyik családi szituáció kinél jelentkezik és kinél nem. Aki rezonál rá saját bevállalt feladatai miatt, annál jelentkezik, aki pedig nem, annál nem jelentkezik. |
||
van úgy, hogy már nincs életkedv, de még van kötődés az 2011. máj.. 08. vasárnap 13:46 /Papaji-tól kérdezik: Mi a szabadság?/ van úgy, hogy már nincs életkedv, de még van kötődés az élethez. |
||
No. 2011. máj.. 08. vasárnap 13:43 /Ki mit tud - karma ügy/ Mondhatni, hogy ez a karma dolog a végén szó szerint belefulladt a szarba... :) - a léleknél mélyebbre nézve nem találtam ok-okozati összefüggést. Amit találtam, azt úgy nevezném, hogy van az Univerzumnak egy egyensúlyra, harmóniára törekvése, és ami kibillen az egyensúlyból, az önműködően átbillen a másik oldalra, hogy aztán újra egyensúlyba kerüljön. - lélek szinten jelenik meg először az ok-okozati összefüggés, és mégiscsak azt gondolom, hogy a lelkiismeret furdalással indítjuk el a karmáinkat. - de sok olyan esetet találtam magamban, amikor feljebbről nézve már rég visszaállt az egyensúlyi helyzet, a lélekben mégis megmaradt ez a lelkiismert-furdalás- gyakorlatilag már oktalanul. Tehát nem elég csak az oknak az okozatát is megélnünk, hanem szükség van egyfajta megbocsátási munkára is a lélek részéről, el is kell fogadnunk a régi tetteinket, régi önmagunkat. Ez valami miatt nem feltétlenül történik meg automatikusan a lélekben az egyensúly helyrebillenésével, hanem a lélek továbbra is úgy tudja, hogy neki bűne van, ezt nem tudom másképp mondani, mint hogy bűntudata van. Azaz lelki szinten is találok okafogyott bűntudatot, a lelkiismeret-furdalás alakul át azzá néha. - nem kell feltétlenül valóságban megélnünk a felborult egyensúly másik oldalát: különböző lelki munkával is visszaállítható az egyensúly: ha tudatosítjuk tetteink okait, átérezzük a következményeit, levonjuk az összes tapasztalatot belőle, és megbocsátunk magunknak. Ebből következik, hogy nincs eleve elrendeltetés a világban, mindig van választásunk. (Kivéve, ha leszületésünk előtt már választottunk, de hát az is saját választás :)) Ennyi jutott éjszaka az eszembe, és az én eddig kialakult világképemmel, saját eddigi tapasztalataimmal ezek összefésülhetők. De még bizonytalan vagyok abban, hogy mindent számításba vettem-e valóban így meg szeretném kérdezni, hogy a Ti világképetekbe is beleillik így, vagy szerintetek kilóg valahol a lóláb? |
||
Én sem hiszek abban, hogy minden eleve elrendeltetett. Abban 2011. máj.. 06. péntek 18:52 /Spirituális Mesterek szexbotrányai/ Én sem hiszek abban, hogy minden eleve elrendeltetett. Abban viszont igen, hogy nem rajtunk múlik, hogy egy másik ember merre indul. Meditációban többször jött már, hogy minden pont a helyén van ebben a világban, még a nüansznyi hatások is. Nem a mi kezünkben vannak szerintem. Mi ember-istenek csak eszközök vagyunk ahhoz, hogy ezek a hatások megnyilvánuljanak a világunkban. Sajnos, nem tudom megindokolni..csak érzem, hogy így van. Itt mindannyian kellékek vagyunk csak egymás életében. |
||
sajnálat 2011. máj.. 06. péntek 18:17 /Spirituális Mesterek szexbotrányai/ "Én azokat sajnálom, akik ezen esetek miatt fordulnak el a spiritualitástól, vagy esnek ki a folyamból hosszabb időre." Átgondoltam, hogy én miért nem sajnálom őket, és arra jutottam, hogy azért, mert úgy látom: ez az ő döntésük, amit tiszteletben kell tartani. Nem a sors áldozatai. Valahol valakinek írtad, hogy ezekről az esetekről milliók értesülnek a TV-n keresztül, és ezért sokkal nagyobb a hatása, mert az emberek általánosítanak és elmegy a kedvük a spiritualitástól. Szerintem meg csak találnak végre valami jó indokot, amivel alá tudják támasztani végre a félelmeiket a változástól, az önmagukkal szembesüléstől. Ó, csöngettek! |
||
Akkor rosszul használom a bűntudat szót 2011. máj.. 06. péntek 17:34 /Spirituális Mesterek szexbotrányai/ Nem arra az érzésre gondolok, ami vagy tudatosul, vagy elnyomjuk, ami a világképünktől függ, hogy van vagy nincs - tehát ami a személyiség szintjén keletkezik- hanem ami a lélekben támad. arra gondolok, hogy a halálunk után, ahogy végignézzük az életünk eseményeit, akkor tudja minden lélek, hogy mi volt a helytelen és mi nem. Akkor már a lelkecskék nem olyan tudatlanok, mint emberi mivoltukban. Vagy rosszul gondolom? "•Vagy tévedésből megbántasz másokat, ezért bűntudatod ébred, pedig nem rossz szándékból cselekedtél, így negatív karma sincs."- abban tényleg igazad lehet, hogy nem okoz karmát, viszont mi magunk tudat alatt büntetjük magunkat érte: úgy érezzük, hogy törlesztenünk kell a másik felé, vagy hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat...ilyenekre gondolok. Akkor ennek mi a neve? :-) |